Céklasaláta ropogós kecsketúrógolyóval és rebarbarás-fenyőszirupos öntettel

Le se tagadhatnám, hogy a tálalást René Redzepi inspirálta, a fogást magát pedig nagy szerelmem a cékla-kecsketúró páros hívta életre. Hiába, tényleg rengeteg lehetőség rejlik még mindig bennük. Végre valahára sikerült zsenge, tavaszi céklához jutnom, így aztán nem is volt kérdés, hogy először salátát készítek majd. A cékla főve és nyersen is megjelenik a tányéron. A fenyőméz pedig mind a céklához, mind a kecsketúróhoz nagyszerűen illik. Az öntetbe nem csak nyers rebarbara, de kockára vágott főtt céklaszár is került, hiszen a fiatal cékla minden része fogyasztható. A reggeli séta alkalmával gyűjtött árvacsalán pedig szépen illeszkedett a céklához, hiszen ízük remekül harmonizál. A krémes, rozmaringos kecsketúró pedig igazi meglepetésként bújik elő a ropogós héj alól.

Hozzávalók:
80 g kecsketúró
különböző fűszernövények (pl. rozmaring, turbolya, metélőhagyma) 
1 tojás
kb. 3 evőkanál liszt
kb. 10 evőkanál zsemlemorzsa (keverhetjük pl. zabpehellyel, mandulával)
só, bors
olaj a sütéshez
4 cékla
1 szál rebarbara
1 salotta
1 evőkanál fenyőszirup vagy akácméz
1/2 teáskanál bodzabogyóecet
3-5 evőkanál repceolaj

A kecsketúrót keverjük simára a felaprított fűszernövényekkel, ízesítsük sóval és borssal. Formázzunk 8 golyót belőle és fagysszuk le 1 órára. Ezután panírozzuk, de duplán, majd süssük őket aranybarnára 180°C-os olajban. Míg a kecsketúró a fagyasztóban várakozik, addig főzzünk puhára két céklát, majd hámozzuk meg a nyers céklával együtt. Mindkettőt gyaluljuk le. A rebarbarát hámozzuk meg és a megpucolt salottával együtt adjuk öntetünkhöz melyhez a hozzávalókat simára keverjük és ízesítjük sóval és borssal.