Azt hiszem ez az étel amolyan télbe kapaszkodó, de mégis tavaszköszöntő. A kettőség nem csak a hozzávalókban, de az étel ízében is megjelenik. Talán többen furcsán néztetek a képre, majd vetettétek szemetek újra a címre. De sehol semmi tévedes! Bizony ez a gnocchi zöld, mégis cékla van benne. Nem, nem szó sincs zöld cékláról, hanem egyik kedvencem a chioggia, mely rózsaszín karikákkal tarkított, mégis, ha sütőben sül, akkor teljesen kifehéredik. Másik nagyszerű tulajdonsága, hogy így sütve rendkívül édes lesz és a cékla egyébként karakteres, földes ízének nyoma sem marad. A sóska eme édes ízt hivatott ellensúlyozni. Sajnos a sóska mifelénk nagy kincs, csakis cserépben árulják, mint fűszernövényt. Ami az üde zöld színt illeti, nos a sóska sajnos hamar elveszíti, így egy kevés házi klorofillel segítettem rajta. Tálalhattam volna barna vajban átforgatott portulákkal, de helyette inkább összedobtam belőle egy pestot mogyoróval és ordával megszórva kínáltam.
Hozzávalók:
200 g burgonya
150 g cékla
1 csokor sóska
1 tojás
130 - 170 g liszt
100 g orda, zsendice vagy ricotta
szerecsendió
só, bors
A céklát pucoljuk meg, vágjuk kockára és kevés olajjal fóliába csomagolva süssük meg. A burgonyát főzzük meg héjában majd törjük át. A sóskát blansírozzuk és a sült céklával, tojással és ordával tegyük egy mixerbe és pürésítsük. Keverjük az áttört burgonyához, ízesítsük sóval, borssal, szerecsendióval és adjunk hozzá annyi lisztet, amennyivel formázható tésztát kapunk. Sodorjunk rudakat és vágjuk kb. 1-1,5 centis darabokra. Gyöngyöző sós vízben főzzük meg.
2 comments:
Cseles ez a zöld céklás gnocchi ;) Tetszik ez a téli-tavaszi párosításod! Sajnos a sóskáról én sem tudok pozitívabbat írni, fellelhetetlen Németországban is.
Ugye? :) Kár, hogy nem április elsejére hagytam, de sebaj. Én is Németországban vettem, itt semmi nyoma sajnos, csak madársóska van az erdőben és kifújt!
Post a Comment