Thursday, April 7, 2011

Barba di frate - avagy a szerzetes szakálla

Már jó néhány éve vadászom erre a salátanövényre, melyet először Robert blogjában láttam, s azóta is hajtott a kíváncsiság. A latin nevére támaszkodva valamilyen útifű faj lehet a szerzetes szakálla névre hallgató sónövény. Íze talán a spenótéhoz hasonlítható, de mindenképpen ropogósabb. Gyakran hallal tálalják, de salátaként is kedvelt, hiszen nem csak főzve, de nyersen is fogyasztható. A 16. században még gyógynövényként is használták, mára azonban a többi saláta maga mögé utasította. Egyébként Észak-Olaszországban és a svájci Tessin kantonban termesztik.


Mostanában nagyon elúsztam a halas ételek irányába, de
egyszerűen nem kívánom a húst, édességeket meg kicsit hanyagolom, bár tervben van valami a hétvégre, meg úgy egyébként is kedvem lenne sütni. A szerzetes szakállát gyakran ízesítik citromlével, és ha már hal, gondoltam, hogy én is erre indulok. Mivel nem szerettem volna vad citromízt, ezért fogtam és megsütöttem a citromokat, úgy egészben, majd a léből gyorsan összeütöttem egy sabayont. Sokan nem kedvelik a hal bőrét, pedig ropógosra sütve igazi ínyencfalat. Ezúttal külön sütöttem, és a hal mellé szórva tálaltam, mivel nem akartam, hogy a szósz alatt megpuhuljon. Könnyű, frissítő tavaszi ebéd született néhány perc leforgása alatt.

2 comments:

Unknown said...

Még jó hogy nem a szerzetes hónaljának nevezik ;) Kinézetre tetszik, ízre ugye nem keserű?
Ezt a sült citromot tudnád még kérlek egy kicsit részletezni? Nagyon izgalmasan hangzik!

chriesi said...

Hahaha ez mekkora volt! :)))) Nem, nem keserű, ha sós helyen termesztik, akkor sós. Valahol valamikor olvastam, hogy ezzel enyhíteni lehet a citrom vad ízét, úgyhogy csak fogtam a citromot és a 200 fokos sütőben sütöttem olyan 35-40 percig.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...