Ezekből a pitékból bizony csak egy darab került tányérra, az is kizárólag minőségellenőrzés céljából, mert vásárra sültek, de azért volt időm lencsevégre kapni őket. Nem is tudom már milyen régóta kerestem ezeket a kivehető aljú mini piteformákat, amikor aztán itt rájuk akadtam. Igazi kincs!
Viszonylag sokat gondolkodtam, hogy mégis mit süssek annak ellenére, hogy szabad utat kaptam, csak annyi volt a kikötés, hogy rebarbarás legyen, viszont ne krémes, mivel hűtésre nem volt lehetőség. Aztán szerencsére eszembe jutott a jó öreg frangipane és már ment is minden a maga útján. Tetejére mandulás crumble került, a rebarbarát pedig bodzabogyó szörppel ízesítettem. Ami a tésztát illeti, nem csak kosárnak remek, de akár kekszet is süthetünk belőle, rendkívül omlós, mondhatni elolvad az ember szájában. Mivel az ünnepek előtt már nem valószínű, hogy jelentkeznem, ezért szeretnék minden blogtársnak, olvasónak és annak, aki véletlenül ide téved kellemes húsvéti ünnepeket kívánni!
Hozzávalók:
(12 darab mini pitéhez)
250 g liszt
200 g puha vaj
100 g porcukor
1 csipet só
2 tojássárgája
Szitáljuk le a lisztet, majd öntsük egy táblára és szitáljuk a közepébe a porcukrot, a sót és a kockára vágott vajat is tegyük bele. Az ujjhegyeinkkel morzsoljuk szét a vajat a cukorral, majd amint morzsás lesz adjuk hozzá a tojássárgájákat és gyúrjuk simára. Használatig tegyük a hűtőbe. Nyújtsuk kb. 2-3 mm vastagra és béleljük ki vele a formákat, majd tegyük a hűtőbe 20-30 percre.
125 g puha vaj
125 g porcukor
3 tojás
125 g darált mandula
30 g liszt
Keverjük a vajat a porcukorral krémesre majd keverjük hozzá a tojásokat egyenként. Forgassuk bele a darált mandulát és a lisztet, majd töltsük meg vele a kosarakat és kanalazzunk bodzaszörpben 10 percig állni hagyott rebarbaraszeleteket. A tetejére szórjunk mandulás morzsát amihez dolgozzunk össze 80 g durvára darált mandulát 3 ek nádcukorral és 40 g hideg vajjal. Süssük a 180°C-ra előmelegített sütőben 15-20 percig.
Ez most megint egy olyan bejegyzés, amiben hoztam is receptet, meg nem is. Nem fogok tudni sok minden újat mondani a spárgakrémlevesről, hiszen rengeteg a recept a világhálón és egyébként sincs benne semmi ördöngösség. De azért meg kell adni neki a kellő tiszteletet, hiszen a spárga mégiscsak a tavaszi zöldségek királya!
Személy szerint a fehér spárgát kedvelem jobban, bár mostanában folyton zöldet rágcsálok, méghozzá nyersen. Viszont tegnap este nem tudtam eldönteni, hogy fehér vagy zöld krémlevest főzzek, s végül nem is választottam. A spárgakrémlevest sűríthetjük tejszínnel vagy legírozhatjuk tojás és tejszín keverékével.
Az én levesem most mindezek nélkül készült, csupán egy közepes burgonyát főztem bele, a vajban párolt spárgát pedig sprágaalaplével öntöttem fel, ezen kívül nem is került bele sok minden más, csak só, kevés citromlé, csipet cukor. A zöldből kimaradt a burgonya, és a végén mixeltem egy darab hideg vajjal. Az leveseket természetesen a spárgafejekkel tálaltam, valamit egy mondjuk úgy hollandi mártás parféval, ami lényegében nem más, mint egy fagyasztott mousseline mártás, annyi különbséggel, hogy a hideg mártásba kevertem a felvert tejszínt. Ropogós komponensként pedig parmezános pirított mogyoró került a tányérba.
Az utóbbi időben elszaporodtak a halas ételek itt nálam, úgyhogy éppen ideje volt más ételek irányába evezni. Vannak időszakok, amikor nem tudok ránézni se a húsra, se a tojásra, viszont a hal és a sajt mindig jöhet. Ha már sajt és ebéd, akkor pasta. Gyorsan gyúrtam egy adag tésztát, amit aztán együtt a szerzetes szakállal megfőztem és átforgattam a citromos szószban. Úgy gondoltam, hogy a szószt tejszín nélkül főzöm, hogy frissebb legyen, de azért nem hagytam ki, hiszen a parmezánhab ezen alapszik.
Hozzávalók:
1 citrom
150 ml fehérbor
150 ml szárnyas alaplé
olívaolaj
só, bors
Redukáljuk felére a fehérbort az alaplével és a citrom héjával. Ízesítsük kevés citromlével, olívaolajjal, sóval és borssal. A parmezánhabhoz főzzünk fel 100 ml tejszínt, adjunk hozzá 50 g parmezánt és hagyjuk felolvadni, majd botmixerrel habosítsuk, szükség esetén ízesítsük sóval, borssal.
Itt a rebarbara szezon, amit már nagyon vártam. Arról nem is szólva, hogy a helyi spárga és retek is megjelent végre. Most már csak az eper hiányzik! Múlt héten ki sem látszottam a sütemények közül, s ez a héten sem lesz másképp, sőt az is lehet, hogy még csak ezután jön a java. Viszont ezeket a rebarbarás kosárkákat most magunknak sütöttem. A képlet egyszerű: omlós tészta, gyömbéres cukrászkrém és egy adag lime-mal ízesített szirupban főtt rebarbara.
Hozzávalók:
125 g liszt
50 g puha vaj
50 g porcukor
1 csipet só
1 tojás
Öntsük a lisztet egy táblára és helyezzük a közepére a szitált porcukrot, a kockára vágott vajat és a sót. Az ujjainkkal dolgozzuk össze a hozzávalókat, amíg morzsás lesz. Ekkor adjuk hozzá a tojást és gyúrjunk homogén tésztát. Tegyük a hűtőbe 1-2 órára. Süssük elő a kosárkákat vakon.
3 tojássárgája
60 g cukor
20 g liszt
250 ml tej
1 cm friss gyömbér
1/4 tk gyömbérpor
A tojássárgájákat keverjük habosra a cukorral majd adjuk hozzá a lisztet és a gyömbérport. Melegítsük a tejet a friss gyömbérrel forrásig, szűrjük le és öntsük a tojásos keverékhez és főzzük 2 percig. Hagyjuk kihűlni. A rebarbarához főzzünk fel kb. 100 g cukrot egy lime levével és héjával valamint kb. 5 evőkanál vízzel, majd főzzük benne a rebarbarát néhány percig.
Végre, végre a hétvégére kibújt az első adag helyi spárga. Azóta már kétszer volt az ebéd főszereplője, egyszer levesként, egyszer pedig hollandi mártással.
Ma viszont kísérletezni támadt kedvem. Az ételt a nyers spárgák élénk lila színe inspirálta, először a spárga velouté-ba akartam csempészni egy lila burgonyát, de akkor túlságosan is dominált volna a lila szín, így pedig szerintem feldobja a tányért, és ami a legfontosabb a spárga íze sem keveredik. A velouté-hoz gyűjtöttem egy adag spárgavéget és héjat, amiből aztán annyi vízzel ami éppen ellepte, egy csipet cukorral és nagyon kevés citromlével amolyan alaplevet főztem. Ezzel öntöttem aztán fel a vajon salottával együtt párolt spárgát. A halat ezúttal barna vajban konfitáltam, majd tálaláskor egy könnyű fehérborhabbal koronáztam, az ételt pedig barna vaj, citromolaj és pörkölt mogyoró tette teljessé.
Hozzávalók:
20 g vaj
1 salotta
150 ml fehérbor
100 ml hal alaplé
só, bors
Olvasszuk fel a vajat és pároljuk puhára a kockára vágott salottát. Öntsük fel fehérborral és főzzük 2/3-ára. Ekkor öntsük hozzá az alaplevet és főzzük a felére. Szűrjük le, adjuk hozzá a tejszínt, ízesítsük és habosítsuk fel egy mixerrel.
Megérkezett az alapleveket záró rész, végre, végre! Legközelebb már az első mártás vár rátok, amelyet talán néhányan már ki is találtatok, hiszen most nagyon aktuális. Itt a sorozat ötödik része a GasztroTippen!
Már jó néhány éve vadászom erre a salátanövényre, melyet először Robert blogjában láttam, s azóta is hajtott a kíváncsiság. A latin nevére támaszkodva valamilyen útifű faj lehet a szerzetes szakálla névre hallgató sónövény. Íze talán a spenótéhoz hasonlítható, de mindenképpen ropogósabb. Gyakran hallal tálalják, de salátaként is kedvelt, hiszen nem csak főzve, de nyersen is fogyasztható. A 16. században még gyógynövényként is használták, mára azonban a többi saláta maga mögé utasította. Egyébként Észak-Olaszországban és a svájci Tessin kantonban termesztik.
Mostanában nagyon elúsztam a halas ételek irányába, de egyszerűen nem kívánom a húst, édességeket meg kicsit hanyagolom, bár tervben van valami a hétvégre, meg úgy egyébként is kedvem lenne sütni. A szerzetes szakállát gyakran ízesítik citromlével, és ha már hal, gondoltam, hogy én is erre indulok. Mivel nem szerettem volna vad citromízt, ezért fogtam és megsütöttem a citromokat, úgy egészben, majd a léből gyorsan összeütöttem egy sabayont. Sokan nem kedvelik a hal bőrét, pedig ropógosra sütve igazi ínyencfalat. Ezúttal külön sütöttem, és a hal mellé szórva tálaltam, mivel nem akartam, hogy a szósz alatt megpuhuljon. Könnyű, frissítő tavaszi ebéd született néhány perc leforgása alatt.
de azért kedvem lett volna főzni, viszont mindenképpen valami egyszerűt és gyorsat szerettem volna. Eszembe jutott, hogy van még egy nagyon kicsi adag fehér paradicsom consommé a fagyasztóban, még őszről maradt. Egyébként sem ártana végre leengedni, úgyhogy ha kis lépésekben is, de elkezdtem. Magában kevés lett volna, ezért aszalt paradicsom zselét rétegeztem a pohár aljába, majd erre jött a hideg leves, ami ebben az esti melegben igazán kellemes volt. Az egészet pedig bazsalikomhab koronázta. Egy egyszerű óda a paradicsomhoz, ami megkönnyíti a várakozást a szezonig.
Azt hiszem, hogy egyetlen élelmiszer sem inspirál annyira, mint a hal, na jó a céklát leszámítva! Már abban a pillanatban, amikor a halasnál kiszemelem azt a példányt, ami csakis arra várt, hogy az én serpenyőmbe kerüljön, már akkor érzem, hogy valami olyan ételt kell főznöm, amely méltó ahhoz a gyönyörűséges élőlényhez. Általában egy személyre készülnek a halas fogások, mert a családban mindenki más legszívesebben sülve, egy szelet kenyérrel szereti, vagy fish and chips formájában. Mit nekik egy beurre blanc?! Persze, ha eléjük teszem, akkor azért szó nélkül megeszik és utána megdicsérik, és kérdezik, hogy van e még szósz esetleg, mert azt akár csak úgy magában is elfogyasztanák. Igazából most ötletem nem volt, hogy mit meg hogy, sőt tálalás előtt pár perccel döntöttem a posírozás mellett. A portulákot mindenképpen ideje volt felhasználni, és mivel elég rossz formában volt, így a szószba kellett rejtenem. Kifagyasztottam egy adag hal alaplevet és velouté mártást főztem amibe végül a portulák került. Éppen rosszkor, mert a mixerem feldobta a talpát, így nem sikerült teljesen homogénre pürésítenem a mártást, de ez a kis szépséghiba belefér, nem? Ami a burgonyát illeti, egyszerűnek hangzik, de időbe telik, mert vajban való pirítás előtt kacsazsírban konfitáltam nagyon lassú hőfokon. A hal és a póréhagyma remekül illenek egymáshoz szerintem, úgyhogy egy nagyon kevés burgonyával tejszínben lassan puhára főztem, és pürésítettem. A hal tetejére pedig olajban sült póréhagymaszálak kerültek. Kerek, könnyű és nagyon egyszerű fogás született.
Hozzávalók:
15 g vaj
15 g liszt
500 ml hideg hal alaplé
100-150 g portulák
só, bors
Készítsünk világos rántást: olvasszuk fel a vajat, majd keverjük hozzá a lisztet. Öntsük hozzá az alaplevet folyamatos keverés mellett, majd főzzük 30 percen keresztül, néha keverjük meg. Ízesítsük sóval, borssal, adjuk hozzá a portulákot és pürésítsük.
Már megint cékla, tudom, de! Igazából áprilisban nem akartam már céklás receptet hozni, aztán mégsem hagyott nyugodni a dolog, és különben is azt a maradék vérnarancsot el kellett használni. A kandírozott cékláról meg nem is szólva! Mielőtt még összeállt volna a kép arról, hogy mit is sütök, már pontosan tudtam, hova kerülnek a cékla chipsek. Egyébként szívesen elnassoltam volna az egészet, de az a rengeteg cukor! Azám!
Úgyhogy hiába minden, mégis elkészítettem a cékla parfét, amit egyébként a másik céklás desszert részeként képzeltem el, de aztán mousse lett. A vérnarancs sorbet pedig a csicsókás nudli óta nem hagyott nyugodni, úgyhogy azt is a desszertbe kellett csempésznem valahogy. Itt azonban van egy kis szépséghibája a dolognak, ugyanis málnabőrt szerettem volna a mangó helyett. Viszont már javában benne voltam az előkészületekben, amikor eszembe jutott, hogy már megint elfelejtettem fagyasztott málnát venni, és akkor mentőhálóként a mangó rám mosolyogott a hűtőben. Gondoltam, hát legyen, szóval mangóbőr született helyette, amiből aztán hengereket formáztam és később beletöltöttem a vérnarancs sörbetet. A különböző gyümölcsbőrök készítése nagyon egyszerű, lényegében csak puhára kell főzni azt, szükség esetén cukrot és citromlevet adunk hozzá, majd pürésítjük és a sütőben szilikon sütőlapra kenve szárítjuk.
A desszert alja ezúttal brownie lett, csupán csak azért, mert két legyet akartam ütni egy csapásra. A tetejéről persze nem hiányozhatott a mák, ezúttal darálatlan formában. Ami a parfé-t illetti, a recept Johnny Iuzzini zseniális könyvéből származik. Ugyan elég sokat vaciláltam, hogy nem e lenne érdemes egy adag olasz meringue-et pluszba belekeverni az állaga miatt, de végül mégis maradtam a recept mellett. Legközelebb, viszont szerintem nem hagyom majd ki, mert sokkal selymesebb lesz a parfé.
Hozzávalók:
80 g céklalé
150 g + 2 ek tejszín
1/2 tk zselatinpor
35 g cukor
3 tojássárgája
1/2 vaníliarúd
Szórjuk a zselatinport a 2 ek tejszínre. Gőz felett verjük habosra a tojássárgájákat a céklalével és a cukorral és a vaníliarúd kikapart magjaival. Olvasszuk fel a zselatint alacsony hőfokon, majd adjuk a felvert céklás masszához és verjük addig, amíg az edény fala le nem hűl. Ekkor forgassuk bele a felvert tejszínt és tegyük legalább 5 órára a fagyasztóba.
Pár nappal ezelőtt, valaki paradicsom sabayon után kutatva jutott el a blogomra, s bizony ez ihlette a tegnapi ebédet. Először a maradék fagyasztott fehér paradicsom consommé-t akartam felhasználni, de aztán megláttam a konyhapulton felejtett, már beáztatott aszalt paradicsomot. Úgy gondoltam, miért is ne készülhetne a sabayon az áztató léből. Egyébként abban már biztos voltam, hogy fehérbab püré kerül a hal mellé. Életemben most először nyúztam és filéztem lapos halat, méghozzá egy gyönyörűséges rombuszhal formájában, s ahhoz képest, azt hiszem egész jól sikerült a dolog, hiszen négy darab filé lett a jutalmam.
A püréhez a babot rozmaringgal, hagymával és szárzellerrel megfőztem, majd szépen leszedtem a héját, mert úgy gondoltam így könnyebb lesz, mintha utána átpasszírozom. Aztán kevés vajon üvegesítettem egy salottát és egy nagyon kicsi gerezd fokhagymát, felöntöttem tejszínnel és egy ág rozmaringgal főztem pár percig, majd a babhoz öntöttem és pürésítettem. A sabayon és a püré mellé azonban még hiányzott valami ropogós. Ehhez is gyorsan jött az ötlet. Két-három napos kenyeret felaprítottam a paradicsommal egy mixerben, majd olajban ropogósra pirítottam, tálalás előtt pedig friss bazsalikommal kevertem össze. A sabayon? Eszméletlen egyszerű és nagyon intenzív, biztosan, hogy lesz ismétlés!
Hozzávalók:
100 ml aszalt paradicsom áztató leve
100 ml fehérbor
1 salotta
2-3 szál bazsalikom
1 tojássárgája
só, bors
Áztassunk be egy maroknyi aszalt paradicsomot (sótlan!!!), és hagyjuk állni egy éjszakán át, majd szűrjük le. Tegyünk fel főni a levet a borral, a kockára vágott salottával, néhány darab aszalt paradicsommal és bazsalikommal, majd redukáljuk a felére. Szűrjük le és gőz felett verjük krémesen habosra a tojássárgájával, és ízesítsük.
Hozzávalók:
