Céklás-gránátalmás kölessaláta

Lehetett volna kuszkusz a köles helyett, de igazság szerint nem kedvelem, sem a bulgurt. Nem arról van szó, megeszem, de valahogy nem az én világom. Viszont a kölest azt nagyon csípem, bár quinoát akartam főzni, de nem találtam meg a kamrában. Talán nem is baj, mert remek salátát dobtam össze. Főként azoknak ajánlom, akik kedvelik az édes és sós ízt egy ételben. Egyébként az úgy volt, hogy kaptam ajándékba gránátalmaszirupot, így aztán már csak a friss hiányzott hozzá és néhány mentalevél. Meg persze a cékla, mert azért az mégsem maradhat ki, nem igaz? Főleg, hogy még várni kell a helyi tavaszi zöldségekre. A retek, újhagyma meg minden még import, arról nem is szólva, hogy szerintem ízetlen is. Nem arról van szó, hogy, ha import az rossz, mert például az articsóka is az, de annak semmi baj a minőségével. Visszatérve a lényegre, ami még nem mondható túl izgalmasnak ebben a formában, úgyhogy került még bele kevés turbolya, málnaecet, kardamom és fahéjolaj. A juhtúró és a pirított mandula pedig véglegesítette a salátát és emelte arra a szintre, ahová küldeni akartam.

Írhatnék receptet, de ehhez igazán nem kell szerintem. Szóval a dolog ott kezdődik, hogy jóval hamarabb, mielőtt még éhesek lennék megsütjük a fóliába csomagolt céklát, lehet az sárga, piros vagy akár hupilila. Ez igazán nem számít. Aztán, ha megsült felkockázzuk, majd összekeverjük a megfőtt kölessel. Ezt főzhetjük sós vízben, alaplében, maradék levesben, ahogy tetszik. Az öntethez összekeverünk ízlés szerint repceolajat, málnaecetet, gránátalmaszirupot, egy kevés őrölt kardamomot és néhány csepp fahéjolajat. Ízesítjük sóval és borssal. A kölest összekeverjük a gránátalmamagokkal, céklával és az öntettel. Majd beledobáljuk a mentát, turbolyát, no meg a pirított mandulát és a juhtúrót. Ennyi az egész. De nyugodtan imporvizáljunk! Mehet bele akár mazsola és rózsavíz, vagy bármi, amihez éppen kedvünk van.