Körtés gesztenyetorta

Mindegy, hogy sütve vagy főzve, gesztenyéből sosem elég! Gyerekkoromban nagyon szerettem a gesztenyepürét is, egy ideje azonban annyira már nem dobogtatja meg a szivem. A hétvégén viszont elcsábultam és vettem egy csomaggal. Mikor megkóstoltam, hirtelen az az ötletem támadt, hogy sütibe rakom és ha már így összejöttek a dolgok, akkor egy kevés gesztenyelisztet is csempésztem bele. Az ősz egyik kedvencét, a körtét sem akartam kihagyni, ha pedig körte, akkor a csokoládé sincs messze. Hogy ne legyen olyan unalmas a dolog egy kevés ánizzsal és naranccsal dobtam fel. Tejszínhab mellé kötelező!

Hozzávalók:

a tortához:
100 g vaj
100 g nádcukor
100 g gesztenyepüré
50 ml narancslé
1 narancs reszelt héja
1 evőkanál vaníliakivonat
1/4 teáskanál őrölt ánizs
2 tojás
50 g darált mogyoró
50 g gesztenyeliszt
50 g hajdinaliszt
1 teáskanál sütőpor
2 körte
a glazúrhoz: 
20 g vaj
50 ml tej
75 g étcsokoládé

Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. A vajat habosra keverjük a cukorral, majd simára keverjük a narancslével, gesztenyepürével. Belekeverjük a reszelt narancshéjt, vaníliakivonatot, ánizst és a tojássárgákat. A körtét meghámozzuk és fél centis kockákra vágjuk. A massza tetejére szitáljuk a liszteteket, a sütőport majd simára keverjük. A fehérjékből kemény habot verünk és a masszába forgatjuk, végül hozzáadjuk a körtét. Sütőpapírral bélelt 18 centis köralakú formában elegyengetjük és 40-50 percig sütjük. A glazúrhoz a hozzávalókat alacsony hőfokon megolvasztjuk és simára keverjük, majd a kihűlt torta tetejére öntjük és durvára vágott mogyoróval díszítjük.

Paradicsom kecskesajtos morzsával

Szeretem ezt az évszakot. A nagy esőket, vagy éppen napsütésben sétálni a zizegő avarban. És az a bőség a piacokon! Padlizsán, szilva, alma, körte, szőlő és a paradicsom, ami ilyenkor az igazi! No, és a sütőtök hamarosan átveszi a hatalmat és jelzi, hogy visszafordíthatatlanul beköszöntött az ősz! Lehet készülni a didergős estékre, amikor forró kakaóval a fotelben ücsörög az ember nyakig betakarózva és bámulja a hulló faleveleket. Ma azonban igazi ragyogó napsütéses idővel ajándékozott meg minket a természet, így aztán gondoltam egyet és kimentem a szabadba fotózni. Komolyan mondom, a lakásban szinte fáztam és csak irigykedve bámultam ki az ablakon. Ugyanis hozzánk csak este süt be. Szóval azt mondom, együnk paradicsomot, de gyorsan, mert aztán jó ideig várni kell majd rá!  A zamatos paradicsomból a roppanós morzsával, megspékelve a bazsalikom utánozhatatlan aromájával könnyű ebéd kerekedett.

Hozzávalók:

2 nagy érett paradicsom
20 g fenyőmag
40 g kecsketúró
10 g nádcukor
40 g liszt
3 evőkanál zabpehely
1 teáskanál olívaolaj
bazsalikom
só
bors
Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. Két tűzálló formát kenjünk ki olívaolajjal. A morzsához dolgozzuk össze a kecsketúrót, fenyőmagot, cukrot, lisztet és a zabpelyhet. Sóval és borssal ízesítjük. A paradicsomokat cikkekre vágjuk és elhelyezzük a formákban. A tetejére szórjuk a morzsát és kb. 20 percig sütjük. Friss bazsalikommal tálaljuk.

Akarom, mert makaron! - könyvajánló

A makaron, azok a picike színpompás apróságok, legalább annyira hozzátartoznak Franciaországhoz, mint a baguette. Hódító útja során végre elérkezett hozzánk is, és igazi makaronlázt robbantott ki. Ez az apróság annyira megosztja az édesszájúak táborát, mint egyetlen másik sütemény sem, legalábbis hazánkban. Két fajtájtát különböztetünk meg: az egyik alapja a hideg vagy francia habcsók, míg a másik a meleg cukorszirupos verzió, vagyis az olasz habcsók. Ami a cukortartalmat illeti, nem kérdéses, hogy mindkettőben rengeteg van. Ezért aztán érdemes savanykás vagy keserű tölteléket választani.

Néhány évvel ezelőtt én is a hideg habos makaronnal kezdtem, de aztán a cukorszirupos egyértelműen levett a lábamról. És tényleg, a makaron függőséget okoz, ha finom. Mert az igazán jó makaron belseje puha, a teteje roppan és a krém se túl nehéz, se túl sok. Kóstoltam már jó néhány rettenetesen rossz makaront és olyat is, ami piskóta volt, de nem habcsók. Ha egyszer megtalálod az igazit, nincs menekvés! Jill Colonna könyvére már nagyon kíváncsi voltam, főként a töltelékek érdekeltek belőle. Maga a könyv olyan, mint egy kis ékszerdoboz, kinyitod és a makaronok elegáns, színes és édes világába csöppensz. Engem teljesen magával ragadott a hangulata. Az alaprecept rendkívüli részletességgel van megírva, úgyhogy kezdőknek tényleg tökéletes. Ha nem sikerülne elsőre, akkor próbáld meg újra! Nagyszerű még a könyv végén található táblázat, ahol különböző mennyiségű tojásfehérjékre ki van számolva a többi a hozzávaló. Így kísérletezni is könnyebb! Sőt, még mandulamentes makaronreceptet is találtok benne! Azt mondom, makaronsütére fel!
Egy biztos: Jill Colonna lelkesedése magával ragadja az olvasót és ha eddig semmi nem hozta meg kedved arra, hogy macaront süss, akkor ez a könyv megadja majd a végső lökést!

Megjelent a a T. Bálint kiadó gondozásában.

Almás-bodzabogyós céklaleves

A végső lökést az almás-bodzalekvár adta. Azám, de olyan szétszórt vagyok mostanában, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy a Naspolyakonyha blog írója még a hónap elején üzentet hagyott nálam. Hogy mi volt benne? Nem más, mint egy almás-bodzás céklaleves receptje, amit aztán terveztem is kipróbálni. Úgyhogy, bizony ő ültette el ennek a levesnek a csíráját, ami végre megfőtt! A leves azért inkább lila, mint vörös, mert csíkos céklát használtam, ami aztán az almával együtt szépen magába szívta a bodza csodás színét. Könnyű őszi leves kerekedett belőle, inkább az alma íze dominál, de ezt annak tudom be, hogy a chioggia cékla íze kevésbé földes és édesebb, úgyhogy vörössel biztosan dominánsabb. Ha azt a pár csepp tejszínt elhagyjuk róla tálaláskor, akkor tényleg nem kell aggódni a kalóriák miatt!

Hozzávalók: 

4 darab kis alma
1 közepes cékla
2 evőkanál bodzabogyó
1 teáskanál vaj
1 evőkanál nádcukor
250 ml almabor
150 ml víz vagy almalé
1 evőkanál vaníliakivonat 
1-2 evőkanál tejszín a tálaláshoz

Az almát és a céklát meghámozzuk, majd kockára vágjuk. A bodzabogyót leszemezzük. Alacsony hőfokon megolvasztjuk a cukrot és amint karamellizálódott hozzáadjuk a vajat és a céklát, majd felöntjük 50 ml almaborral és hagyjuk elfőni. Ezután hozzáadjuk az almát, bodzabogyót és felöntjük a maradék almaborral, illetve vízzel vagy almalével (akár céklalevet is használhatunk, attól függően melyik hozzávaló javára akarjuk billenteni a mérleget). 15-20 percig főzzük, majd pürésítjük és egy szűrőn átkenjük. Vaníliakivonattal ízesítjük és tejszínnel tálaljuk.

Füstölt pisztráng tormamousse-szal és málnás céklasalátával

Kezdődik! Hogy mi? Csak a szokásos őszi-téli céklamánia itt a sarkon. Ennek a könnyű, ha a tejszín és a tejföl felett szemet hunyunk, előételnek a gondolata már hetekkel korábban megfogalmazódott bennem, csak idő meg alkalom nem volt arra, hogy végre meg is valósítsam. Időben most is hiány van, de tovább már nem akartam várni. Mostanában egyébként is első számú kedvenccé lépett elő a füstölt pisztráng. Ha már füstölt akkor ugye nincs messze a torma sem, ha pedig torma, akkor jöhet a cékla! Ugye? Mi köze van az egésznek a málnához? Pusztán annyi, hogy a cékla és málna remek párost alkotnak, együtt pedig szerintem egyenesen tökéletesen illenek a füstölt halhoz. Ha nem hiszed, járj utána, de tényleg!

Hozzávalók: 

a tormamousse-hoz:
150 g crème fraîche vagy tejföl
30 g frissen reszelt torma
2 lap zselatin
4 evőkanál hal alaplé
1/8 teáskanál kapor
100 g tejszín
só
bors
az öntethez:
100 g málna
50 ml hidegen sajtolt repceolaj
2 evőkanál málnaecet
só
bors

valamint még:
250 g füstölt pisztráng
1 chioggia cékla

1 sárga cékla

4 evőkanál vaj
4 szelet kenyér

só
bors 

A sütőt előmelegítjük 100°C-ra. A kenyer tetszőleges formájúra vágjuk és a sütőben 30-40 perc alatt megszárítjuk. A zselatint hideg vízbe áztatjuk. A tejfölt simára keverjük a reszelt tormával. A zselatint kinyomkodjuk és alacsony hőfokon felolvasztjuk a meleg alaplében, majd a tejfölhoz keverjük. Sóval, borssal és kaporral ízesítjük. Végül elkeverjük benne a felvert tejszínt. Egy négyszögletes formában felváltva rétegezzük a füstölt pisztrángot és a tormamousse-t. A könnyebb tálalás érdekében akár bele is forgathatjuk a finom kockára vágott pisztrángot. 4-5 órára a hűtőbe tesszük. Az öntethez pürésítjük a málnát, majd egy szitán átkenjük. Simára keverjük a többi hozzávalóval. Ha a málna nem annyira édes, akkor az ecetet akár el is hagyhatjuk. Sóval, borssal ízesítjük. A céklákat megpucoljuk és vékony hasábokra vágjuk. A sárga céklát olvasztott vajban puhára pároljuk, ízesítjük és összekeverjük a chioggia céklával. Tálaláskor egy szeletet helyezünk a tormás-pisztrángból a tányérra, friss málnával, a céklával és a kenyéchips-szel tálaljuk.

Almás bodzabogyó lekvár

Imádom a bodzát, sőt bolondulok érte! A virág illata semmihez sem hasonlítható és azok a sötétlila bogyók! Még tavaly elterveztem, hogy idén mindenképpen főzök majd belőle lekvárt. Az alma és a bodza, az ősz két nagykövete a sok közül, igen jól megférnek egymás mellett, így úgy gondoltam, hogy a lekváros üvegben sem fognak majd összeveszni. Viszont azt akartam, hogy mindenképpen a bodza domniáljon, az almával a lekvár állagát szerettem volna biztosítani, mivel nem volt itthon se pektin, se agar-agar, így kellett valamilyen zselésítő. Úgy készült, hogy külön megfőztem az almát és pürésítettem, aztán adtam hozzá a bodzát, cukrot és a citromot. Ugyanis nem szeretem a darabos lekvárt, de a bodza és az áfonya kivétel. Nincs is jobb a sok apró bogyónál benne! A lekvár egyébként intenzív bodzaízű, mégis milyen lehetne, no meg pikáns is hála a citromnak. A színe pedig egy csoda! Elhoztam még nektek az egyik palacsintám receptjét, ha már azzal fotóztam a lekvárt, akkor itt a helye, nem igaz? Egyszerű és gyors recept, még csak várni sem kell, rögvest lehet sütni és aztán rengeteg sziruppal befalni!

Hozzávalók: 

lekvárhoz:
350 g alma
150 ml almabor

400 g bodzabogyó

400 g cukor

1 citrom leve

a palacsintához:
100 g liszt
1/2 teáskanál sütőpor

1 tojás

140 g kefír vagy joghurt

1 evőkanál olvasztott vaj

1 teáskanál vaníliakivonat

A lekvárhoz az alma magházát eltávolítjuk és héjastól felkockázzuk. Az almát feltesszük főni a borral, közben elkezdjük leszedegetni a bogyókat. A főtt almát pürésítjük. Aki nem akar ezzel vacakolni, az felteheti az egészet egyszerre főni, de nekem az volt a célom, hogy legyen benne bogyó, de almadararbok viszont ne. Az almapüréhez adjuk a bodzabogyót, cukrot és a citrom levét majd 35-40 percig főzzük és üvegekbe töltjük. Aki kevésbé folyós lekvárt szeretne az adjon hozzá kb. 5 g agar-agart vagy pektint. A lekvárt forrón üvegekbe töltjük és már mehet is a szárazdunsztba.

A palacsintához a hozzávalókat simára keverjük és közepes hőfokon egyenként kisütjük. Mérettől függően 3-6 darab lesz belőle. Cukrot ízlés szerint tegyünk bele, én nem szoktam, mert általában úgyis szirupban úszva fogyasztjuk.

Bodzahabos képviselőfánk

Úgy hiányzott már a konyhám! A tegnapi napot aztán alaposan ki is használtam és rengeteg mindent főztem. Maradt néhány képviselőfánkom, amit úgy gondoltam, hogy valamilyen gyors és egyszerű krémmel fogok megtölteni. Könnyűnek azért nem hívnám, mert tejszín az alapja, amit az éppen aktuális bodzabogyóval hoztam össze. Van még néhány tervem a bodzával, lekvárt mindenképpen főzök majd, de remélem, hogy egy kis kísérletezésre is jut majd idő.

 

Hozzávalók: 

a képviselőfánkhoz:
15 darabhoz
75 g liszt
60 g víz
60 g tej
50 g vaj
2 tojás
egy csipet só

a bodzahabhoz:
4 evőkanál bodzabogyó
4 evőkanál vaníliás cukor
2 evőkanál portói
1 teáskanál víz

1/2 teáskanál kukoricakeményítő
150 ml tejszín


A képviselőfánkhoz a vizet, tejet és a vajat feltesszük melegedni. Ha felforrt levesszük a tűzhelyről és egyszerre beleöntjük a lisztet és a sót és alaposan összekeverjük. Visszatesszük a tűzhelyre és addig keverjük, míg a tészta elválik az edény falától és az edény alján egy vékony fehér réteg keletkezik. Egy másik tálba öntjük a masszát és a tojásokat egyenként belekeverjük. A sütőt 180°C-ra előmelegítjük. A tésztát habzsákba töltjük a végére tetszőleges kinyomófejet helyezünk és sütőpapírral bélelt tepsire nyomjuk. 15-20 percen keresztül sütjük.A bodzahabhoz a bodzát a cukorral (ízlés szerint többet vagy kevesebbet is adhatunk hozzá), a vízzel és a borral felforraljuk és alacsony hőfokon 2 percig főzzük. Ezután egy keveset leöntük a léből és hozzákeverjük a keményítőt majd további 3-4 percig forraljuk. A tejszínt habbá verjük és belekeverjük a hideg bodzás szószt. A képviselőfánkokat ketté vágjuk, megtöltjük és a tetejét porcukorral megszórjuk. Közvetlenül fogyasztás előtt tegyük bele a habot!

Elfogyott az összes pohár - avagy visszatekintés a Vénusz-Dining Guide Blogkóstolóra

Ezt nem szabad szó nélkül hagyni, sőt hiba lenne, ha nem számolnék be arról a bizonyos péntek délelőttről és a szombati blogkóstolóról. Ha ti tudnátok, hogy én mennyire izgultam! De nem tudjátok, úgyhogy gyorsan elmesélem! Már hetekkel a rendezvény előtt mindent aprólékosan elterveztem, például azt, hogy majd hűtőtáskában viszem a tejszínt a főzőiskolába, mert akkor biztosan fel fog verődni. Ez valóban kulcsfontosságú, az már kevésbé, hogy gumival vagy kapszlival fogjam össze a zacskókat, amibe a mousse kerül majd. Azám, de mi van ha fél nap sem elég arra, hogy feldolgozzam azt a sok túrót? Akkor mi lesz a habcsókkal?! Úgyhogy egy nagy adag habcsókot előre megsütöttem, de olyan kevésnek tűnt, hiába számoltam, több mint száz darabot. Biztos ami, biztos inkább sütöttem még két extra adagot. Inkább több legyen, mint kevés! Nem igaz? Szerettem volna mindenre felkészülni (persze ez lehetetlen), nehogy aztán baracklekváros kenyér legyen a beígért desszert helyett!

Végül elérkezett a várva várt péntek délelőtt, amikor Kicsivú-val és Funky Pho-val együtt serénykedtünk a főzősuliban. Ők a nagy lábosokkal viaskodtak, míg én kilónként dolgoztam fel a túrót. Persze a habcsók téma itt is előjött, gondoltam még bedobok két tepsivel a sütőbe és az nyugodtan száradhat, míg elkészülök a többi alkotóelemmel. Persze tudhattam volna, ha izgulok, akkor abból semmi jó nem fog kisülni. Én még olyan csapnivalóan nem vertem fel gőz felett a tojásfehérjét, mint azon a péntek délelőttön! De éppen idejében érkezett meg az egyszemélyes felmentősereg, a drága Zazálea! Igaz, kicsit kérdően nézett rám, hogy ugyan mi baja van a felvert fehérjének, én meg csak hebegetem-habogtam.

                                                             Fotó: Zazálea

Pillanatok alatt megtaláltuk a közös hangot és csak beszéltünk, beszéltünk és beszéltünk, no meg rengeteget nevettünk! Bár nem volt róla szó, beállt kuktáskodni mellém és szorgalmasan nyitogatta a műanyag zacskókat, amibe töltöttem a túrómousse-t. Tálakat mosogatott el és ő volt a főkóstoló! Persze nem csak ezt, de a leveseket is szorgalmasan kóstolgattuk, hogy vajon kell még bele só, netán bors. Amikor aztán már legalább 3 és fél kiló túró fel volt dolgozva, akkor kicsit jobban belemerültünk a beszélgetésbe, annyira, hogy egy tepsi keksz jól meg is barnult a sütőben. Üsse kő, ennyi igazán belefért! Zazálea ezt valamilyen formában meg fogjuk ismételni, mert szerintem még rengeteg mondanivalónk van egymásnak! Köszönöm, hogy eljöttél és megismerhettelek!

Fotó: Select food - köszönöm a fotókat Alíz! A sütid pedig isteni volt!

Alig hittem el, de minden összejött: a morzsa, a habcsók, a mousse pedig majdnem egy egész hűtőt elfoglalt, hiába 9 és fél kiló, azért nem kis mennyiség, főleg, hogy ez volt a legtöbb, amit valaha készítettem. Szombaton aztán már egy cseppet sem izgultam (na jó csak addig egy picitkét, míg mindent elrendeztem a pulton), valahogy nem is volt szokatlan a helyzet, pedig sosem csináltam még ilyet, persze azt leszámítva, amikor Robival tálaltunk hatvan személyre, de az teljesen más volt. Vele egyébként ismét egy csapatba kerültem, és igazán megnyugtató volt, hogy mint én, úgy ő is a helyszínen állítja majd össze fogását. Másképpen nem is lehetett volna, ugyanis a lekvárt magába szívta volna a mousse, a habcsók pedig a hűtőben gumivá vált volna és a morzsa is nedvességet vett volna fel. Így aztán annyit csavartam még rajta, hogy a lekvárt melegen tettem a pohárba, erre került a hideg túrómousse, ami hála Emőkének mindig akkor került a kezem alá a hűtőből, amikor kellett. A tetején morzsa és habcsók ropogós elemként foglalt helyet és már készen is volt a Rákóczi túrós pohárban. Köszönöm a segítséget! Remélem, hogy te is olyan jól érezted magad, mint én!

A Dining Guide-nak pedig köszönöm a meghívást és ezt a fergeteges szombat délutánt!

Nagyon köszönöm mindenkinek aki eljött és megkóstolt!