Rákóczi túrós pohárban

Elérkezett az ideje, hogy lehulljon a lepel arról a bizonyos Rákóczi túrósról, amit a Vénusz-Dining Guide Blogkóstolóra fogok elkészíteni, mely az első hazai Street Food Show keretein belül, immár harmadszor kerül megrendezésre. Már említettem, hogy egy céklás nyalánksággal versenyzett, de lássuk be, hogy Robi lecsó szusijával sokkal szebben harmonizál. A csapatunk harmadik tagja pedig nevéhez hűen nem is készülhetett volna mással, mint pho-val! A recepteket a Dining Guide oldalán találjátok! Remélem, hogy sokan megkóstoljátok majd a "sarkot"!

Duplán étcsokoládés keksz kakaóbab törettel

Az úgy volt, hogy teljesen lezuhant a vércukrom vagy én nem is tudom, mindenestre gyorsan kellett valami rágnivaló. Egy benzinkút boltjában gondolkodás nélkül elkaptam egy doboz csokis kekszet, amiben csodák csodájára semmiféle mesterséges és felesleges hozzávaló nem volt. Először azt hittem, hogy a szemem káprázik, de nem. Annyira ízlett, hogy eldöntöttem: ezt meg kell sütnöm. Nos, ez a keksz még nem az, de iszonyatosan nagyot üt! Duplán étcsokoládés, jól megfejelve egy adag kakaóval és még kakaóbab töret is van benne! Többet nem sütök kekszet, mert ez kész bűnbeesés! Az rendben van, hogy elmajszol az ember egyet egy kávé mellé, de lehetetlen megállni! Legalábbis nekem nem sikerült, úgyhogy ezután sem fogok gyakran kekszet sütni, bár nagy a kísértés!

Hozzávalók: 

150 g étcsokoládé
130 g vaj
130 g nádcukor
1 tojás

100 g félbarna tönkölyliszt korpával

50 g zabpehely
50 g kakaóbab töret

40 g kakaó 

1 evőkanál vanília kivonat
1 evőkanál sütőpor

A sütőt előmelegítjük 170°C-ra. 100 g csokoládét gőz felett megolvasztunk, a maradékot pedig darabokra törjük. A vajat habosra keverjük a nádcukorral, hozzáadjuk a tojást és a vanília kivonatot, majd simára keverjük az olvasztott csokoládéval. Végül pedig belekeverjük a lisztet, kakaót, zabpelyhet, kakaóbabot, a darabokra tört csokoládét és a sütőport. Sütőpapírral bélelt tepsire fagyikanállal kiadagoljuk a tésztát és 15-18 percig sütjük.

Mézes sült füge frangipánnal és kakukkfüves-citromos juh joghurt granitával

Ó, a füge! Mennyei eledel kecskesajttal és mézzel, netán egy pohár hideg fehérborral! Azám, de a marsala bort is pusztán azért teremtették, hogy a fügével egyesüljön. Gyönyörű lila példányokat sikerült szereznem, sajnos csak keveset, mert olyan drága, akár az arany! Persze olcsóbban is hozzá lehet jutni, de a minősége igencsak silány és az állaga akár a lekvár. A kevesebb, több. Így aztán valami fejedelmit, vagy legalábbis különlegeset szerettem volna belőle készíteni. Mi hiányzik egy meleg és marsala bortól illatozó frangipánba ágyazódott füge mellől?  Valami hideg, főleg ebben a hőségben, ugye ti is így gondoljátok? Méghozzá juh- vagy kecsketejből készült granita citromhéjjal, mézzel és kakukkfűvel vagy rozmaringgal. Ennyi, és semmi más!

Hozzávalók: 

5 darab fügéhez

méz

őrölt fahéj
a frangipánhoz:

45g vaj

45 g porcukor

45 g darált mandula

1 tojás

1 evőkanál marsala

a granitához:

125 g juhtejből készült joghurt

50 g aludttej

1 ág kakukkfű

1 citrom reszelt héja

1 evőkanál méz 

A fügék tetejét levágjuk majd keresztben vágjuk. A sütőt előmelegítjük 170°C-ra. Közben a frangipánhoz habosra keverjük a vajat a porcukorral, majd a tojással és a marsalával. Végül simára keverjük a darált mandulával. 5 darab hőálló formát amely 1-2 centivel nagyobb a füge átmérőjétől kivajazunk és mindegyikbe egy evőkanál frangipánt teszünk. A közepébe helyezzük a fügét, amit mézzel meglocsolunk és kevés fahéjjal ízesítünk. A sütőt 160°C-ra állítjuk és 7-10 perc alatt megsütjük. A granitához simára keverjük a hozzávalókat (az édesszájúak tegyenek még bele mézet, szerintem nem túl édesen jobban illik a füge-frangipán kombinációhoz) és a fagyasztőba tesszük. Félóránként átkeverjük és amikor már jeges akkor szilánkosra törjük.

Málna mousse pisztáciás piskótán aludttej-tejszín krémmel, pisztáciával és málnával

Tévedés ne essék, ez a sütemény nem a málnáról, hanem sokkal inkább a pisztáciáról szól. A málna most valójában csak statiszta, vagy ha úgy nézzük inkább csak díszítés, így biztosan rájöttetek már, hogy ezzel készültem a SAD 8. fordulájra, melynek házigazdája Petra, a Reformkori konyha blog szerzője. Ódákat tudnék zengeni a tortácska alapjáról, ami igazi pisztáciaorgia. De inkább nem jártatom a számat, süssétek meg, de tényleg! Én biztosan hamarosan ismételni fogom. Persze más formában, sőt az biztos, hogy még sokkal, de sokkal pisztáciásabban! Mert lehet ezt még fokozni, de mennyire, hogy lehet! Persze az tény, hogy a málna mousse nélkül üres lenne, mondhatni már-már unalmas. Az igazi izgalmat egyébként az aludttejes krém, igen az a pici pötty a tetején, szóval az adja. Legalábbis nekem az indította be a fantáziámat úgy igazán. Már el is képzeltem egy remek étcsokoládés torta tetején, amolyan könnyű levezetésként. Azt hiszem több, mint tökéletes párost fognak alkotni. De fagyinak se lehet rossz...! Ajaj, nagyon elkalandoztam! Ráadásul most úgy lehúztam szegény málnát, pedig tévedés ne essék! Ez így ebben a formában szuper könnyű, nem túl édes és frissítő! Sőt, egy kevés rózsavíz, ami a málnánál már-már kötelező, táncra perdül a pisztáciával és igazi szájpadlást csiklandozó élményt nyújt!

Hozzávalók: 

a pisztáciás piskótához:

60 g pisztácia
100 g vaj

60 g liszt

100 g cukor

2 tojás

a pisztáciás jocondehoz:

40 g darált mandula
40 g darált pisztácia
35 g cukor
18 g liszt
2 tojás
50 g tojásfehérje
40 g cukor

a málna mousse-hoz:

25 g cukor
1 ek víz
30 g tojásfehérje

200 g málna

1 lap zselatin
1 teáskanál rózsavíz

100 ml tejszín

az aludttej-tejszín krémhez:

50 g aludttej
25 g tejszín

1 teáskanál cukor

1/4 teáskanál vaníliapaszta

valamint még:

durvára vágott pisztácia és málna a díszítéshez 

A piskótához előmelegítjük a sütőt 160°C-ra. A pisztáciát 25 g cukorral megőröljük. A puha vajat simára keverjük 50 g cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojássárgájákat és belekeverjük a lisztet. A fehérjéket kemény habbá verjük 25 g cukorral és az alapba forgatjuk. Kivajazott és sütőpapírral bélelt 18 centis formába öntjük, elegyengetjük és 35-40 percig sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni. 4 darab 6 centi átmérőjű karikát vágunk ki belőle, és ezeket ugyanekkora desszertgyűrű aljába helyezzük.
A joconde piskótához keverjük össze a lisztet a darált mandulával, a pisztáciával, a 35 g cukorral és keverjük össze a tojásokkal. Verjünk kemény habot a tojásfehérjéből a 40 g cukorral és forgassuk bele a tojássárgájás masszába. Kenjük sütőpapírral kibélelt tepsibe és süssük 170°C-on 10-13 percig. Hagyjuk rácson kihűlni, majd szaggassunk ki 6 cm-es karikákat. A többit nassoljuk el, vagy vágjunk ki belőle karikákat és fagyasszuk le, még jól jöhet.

A málna mousse-hoz tegyük a cukrot a vízzel egy lábosba és alacsony hőmérsékleten addig főzzük, amíg eléri a 120°C-ot. Ezalatt félkeményre verjük a fehérjét, majd lassan hozzáöntjük a szirupot. Közben folyamatosan verjük, addig, míg ki nem hűl. Áztassuk be a zselatint hideg vízbe. Magas hőmérsékleten puhítsuk meg a málnát és amint elkezd szétesni nyomjuk át egy szűrőn és ízesítsük rózsavízzel. Az édesszájúak itt mindenképpen adjank hozzá néhány evőkanál cukrot, én most direkt nem tettem bele többet. Aztán melegítsük fel két evőkanál pürét és keverjük bele a jól kinyomkodott zselatint. Ezután forgassuk bele óvatosan a tojásfehérjehabot és a felvert tejszínt. A pisztáciás alapokon elosztjuk a mousse-t és 3-4 órára a hűtőbe tesszük. Ha összeállt lefedjük a joconde piskótával. Tálalás előtt málnával díszítjük.
Az aludttejet jól lecsöpögtetjük és simára keverjük a cukorral és a vaníliával majd belekeverjük a felvert tejszínt. Tálaláskor a málnák közé nyomunk belőle és durvára vágott pisztáciával díszítjük.
A málnát közvetlenül fogyasztás/tálalás előtt tegyük csak rá, mert a mousse nagyon lágy és könnyű!

Sült áfonyás zöldcitrom parfé

Még júliusban született meg a fejemben ennek a parfénak az ötlete, csak se időm, se alkalmam nem volt rá, hogy végre meg is valósítsam. Végülis rá lehet fogni, hogy az akkori kosárkák hideg változata, de ez nem is lényeges. Még alig melegedett meg a parfé a napon fotózás közben, amikor az az ötletem támadt, hogy habcsókkal kellene dobni rajta még egyet. No, erre majd legközelebb fog sor kerülni, de ha esetleg valaki elkészítené, akkor ajánlom, hogy a maradék két fehérjéből gyorsan dobjon össze habcsókot és azzal tálalja! Hiábavaló lenne tagadni, hogy nagyon rákattantam a zöldcitrom-áfonya-mézeskalács kombinációra. Ugyanis a parfé, amit nem arra teremtettek, hogy fagyiadagolóval tálalja az ember, csak reméltem, hogy így talán nem fog olyan gyorsan olvadni, szóval benne mézeskalács fűszerkeverékes sült áfonya rejlik. A szemeket direkt egészben hagytam, hogy izgalmasabb legyen, viszont engedett annyi levet, hogy szép színt adjon az egyébként fanyar édességnek.

Hozzávalók: 

150 g áfonya

1/2 tk mézeskalács fűszerkeverék
150 ml zöldcitromlé (ehhez 4-5 darabra van szükség)

4 tojás

80 g cukor + 1 evőkanál
250 ml tejszín

A sütőt előmelegítjük 150°C-ra. Az áfonyát 1 evőkanál cukorral és a fűszerkeverékkel egy tűzálló edénybe tesszük és addig sütjük, míg levet ereszt. Körülbelül 7-8 perc. A zöldcitromokat alaposan megmossuk, a héját lereszeljük, majd kifacsarjuk. A tojásokat szétválasztjuk. A tojássárgákat és 40 g cukrot a reszelt zöldcitromhéjhoz adjuk, valamint hozzáöntünk 150 ml levet. A hozzávalókat robotgéppel simára keverjük majd gőz felett addig verjük, míg megvastagszik. A maradék cukorból és 15 ml vízből szirupot főzünk. A 2 darab tojásfehérjét (a másik kettőből lehet habcsókot sütni) egy csipet sóval habbá verünk majd vékony sugárban hozzáadjuk a 117°C-os szirupot és addig verjük míg fényes lesz a hab. Az így felvert tojáshabot a tojássárgájás alapba forgatjuk, hozzákeverjük a sült áfonya levét, az áfonyát. Végül beleforgatjuk a felvert tejszínt és tetszőleges formába öntjük és legalább 5 órára a fagyasztóba tesszük.

Okra és én

Idejét se tudom, mióta kerülgetem már az okrát. Azért valljuk be, hogy az ázsiai boltokban fólia alá csomagolva helyenként kicsit megfeketedve igazán nem szép látvány. Sőt, az biztos, hogy így nem vonzza az embert és nem kezd el fantáziálni róla. Inkább csak legyint és tovább lép a szaftos, érett csodás thai mangó felé. Közben harcot vív magával, hogy te jó ég repülővel hozták és igazán nem lenne szabad. Ilyenkor megszólal a másik felem, hogy hékás, akkor máris felejtsd el az egzotikus fűszereket, sőt még a borsot is. Úgy vélem néha-néha igazán belefér, hiszen már legalább 7 éve nem eszek tonhalat. Hol itt az összefüggés? Igazából sehol, de nekem bevált, amolyan lelkiismeretnyugtatóként. Nem mintha nem jön rám olykor a csillapíthatatlan vágy egy darab fenséges tonhal iránt, de nem, se tonhalat, se más, szinte a végsőkig túlhalászott fajtát nem vásárolok.

De miért is halandzsálok itt és most? Ja, hogy az okra! Azám! Szóval az egyik török árusnál csodálatos friss és ropogós okrán akadt meg a szemem. Ez az! Itt a remek alkalom, mondhatni a tökéletes pillanat. Akár a keselyű zsákmányára, úgy csaptam le rá. Mert az ember ilyen, de ez egy amolyan gasztroblog, úgyhogy nem térünk le az útról. Talán csak egy csöppet. Délután, miután egyébként már három másik ételt lencsevégre kaptam, szóval akkor jött az ötlet, hogy én bizony csudazöld okralevest fogok főzni. Méghozzá átlátszó paradicsomlével, mert a paradicsom és az okra csípik egymást. Csak azzal nem számoltam, hogy én nem fogom a szivembe zárni az okrát, minek oka rögvest kiderül. Szétnéztem, hogy ugyan szabad-e pürésíteni. Ráakadtam egy török levesre, amibe leveles kel is került, gondoltam akkor nagy baj nem lehet és ráadásul gyönyörű zöld volt. Durr bele! Már láttam, ahogy pici poharakba töltöm a levest és mindegyikből egy garnélafarok kandikál majd ki, tetején sárga curry hab fekete hagymamaggal megszórva. Jaj, még most is látom! Ti is látjátok?!

Elkezdtem vajban párolni a sonkhagymát, rádobtam az okrát, mit ne mondjak, kellemes illat keringett. Aztán jött a többi hozzávaló, pürésítés és már láttam, hogy ebből nem lesz se előétel, se semmi. Oké, oké, nyálkás az okra, de hát a békacomb is, amíg még ugrál! Persze azért volt annyi eszem, hogy néhányat félretegyek. Ezeket csicseriborsólisztben sütöttem ki, jó fűszeresen. De hiába, egyszerűen olyan semmilyen az egész. Pedig milyen kár! Olyan szép zöldség, tényleg az! No, azért majd kap még egy-két esélyt, hátha! Úgyhogy akinek akad bombabiztos okrás receptje, ami garantáltan leveszi az egész vendégsereget a lábáról, az ne habozzon és ossza meg velem! Mindenestre ezt a receptet mindenképpen ki fogom próbálni, mert igaz ami igaz, nagyon jól fest!

Hidegen, határozattan élvezhetőbb, a zöldbabra hasonlít az íze... azt hiszem van remény!

Harapj bele a "sarokba"! - Vénusz-Dining Guide Blogkóstoló 2012

Szó mi szó, inkább kanalazgatni lehet majd a desszertem, ha ellátogattok a harmadik Dining Guide Food Show-ra, ahol idén az én blogomat is megkóstolhatjátok. Az első hazai Street Food Show keretében újra megrendezésre kerül a blogkóstoló ahol idén 15 hazai bloggerrel találkozhattok, akik hármas csapatokban három óránként váltják majd egymást. A részletes időpontokat itt találjátok. Velem szeptember 8-án futhattok össze a Hold utcai Vásárcsarnokban. Hogy kikkel kerültem egy csapatba? Robival a Kísérleti Konyháról és Évával, aki a Funky Pho blog szerzője.

Sokat vaciláltam, hogy valami céklás finomságot hozzak, netán inkább halat, de végül úgy gondoltam, hogy talán mégis inkább desszertnek örülnétek jobban. Remélem nem tévedtem!

Szeptember 8., szombat, 15.00–18.00
• Funky Pho: Pho
• Kísérleti Konyha: Lecsószusi
• Mandula Sarok: Rákóczi túrós pohárban 

A Blogkóstoló mellett a piacra vonulnak a legismertebb séfek és a legmenőbb street food képviselői is. Úgyhogy gyertek, mert rengeteg finomság vár rátok!

Ringlós uborkalekvár és csokoládés garam masala scone

Az úgy volt, hogy sikerült kovászolni való uborkát vennem, idén már másodszor. Ez nagy csodának számít, ugyanis errefelé igazi ritkaság. Miközben az uborkákat gyömöszöltem az üvegbe, azon gondolkodtam, hogy mit is főzzek be ebben a hónapban Eszter nagy befőzős kihívására. Eszembe jutott, hogy még van néhány zöld ringló a hűtőben, s ha már az uborkát sikerült jól összehoznom az egressel, hát miért ne próbálnám most meg a ringlóval is?! Amikor megkóstoltam a még meleg lekvárt, mit ne mondjak teljesen levett a lábamról! Először a hűs uborka köszönti ízlelőbimbóinkat, majd jön a ringló zöldcitromtól fanyar íze, végül pedig előbukkan a vanília. Már alig vártam a reggelt, hogy valami finom péksüteménnyel megkóstoljam. Nem hagyott nyugodni a dolog és sütöttem egy adag csokoládés scone-t kókusztejjel. Úgy gondoltam, hogy egy kevés garam masala és chili sem árt majd neki a lekvárral való kombinációban, amit a puha vaj fog majd össze.

Hozzávalók: 

300 g liszt
2 tk sütőpor

50 g hideg vaj

50 g cukor

60 g étcsokoládé (minimum 60% kakaó)

1 tojás

120 ml kókusztej

1/4 tk garam masala

őrölt chili ízlés szerint

a lekvárhoz:
250 g uborka (hámozva mérve)

250 g ringló (magozva, hámozva mérve)

250 g cukor

10 g agar-agar

1 zöldcitrom

1 rúd vanília

A lisztet leszitáljuk a sütőporral együtt és beleütjük a tojást, hozzáadjuk a cukrot és a felkockázott hideg vajat. 50 ml kókusztejet alacsony hőfokon melegítünk és amikor már forró, de nem fő belekeverjük a durvára vágott csokoládét és simára keverjük. A csokoládés és a maradék kókusztejet a liszthez öntjük és simára gyúrjuk. Lisztezett deszkán kb. 1,5 cm vastagra nyújtuk és kiszaggajuk. Tetejüket tejjel megkenjük és   200°C-ra előmelegített sütőben 8-9 perc alatt megsütjük.
A lekvárhoz 50 g cukrot megőrlünk a darabokra vágott vaníliarúddal. Közben lereszeljük a meghámozott uborkát majd egy fazékba tesszük a kimagzott és kockára vágott ringlóval. Hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot és 10 percig főzzük, majd mixerrel pürésítjük. Ezután belekeverjük a zöldcitrom levét és az agar-agart majd forrástól számítva 3 percig rotyogtatjuk és már tölthetjük üvegekbe. Ha folyósabb lekvárt szeretnénk, akkor elég szerintem a fele mennyiségű agar-agar!