Tologattam, tologattam az olasz meringue-el készített macaronokat jó hosszú ideig. Most már bánom, hogy nem azzal próbálkoztam először! Aztán ma, amikor éppen teljesen tanácstalanul álltam a konyhában, azon gondolkodva, hogy mégis mit főzzek ebédre, gondoltam egyet és előszedtem a receptet. Ebéd, nos, az még mindig nincs, macaron van, igaz már nem sok. Kérem szépen, nem gondoltam volna, de hihetetlenül magával ragadott a macaron-láz! De most teljesen! Szóval azt hiszem, ezentúl csakis így fogom sütni, és azt hiszem gyakran, mert annyi mindig a tojásfehérjém, hogy öröm nézni. Már csak természetes színezékekre kell szert tennem, vagy magam gyártanom. Ha már itt tartunk! A másik módszerrel igazán sosem voltam elégedett, de ezek most levettek a lábamról. Mikor már két tepsi megsült, a maradékhoz spontán adtam egy kanál kakaóport, amit nem kevertem el teljesen, így szép cirkás macaronok születtek. Eddig egyetlen egyszer sikerült csak a kakaós verzió és akkor sem volt valami rózsás az eredmény. Hófehér macaronokat pedig sosem sikerült produkálnom, eddig! Ami a krémet illeti, ahhoz egy régi receptet vettem elő, aminek ugyan a málna volt a főszereplője, de most ribizlit használtam.
Hozzávalók:
(Tartelette receptje alapján)
80 g tojásfehérje
25 g cukor
100 g finomra darált mandula
100 g porcukor
100 g cukor
35 g víz
a krémhez:
200 g ribizlipüré
120 g porcukor
2 tojássárgája
150 g vaj
A macaronhoz szobahőmérsékletű öregített tojásfehérjét használjunk! Verjünk félkeményre 40 g tojásfehérjét 25 g cukorral. Közben készítsük el a szirupot. Tegyük fel forrni a 100 g cukrot 35 vízzel és amint elérte a 110°C-ot vékony sugárban adjuk a félig felvert fehérjéhez és verjük addig, amíg ki nem hűl, ez körülbelül 10 percet vesz igénybe. A maradék 40 g tojásfehérjét keverjük az előzőleg leszitált mandula és porcukor keverékéhez, majd forgassuk bele a felvert tojásfehérjét. Melegítsük elő a sütőt 150°C-ra Nyomjuk ki a macaronokat vagy szilikonlapra vagy sütőpapírra és szárítsuk 13-15 percig, amennyiben nagyobbak akkor 17-18 percig. A krémhez keverjük össze a ribizlipürét a porcukorral és a tojássárgájákkal, majd gőz felett verjük addig, amíg megvastagszik. Ezután vegyük le a tűzhelyről és keverjük hozzá a szobahőmérsékletű vajat. Tegyük a hűtőbe 2-3 órára.
Emlékeztek arra a kék csomagolású kókuszos csokoládéra, amelyiken két majom volt? Sok mindenkit kérdeztem már, de a legtöbbnek fogalma sem volt róla, hogy miről beszélek. Gyermekkoromban óriási kedvencem volt, egyszerűen imádtam. Ma már hiába keresném, biztosan nem gyártják már. Pár éve ráakadtam egy német csoki manufaktúra termékére, aminek az íze nagyon hasonlított, aztán ennek is nyoma veszett.
Reni Heves jeges! témája remek alkalomnak bizonyult, hogy megkíséreljem fagylalt formájában felidézni a gyermekkori ízeket. Meg sem tudom mondani, milyen régóta van már tervben, de eddig egyszerűen nem fért bele. Azt vallom, hogy ha csokoládéfagylalt, akkor abba bizony minimum 60%-os csoki kell, bár csináltam már 85%-ossal is, viszont ehhez most tejcsokoládét használtam. Került belé még karamellizált, házi kókuszreszelék a tetejére pedig kókusz chips.
Hozzávalók:
400 ml kókusztej
200 ml tejszín
5 tojássárgája
200 g tejcsokoládé
80 g cukor
3-4 evőkanál kókuszreszelék
Melegítsük forrásig a kókusztejet. Verjük habosra a tojássárgájákat a cukorral és öntsük hozzá a forró kókusztejet, majd tegyük vissza a tűzhelyre és melegítsük addig, míg megvastagszik. Daraboljuk fel a csokoládét és tegyük fel olvadni a tejszínnel, majd ha simára kevertük adjuk hozzá a kókusztejes keverékhez. Ha kihűlt keverjük hozzá a megpirított, karamellizált kókuszreszeléket és a munka nehezét bízzuk a fagyigépre, vagy tegyük a fagyasztóba és keverjük át 30-40 percenként.
Mostanában azt sem tudom, hol áll a fejem, annyi minden összejött, ezért sajnos nem csak a blogolás, de a főzés is jócskán háttérbe szorult. Egyrészt ugyan csak azért, mert ebben a melegben a hideg cseresznyét leszámítva más nem is nagyon fogyott volna, így a tűzhely hideg maradt. Másrészt pedig éppen akkor, amikor végre fellélegezhetek, már nyakamon is a következő tortarendelés.
Persze ez nem panasz, élvezem a sütést és mindig izgalommal várom vajon milyen feladat vár rám legközelebb. Legutóbb az engadini diótorta volt terítéken, és mivel maradt egy kevés töltelék és tészta is, ezért sütöttem magunknak is egyet. Bár nem kifejezetten nyári desszertről van szó, ezért megpróbáltam kicsit könnyíteni rajta. Még aznap, mikor megláttam a zölddiószirupot, rögtön csináltam én is egy adagot, és bizony jó lett volna többet is. Az már más kérdés, hogy nagyon nehezen tudtam csak zölddióhoz jutni. Szakadó esőben a csúszós lejtőn ágaskodva sikerült néhány szemet megkaparintanom, de megérte!
Mindenképpen ki akartam próbálni desszertben, ezért egy adag parféban végézte, és milyen jól tette! Került még bele karamellizált dió, amit egyébként kihagytam volna, ha akkor tudom, hogy diótortával kerül majd egy tányérra. Meglepetésemre a kedvenc farmomon már megérett néhány szilva. A dió és a szilva szerintem jól megférnek együtt, így egy adag habosított szilvazselé szintén a tányért színesítette.
Hoztam nektek a hétvégére egy csokoládés finomságot, amire legalább fél évvel ezelőtt bukkantam rá, és azóta, csak most sikerült megsütnöm. A recept sajnos nem az én fejemből pattant ki, hanem a sokak által kedvelt ausztrál magazinban találtam. Ez egy olyan desszert, ami tényleg pillanatok alatt megvan és egyébként is a csoki rajongóknak egy kötelező darab. Mivel találtam még egy maroknyi ribizlit a hűtőben, ezért a tetejére szórtam néhány szemet és úgy sütöttem meg. Ha azt akarjuk, hogy jó kövér legyen az a lúd, egy adag felvert tejszínnel tálalva igazi hedonista élvezetben lehet részünk.
Hozzávalók:
120 g vaj
230 g étcsokoládé
2 tojás
80 ml tejszín
20 g cukor
Alacsony hőfokon olvasszuk fel a csokoládét a vajjal, majd keverjük az enyhén villával felvert tojáshoz. Adjuk hozzá a tejszínt és a cukrot majd süssük kb. 12 percig 180°C-on. Akkor van kész, ha a közepe még remegős. Hagyjuk kihűlni, majd tálaljuk.
Nem titok, hogy hadilábon állok a kenyérsütéssel, egy ciabatta vagy fougasse még csak-csak sikerül, de minden más csakis nehezékként, netán fegyverként használható. A kalács az már más tészta, azzal semmi gondom sem akadt még, de a kenyér, nos, nem tudom. Mindenestre elhatároztam, hogy dolgozni fogok rajta. A kudarcok miatt még a dagasztás nélküli kenyér kipróbálásától is elment a kedvem. A múlt héten azonban úgy döntöttem, hogy ha esik, ha fúj, legalább azt megsütöm. Talán csak sikerül.
Végül is nem több, mintha zacskós levest főzne az ember, de azért mégis más. A sikernek köszönhetően a hétvégén újra megismételtem, akkor már rozsliszttel. Hamarosan majd komolyabb vizekre evezek, de csak szépen lassan. A frissen sült ropogós kenyér mellé jobb kísérőt a langyos padlizsánkrémnél elképzelni sem lehet. Legalábbis nyáron.
Mindenkinek megvan a maga padlizsánkrém receptje, és bizony ezernyi verzió létezik, mégis nekem mindig ez fog a kedvencem maradni. Vannak ételek, amiket tőlem aztán nyugodtan lehet bármiféle különleges hozzávalókkal izgalmassá tenni, engem hidegen hagy. A padlizsánkrém szerintem akkor az igazi, ha megvan az a füstös íze, s bár nincs gáztűzhelyem, azért én mindig a tűzhelyen sütöm, a sütőben sült íze egyszerűen nem az igazi. Sosem lesz az. Semmi más nem kell hozzá, mint egy pici fej vöröshagyma, só, bors és olaj. Ennyi, de semmi más.
A tűzhelyen megsült padlizsánokat még forrón megpucolom, aztán egy falapáttal leszedem a húsát és azzal aprítom fel. Az sem baj, ha egy kevés a héjából belekerül, sőt, az hozzátartozik. Anyukám még úgy tanulta a nagymamájától, hogy nem szabad fémet használni, mert megkeseredik. Ha igaz, ha nem, mi így szoktuk csinálni. Az apró kockára vágott hagymát megsózzuk, mehet rá a padlizsán és kis adagokban olajat adunk hozzá és addig keverjük, amíg kivilágosodik, sózzuk, borsozzuk és langyosan tálaljuk. Ha véletlenül maradna másnapra, ami szinte sosem fordul elő, akkor kevés majonézt keverhetünk hozzá. Ez az én egyszerű padlizsánkrémem.
Az igazság az, hogy én nem vagyok valami nagy macaron rajongó, persze azért szeretem és itthon meg nagyon díjazzák, ha mégis sütök egy adagot. Pillanatok alatt elfogy és ezt a gyorsaságot csak az eclair elpusztításhoz szükséges idő tudja túlszárnyalni. Az megint más dolog, hogy mióta belejöttem a dologba, nagyon élvezem csinálni is, így mindenki jól jár és még a tojásfehérjék is elfogynak. Egyébként volt már, hogy pihentetett fehérjéből nem sikerült, de mivel akkor épp ajándékba sütöttem, nem volt más választásom és frissből újra nekiálltam, és csodák csodájára összejött! Amit viszont nem értek, illetve gondolom, hogy a sütő a ludas, de a leghátsó sor az nekem szinte mindig repedt. A mostani adag macaront tonkababos krémmel töltöttem, de vele sem sikerült megfosztanom a sáfrányos krémet trónjától. De nem adom fel!
Hozzávalók:
a macaronhoz:
125 g darált mandula
210 g porcukor
1 ek kakaópor
100 g tojásfehérje
30 g cukor
a krémhez:
(Tartelette receptje alapján)
100 g cukor
2 tojásfehérje
170 g vaj, szobahőmérsékletű
tonkabab
Melegítsük elő a sütőt 160°C-ra. Szitáljuk le porcukrot, a mandulát és a kakaóport és keverjük össze. Verjük fel a tojásfehérjét kemény habbá a cukorral és óvatosan forgassuk a mandulás keverékhez. Töltsük habzsákba és sütőpapírral kibélelt tepsire nyomjunk kb. 2 cm átmérőjű köröket. Hagyjuk 30 percig száradni, majd süssük 15 percig. A krémhez gőz felett verjük fel a tojásfehérjéket a cukorral és verjük mindaddig, amíg kifényesedik. Ezután vegyük le a gőzről és keverjük hozzá a szobahőmérsékletű vajat, valamint ízesítsük tonkababbal.
Igazából nem csak kucsma, hanem fekete trombita és sárga laskagomba is került az ételbe. Az első kettő ugyan csak szárított formában volt itthon, viszont sikerült friss sárga laskagombára szert tennem. Mennyire örültem neki! Igen ám, de nem győzött meg, a hagyományos laskagomba szerintem sokkal ízletesebb, sőt! Egyébként nem tettem a szószba, hanem külön vajon megpirítottam és úgy tálaltam. Amolyan gyors lélekmelegítő fogás ez, aminek a tetejéről nem hiányozhat egy bőséges adag frissen reszelt parmezán.
Hozzávalók:
30 g szárított kucsmagomba
20 g szárított fekete trombitagomba
ízlés szerint friss laskagomba
1 salotta
2 ek vaj
30 ml whiskey
300 ml barna borjúalaplé
70 ml tejszín
friss petrezselyemzöld és kakukkfűsó, bors
Áztassuk be a szárított gombát forró vízbe majd hagyjuk állni.Vajon pároljuk üvegesre a kockára vágott hagymát, a gombát, majd öntsük fel a whiskeyvel és főzzük majdnem teljesen el. Ekkor öntsük rá az alaplevet és az áztató vízből kb. 100-150 milliliternyit és redukáljuk a felére. Adjuk hozzá a tejszínt, ízesítsük sóval, borssal és friss petrezselyemzölddel és kaukkfűvel.
Múltkor arról beszélgettünk Verával, hogy anno mennyire örültünk a tonkababnak, aztán azóta jól elfeledkeztünk róla. Másnap gyorsan előszedtem a kapcsos kis üveget amiben tartom és elkezdtem desszerteken gondolkodni. Abban a nagy melegben sütni nem akartam, így maradt valamilyen hideg nyalánkság. Igazság szerint egyáltalán nem kedvelem a fehércsokit, sőt! Pusztán azt a háromszög alakú svájcit, de azt viszont egyenesen imádom, még sokkal jobban, mint a tej- vagy étcsokoládés verziót. Egy tortarendelés kapcsán azonban túl sok fehércsokit vásároltam, így aztán jött az ötlet, hogy legyen belőle parfé. Ebben a formában viszont teljesen levett a lábamról, amiben a tonkababnak is nagy szerepe volt. Majdnem az egész adagot én pusztítottam el igaz, hogy két nap alatt, de csak azért tartott ilyen sokáig, mert túlzás lett volna röpke fél óra alatt az egész parfét elnyalakodni.
Hozzávalók:
60 g cukor
5 tojássárgája
120 g fehércsokoládé
300 ml tejszín
tonkabab
Főzzünk szirupot a cukorból 50 ml víz hozzáadásával, majd vékony sugárban adagoljuk a szirupot a tojássárgájákhoz és verjük addig amíg kifehéredik és krémes lesz. Reszeljünk bele ízlés szerint tonkababot. Eközben olvasszuk fel a csokoládét gőz felett, majd keverjük a felvert tojássárgájákhoz. Végül forgassuk bele a felvert tejszínt és tegyük a fagyasztóba 3-4 órára.
Azt hiszem, felesleges megpróbálnom azon változtatni, hogy ne vásároljam magam túl paradicsomból, hiszen hetente újabb és újabb szépségek jelennek meg a zöldségesemnél. Egyébként is jó ideje szinte már-már csak paradicsomsalátán élek, hol kecskesajttal, hol csak egy szelet ropogós kenyérrel, de azért mindig marad néhány darab, amit aztán gyorsan fel kell használni. Most egy leveshez túl kevés lett volna, ezért úgy gondoltam kísérletezem egy kicsit. Így született meg a paradicsom curd, ami aztán aszalt paradicsomos levendulás kekszbe került tölteléknek. Ne lepjen meg senkit sem a narancssárga szín, ami annak az eredménye, hogy többnyire sárga és zöld paradicsomok kerültek bele, egy-két rózsaszínnel együtt. Lehet ezt akár fokozni is, és csak sárga, vagy csak piros, netán csak zöld színű paradicsomból készíteni. Itt persze nem a még éretlen zöldre gondolok, hanem arra, amelyik éretten is zöld marad. A levendula pedig szerintem remekül harmonizál a paradicsommal!
Hozzávalók:
a kekszhez:
125 g vaj
50 g méz
200 g liszt
ízlés szerint levendula
2 tk aszalt paradicsom por
1 ek vaníliacukor
1 csipet só
Keverjük a vajat habosra a mézzel, adjuk hozzá az aszalt paradicsom port, a levendulát, a sót és a lisztet, majd gyúrjuk össze és tegyük egy fél órára a hűtőbe pihenni. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Szeleteljük fel a nyers tésztát és süssük 6-7 percig.
a paradicsom curdhöz:
100 ml friss paradicsomlé
1/2 vanília rúd
1 darabka csillagánizs
3 tojássárgája
70 g cukor
100 g vaj
A paradicsomlevet főzzük fel a vaníliával és a csillagánizzsal, majd hagyjuk állni tíz percig és szűrjük le. Gőz felett verjük habosra a paradicsomlevet a tojássárgájával és a cukorral. Vegyük le és keverjük hozzá a puha vajat, majd tegyük a hűtőbe pár órára.
Tegnap két műanyag dobozzal vágtam neki a reggeli sétának, mert szamócát és vadcseresznyét akartam szedni egy desszerthez. Nem csak egy jó adag gyümölccsel, hanem egy kisebb csokor erdei sóskával tértem haza. Előző este elkapott az ihlet, és a receptes füzetemben elkezdtem tervezgetni a másnapi ebédet. Egy ideje már rajzokkal is illusztrálom a terveimet és ezúttal elég gyorsan összeállt a kép. Bár a hal készítési módja az utolsó pillanatban dőlt csak el, minden más már szilárd alapokon állt.
Akár hiszitek akár nem, ez az étel bizony pillanatok alatt megvan, és munka is alig van vele. Feltéve, ha előre dolgoztunk. Előre is csupán annyit, hogy a csirke jus-t nem árt előző nap megfőzni. A zseléhez, ha van hal alaplevünk otthon, akkor nyert ügyünk van. A zöldborsó percek alatt megfő és a pürésítés után már tálalhatunk is! A tejet a halhoz szecsuáni borssal, korianderrel és édeskömény maggal fűszereztem, valamint került az alapba egy kevés fehérbor, mogyoróhagyma és fokhagyma. Arra vigyázzunk, hogy a tej forráspont alatt mozogjon, sőt ne legyen magasabb 75-80°C-nál. Az erdei sóska savanyú íze pedig remekül harmonizált az édeshez hajló zöldborsó pürével. A tavaszi zöldségek közé került spárga, lóbab és persze zöldborsó és mivel a halat kucsmagomba porba hempergettem, ezért került friss gomba is a tányérra. A sáfrányos zselé pedig hal alaplé és bor redukcióján alapszik. Igazából pontos receptet nem tudok hozni, mert semmit sem mértem, csak annyit, amit a zseléhez használtam, itt pedig annyi a lényeg hogy 200 ml folyadékhoz 2,5-3 g agar-agar használjunk. A borsót csirke alaplében főztem egy salottával, amit vajon üvegesre pároltam. A tányér aljára került egy adag püré, ezen foglaltak helyett a haldarabok és a zöldségekkel valamint a sóskával és csalánvirágokkal körítettem.
Jó néhány hónappal ezelőtt egy unalmas délutánt azzal töltöttem, hogy főzőműsorokat néztem. Nem vagyok már benne teljesen biztos, de talán James Martin sütötte azt az édesköményes-csokoládés tortát, ami lényegében ezt a desszertet inspirálta, bár sok köze egymáshoz a két süteménynek nincs. Az egyetlen kapocs az édeskömény. A tegnapi esőben még a szokásos sétához is alig-alig volt kedvünk a kutyámmal, persze azért nem hagytuk ki, közben pedig gyorsan összedobtam egy adag leveles tésztát. Gyorsan? Nos, igen gyorsan. Ugyanis, ez nem a klasszikus leveles tészta, hanem az egyszerű, szinten Michel Roux zseniális receptje. Persze, messze áll a klasszikustól, de fényévekkel megelőzi a bolti készterméket, és hihetetlen gyorsan megvagyunk vele, ugyanis a hűtési idő hajtásonként fél órára csökken. Ami a tart tatin-t illeti, nos azt egy gombóc pirított mandulával összekevert vaníliafagyi kísérte. Édeskömény desszertként? Hiszen rengeteg zöldség megállja a helyét süteményekben! Nem csak a répa, a cékla, a cukkini, de még a savanyú káposzta is. És merem állítani, hogy az édeskömény is megállja a helyét! Akik pedig tegnap megkóstolták, azoknak ízlett, azt mondták különleges és finom, és minden tekintetben megállja a helyét desszertként. A fagyival pedig remek páros, de azt hiszem, ez senkit sem lep meg.
Hozzávalók:
500 g liszt
500 g hideg vaj
1 tk só
250 ml jéghideg víz (nekem kevesebbet vett fel)
A lisztet morzsoljuk el a hideg vajjal és a sóval, majd ha jó morzsás már, adjuk hozzá a hideg vizet kis adagokban és gyúrjuk gyorsan össze, majd tegyük a hűtőbe 20 percre. Ezután lisztezett deszkán nyújtsuk ki kb. 40x20-as méretű téglalappá és hajtsuk be az egyik oldalát, seperjük le róla a lisztet és hajtsuk rá a másik oldalt. Ezután fordítsunk rajta 90°C-ot, nyújtsuk ki újra és ismételjük meg a hajtást. Tegyük 30 percre a hűtőbe. Ezt ismételjük meg még kétszer, vagyis összesen még 4-szer hatjuk a tésztát. A hűtőben 3 napig, a fagyasztóban pedig akár 1 hónapig eltartható.
1 nagy vagy két kisebb édeskömény
100 g cukor
30 g vaj
Az édesköményt gyaluljuk vékonyra. Egy kerek formában karamellizáljuk a cukrot, majd keverjük hozzá a vajat és vegyük le a tűzhelyről. Helyezzük a forma aljába a gyalult édesköményt és takarjuk le kinyújtott leveles tésztával. Melegítsük elő a sütőt 220°C-ra, majd tegyük be a tortánkat és állítsuk 200°C-ra sütőnket. Süssük 20-25 percig. Tálaljuk langyosan egy gombóc fagylalttal.
Nagyon sokáig burgonya nélkül készítettem a lángos tésztáját, pedig úgy nem az igazi. Különösebb oka sosem volt, hacsak nem a lustaság, hiszen ha hirtelen eszembe jutott, akkor nem volt kedvem még burgonyát főzni és annyival is többet várni arra, míg megsül a lángos. Évekig a sajtos-tejfölös volt a kedvenc, amiben aztán a tejfölt kefírre cseréltem. Amikor anyukám lángost süt, mindig megkérdez minket, hogy végre meg akarjuk-e kóstolni a kedvencét, a juhtúrós-kapros lángost. Apukámmal azonban a válasz mindig az volt, hogy szóba se jöhet. A napokban pont erről beszélgettünk anyummal, és úgy gondoltam eljött az ideje, hogy végre adjak egy esélyt neki. Húú, kérem szépen ez szerelem lett első harapásra! Őszintén szólva nem hittem volna, hogy valaha is a kedvenceim között tarthatom majd számon!
Hozzávalók:
400 g liszt
30 g élesztő
2 közepes burgonya
1 ek napraforgóolaj
5 g só
300 ml langyos tej
csipet cukor
olaj a sütéshez
300 g juhtúró
egy csokor kapor
egy csokor újhagyma
A töltelékhez keverjük össze a juhtúrót a finomra vágott kaporral és a karikára vágott újhagymával. Az élesztőt futassuk fel 100 ml langyos tejben egy csipet cukorral. A liszt közepébe csináljunk egy mélyedést és öntsük bele a tejet, a krumplinyomón átnyomott krumplit, az olajat és a sót és gyúrjunk puha tésztát. Hagyjuk kelni körülbelül egy órát. Vágjuk a megkelt tésztát egyforma darabokra, nyújtsuk ki és halmozzuk a tölteléket a közepére, majd a széleket hajtsuk be, mintha egy batyut formáznánk. Nyújtsuk ki a lángost újra és süssük ki forró olajban.
Tegnap nosztalgikus hangulat lett úrrá rajtam, ezért aztán megkerestem egy rég elfeledett receptet. Ez az egyszerű gyümölcsös lepény az első sütemény volt, amit először magam sütöttem. Mondhatjuk, hogy vele kezdődött minden, vagyis ekkor ébredt fel bennem a sütés iránti szenvedély. Bár lehet, hogy tévedek és mégis az aranygaluska volt az első. Azt hiszem, ezt már sosem fogom tudni kideríteni. Mindenestre a délutáni >borongós időjárásnak köszönhetően kifejezetten jól esett egy szelet langyos cseresznyés lepény egy csésze hideg tejjel uzsonnára.
Hozzávalók:
500 g cseresznye
200 g vaj
200 g cukor
1 ek vaníliás cukor
7 tojás
1 ek rum vagy arrak
100 g darált mandula
200 g liszt
1 csapott tk sütőpor
durvára vágott mandula
A vajat a cukorral elkeverjük, majd 6 tojássárgáját és egy egész tojást hozzáadunk és simára keverjük. Ezután adjuk hozzá a rumot, a mandulát, a lisztet és a sütőport. Majd a 6 tojásfehérjét felverjük egy csipet sóval és a vaníliás cukorral együtt. A felvert tojásfehérjét forgassuk az előbb elkészített masszába, keverjük bele a kimagozott cseresznyét vagy bármilyen más gyümölcsöt.Kivajazott és lisztezett tepsiben (a tetejére szórjunk durvára vágott mandulát)180 °C fokon(légkeverős)süssük körülbelül 30 percig majd hagyjuk a tepisben kihűlni.
Végre valahára, most már a kedvenc farmomon tudom beszerezni az újburgonyát. Náluk van olyan igazi apró, alig ujjbegynyi méretű is, amit egyébként sehol sem találni. Már a hétvégén is minden az újburgonya körül forgott, és mivel a lelkesedésem cseppet sem csitult, a mai ebéd főszereplője sem lehetett volna semmi más. Bár a burgonyának igazán előkelő kísérőit sem szabad szem elől hagyni, hiszen a zöldspárga és a kucsmagomba gyakrabban kerülnek rivaldafénybe, de ezek most tényleg csak mellékszerephez jutottak.
Maradt egy adag újburgonya alaplevem, most nem sült, hanem főtt, ami a szósz alapjául szolgált a ravioli mellé, melyet Beatbull mártása inspirált. A különbség annyi, hogy nálam nem került bele pürésített újburgonya, hanem a redukálás után egy darabka vaj hozzáadásával habosítottam. A tányér főszereplője az újburgonyás ravioli mellett, egy kecske krémsajtos-zöldspárgás, melyet egy leheletnyi újfokhagymával ízesítettem. A burgonyás töltelékhez egyszerűen főzzük meg a burgonyát héjában, majd nyomjuk át egy krumplinyomón és ízesítsük rozmaringos barna vajjal, valamint ízlés szerint esetleg egy kevés szerecsendióval.
A spárgás raviolihoz pároljuk puhára a zöldspárgát, majd pürésítés után keverjünk hozzá kecske krémsajtot, a spárgafejeket pedig tegyük félre a tálaláshoz. Ebben a könnyű tavaszi előételben az újburgonyát tökéletesen kiegészíti a spárga és a kucsmagomba, valamint az enyhén rozmaringos íz remekül harmonizál a kecske krémsajttal töltött raviolival is.
A szezon első cseresznyéjére tegnap bukkantam rá egy kis fabódéban, s bár ez még nem az a nagy és ropogós, mégis vettem egy kosárral. Igazság szerint, nálam szinte sosem készül cseresznyéből desszert, mert mindig egy szempillantás alatt elfogy, természetesen csakis jól lehűtve. Ezen az sem segít, ha esetleg több kilót veszek egyszerre, egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy megsüljön, vagy püré, vagy bármi más legyen azokból a mosolygó gyümölcsökből. Arról nem beszélve, hogy azokon a forró nyári napokon, másra nem is vágyom, mint egy nagy tál hideg cseresznyére. Na meg, kinek van kedve olyankor sütőt bekapcsolni?
Viszont most, se forróság, se ropogós nagy szemű cseresznye, úgyhogy maradt a langyos pite, duplatejszínnel leöntve. Nem is olyan régen végig néztem a polconom, és megakadt a szemem jó néhány könyvön, amiből bizony még soha semmit sem főztem. Véletlen akadtam erre a pitére Gordon Ramsay egyik kötetében és gondoltam, hogy minden változtatás nélkül megsütöm. Nem tudnám megmondani, hogy mikor főztem, de még csak azt sem, hogy mikor sütöttem recept alapján utoljára, így aztán amolyan nosztalgikus hangulatban leültem magozni a cseresznyét. Tény, hogy hiányzott a pite mellől egy hatalmas gombóc vaníliafagyi, úgyhogy mindenképpen lesz ismétlés!
Hozzávalók:
125 g vaj, szobahőmérsékletű
90 cukor
1 tojás
250 g liszt
1-3 ek hideg víz, ha szükséges
1 tojás a kenéshez
1 kg cseresznye, kimagozva
100 g vaníliacukor
3 ek keményítő
25 g vaj
Keverjük a vajat a cukorral simára, adjuk hozzá a tojást, majd ha elkeveredett szitáljuk rá a lisztet és gyúrjuk össze. Tegyük egy fél órára a hűtőbe. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Egy 23 cm-es mély piteformát béleljünk ki a tészta 2/3 részével, majd tegyük a hűtőbe egy újabb 30 perce. A kimagzott cseresznyét keverjük össze a cukorral és a keményítővel majd kanalazzuk a pitébe és dobáljunk rá vajdarabokat. A maradék tésztát nyújtsuk ki és vágjuk csíkokra, majd takarjuk le a csíkokkal a piténk tetejét és kenjünk meg tojással. Süssük 10 percig, majd állítsuk a hőmérsékletet 160°C-ra és süssük 30-40 percig.
Két napja esik az eső és olyan hideg lett hirtelen, hogy muszáj volt valami igazi lélekmelegítő ételt főznöm. Bár ezek a gyönyörű és aromás paradicsomok nem szabadföldiek, hanem melegháziak, de a zöldségesem saját termése, és mivel a paradicsommániám nem ismer határokat, kénytelen voltam jól bevásárolni. Persze az igazi paradicsomok majd csak később érkeznek, de ezek pusztán egy hajszállal maradnak le. Fenségesek! Elég régóta nem főztem már risotto-t, úgyhogy pont elérkezett az ideje! A konyhám kis ablaka télen-nyáron nyitva, akár esik, akár fúj, úgyhogy boldogan kapcsoltam be a sütőt és tettem oda száradni néhány paradicsomot, amit aztán a risotto-ba kevertem egy adag pirított fenyőmaggal együtt. Eredetileg kecskekrémsajtosan terveztem, de aztán a parmezán illata teljesen elcsábított. Ha már úgy belejöttem a consommé gyártásba, főztem egy adag fehér paradicsom consommét, aztán már kész is volt a fehér intenzív paradicsom ízű alaplé a risotto-hoz.
Hozzávalók:
250 g risotto rizs (pl. carnaroli)1 salotta
1 tk olívaolaj
100 ml fehérbor
500 ml fehér paradicsomlé
50 g frissen reszelt parmezán
50 g vaj
sütőben, frissen aszalt paradicsom
bazsalikom
pirított fenyőmagsó, bors
Egy lábosban hevítsünk olívaolajat, adjuk hozzá a kockára vágott salottát és a rizst. Keverjük addig míg az olaj jól bevonja a rizst. Egy másik lábosban alacsony hőfokon hagyjuk az alaplevet gyöngyözni. Öntsük fel a rizst borral, itt állítsuk a lángot közepesre, és keverjük. Ha elfőtt a bor adjuk egy merőkanálnyi alaplevet. Szórjunk rá egy kevés sót, borsot. Ha elfőtt a leves, adjunk hozzá megint, és folytassuk ezt addig, míg a rizs megfőtt, de nem szét! Ha elkészült keverjük bele a parmezánt, az aszalt paradicsomot és a hideg vajat. Ízesítsük, fedjük le és hagyjuk állni pár percig. Tálalás előtt keverjük hozzá a friss bazsalikomot és szórjuk meg pirított fenyőmaggal.
