Karcsú homár krémleves lóbabbal

Miután a lányokkal jól megbeszéltük, hogy mi is a magyar neve ennek az isteni herkentyűnek, úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje megosztani veletek a receptet. Ugyanis az úgy volt, hogy én szépen elkereszteltem császárgránátnak, mivel németül Kaisergranat néven ismert. Ugyan nem voltam ezzel túlságosan kibékülve, de gondoltam üsse kő, majd csak jön valaki és felvilágosít arról, hogy mi a hivatalos neve. S bizony jött, méghozzá Évánk aki eloszlatott minden homályt a nevet illetően. Bár a karcsú homár elnevezés nem annyira tetszetős, úgyhogy Eszter szépen át is keresztelte norvég homárrá, ami rendkívül találó, hiszen a Nephrops norvegicus, mint neve is mutatja valóban norvég partvidék lakója. Bár hívhatjuk scamponak is, ahogy tetszik. A másik feladat már sokkal nehezebb volt! Ugyanis a család nem igazán rajong a herkentyűk iránt, hal az jöhet, de ezek a kis páncélosok inkább ne. Ezért aztán úgy gondoltam, hogy szépen átverem őket és levest teszek eléjük. De jól tettem! Anyukám azt mondta, hogy ez volt élete legfinomabb levese, persze az anyukák elfogultak, de akkoris. Különben pedig az a fontos, hogy ízlett nekik, bár még így sem kóstolta meg mindenki és az isteni vajban megpirított farkat sem kérték a tetejére, legalább több maradt nekem, nem igaz? Nincs könnyű dolgom velük az már biztos! Persze a marha steak senkinek sem okozott problémát, no de nincs mit tenni! A levest magát nem akartam cifrázni, sehol semmi extra, persze a lóbabot leszámítva, hogy azért mégse legyen üres. De semmilyen különleges hozzávaló nincs benne, mondhatni teljesen klasszikus, bár azért ezt talán merészség kijelenteni.

Hozzávalók: 
az alapléhez:
10-15 darab karcsú homár
1 teáskanál vaj
2 salotta
1 gerezd fokhagyma
1/2 édeskömény
1 sárgarépa
1 petrezselyemgyökér
2 vékony szál zellerszár
100 ml száraz fehérbor
1/2 teáskanál koriandermag
1 kisebb babérlevél 
hal/herkentyű alaplé vagy víz
a leveshez:
1/2 teáskanál vaj
1 salotta
1 kisebb burgonya
1/2 édeskömény
1/2 teáskanál paradicsompüré
2 csipet sáfrány
1 ág friss tárkony
70-90 ml tejszín
1-2 teáskanál konyak
só, bors

A herkentyűk fejét távolítsuk el, majd óvatosan pucoljuk meg a farkakat és próbáljuk meg kihúzni a bélcsatornát. Vigyázzunk a tisztításnál, mert a garnélánál sokkal keményebb a karcsú homár páncélja. Olvasztott vajban keverjük át a páncélt és a fejeket, addig, amíg a színe elhalványul. Ezután adjuk hozzá a kockára vágott hagymát, fokhagymát, édesköményt, sárgarépát, petrezselyemgyökeret, babérlevelet és koriandert, majd pároljuk néhány percig és öntsük fel a borral. Amint elfőtt a bor öntsünk rá annyi vizet vagy hal alaplevet, ami éppen ellepi és főzzük 10-15 percig, majd szűrjük le. Vajban pároljuk meg a kockára vágott salottát, burgonyát és édesköményt. Adjuk hozzá a paradicsompürét és keverjük jól át, adjuk hozzá a a félretett farkak felét és a sáfrányt, majd öntsük fel az alaplevünkkel és főzzük 10-15 percig. Ezután pürésítsük, adjuk hozzá a tejszínt és főzzük kb. 5-6 percig, majd ízesítsük sóval és borssal. Tegyük félre a levest, adjuk hozzá a tárkonyt és hagyjuk állni kb. 5 percig. Ekkor vegyük ki belőle a zöldfűszert és ízesítsük konyakkal. Tálaljuk a maradék farkakkal, melyet vajban megpirítunk, esetleg flambírozhatjuk konyakkal.