Tiramisù

Ha tegnap babapiskóta, akkor ma mi más jöhetne, mint a tiramisù! Bizony ez a desszert, több, mint pusztán espresso, mascarpone és babapiskóta. Az 1800-as évek elején Marie-Antoine Carême egy orosz cár tiszteletére megalkotta a Charlotte à la parisienne nevű desszertet, mely később Charlotte russe néven hódította meg a világot. Lényegében, a tiramisù is egy Charlotte, hiszen a formát ebben az esetben is babapiskótával béleljük ki. Erre a bizonyíték, hogy akkoriban olasz szakácsok a Charlotte-ot úgy alakították át, hogy mascarpone sajtot használtak töltelékként, valamint a piskótát Marsala borba és kávéba tunkolták. A csokoládé megjelenése után, Maria Giovanna Battista szórta meg elsőként kakaóporral. Tiramisù néven azonban csak későn, az 1970-es években jelent meg. Egyik lehetséges származási helye a treviso-i Le Beccherie étterem, ugyanis itt szerepelt elsőként ezen a néven az étlapon és innen terjedt el világszerte (recept). Az akkori tanoncok egyike, Roberto Linguanotto készítette el először. A történet szerint az étterem tulajdonosának fia született, aki a szülés után gyengének érezte magát, ezért anyósa cukros tojást csinált neki erősítésnek, melybe egy kevés kávét is csempészett. A hatás nem maradt, el és ezért a fiatal szakács azt a feladatot kapta, hogy kreáljon egy desszertet a hozzávalókból. Viszont ebben a verzióban nyoma sincs az alkoholnak, vagyis zabaglione sem lehetett benne. Az igazi tiramisù ugyanis mascarpone és zabaglione házasságának eredménye. Majdnem egyidejűleg, 1969-ben Trevisoban egy cukrász, Carminantonio Iannaccone szintén megalkotta az ő verzióját, mely mascarpone-t, Marsala zabaglione-t és cukrászkrémet tartalmazott. Hogy melyik az eredeti? Jó kérdés! Az biztos, hogy mindegyik a maga módján igazi bűnbeesés. Viszont, szerintem Iannaccone verziója verhetetlen és igazi orgia! Már gyermekkoromban is imádtam a tiramisù-t, melyet anyukám sem készített másképpen, mint ahogyan az a legtöbb ismert és elterjedt, mondhatni "klasszikus" receptben le van írva. Viszont, amióta ismerem Iannaccone receptjét, számomra az a nagybetűs tiramisù! Lényeg, a jó espresso, Marsala, esetleg házi mascarpone (melyet egyébként roppant egyszerű elkészíteni), és a házi babapiskóta. Bevallom, hogy én a kávéba is Marsala bort teszek, valahogy nem érzem a rumot odaillőnek. Az Amaretto, mivel sokkal ismertebb, mint a Marsala, ezért azt szépen kiütötte a nyeregből. Szerintem kár. Persze tudom, hogy ez a változat sokkal munkaigényesebb, de ha egyszer kipróbáltátok, garantálom, hogy rabjává váltok!

Hozzávalók:

(Carminantonio Iannaccone receptje alapján)

a zabaglione-hoz:
2 tojássárgája
50 g cukor
60 ml Marsala bor
1/4 tk vaníliakivonat
a cukrászkrémhez:
55 g cukor
8 g liszt
1/2 tk vaníliakivonat
1 tojássárgája
175 ml tej
a tejszínhez:
230 ml tejszín
55 g cukor
1/2 tk vaníliakivonat
valamint még:
400 ml espresso
1 tk Marsala bor
100 g cukor
75 g mascarpone
36 babapiskóta
2 ek kakaópor

Akár előző nap készítsük el a cukrászkrémet: egy lábosban keverjük simára a cukrot a liszttel, vaníliakivonattal, tojássárgájával és a tej felével. Öntsük hozzá a maradék tejet és alacsony hőfokon addig keverjük amíg megvastagszik. Hagyjuk kihűlni és tegyük néhány órára, vagy akár egy éjszakára a hűtőbe. A zabaglione-hoz tegyünk fel vizet forrni, egy másik tálban pedig keverjük össze a hozzávalókat és verjük gőz felett addig, amíg fényes, krémes nem lesz. Amíg hűl, verjük fel a tejszínt a cukorral és a vaníliakivonattal. Keverjük a kihűlt zabaglione-t a cukrászkrémhez, majd a mascarpone sajtot keverjük simára és adjuk a cukrászkrémes keverékhez. Forgassuk bele a felvert tejszínt. A még meleg kávét keverjük össze a Marsala borral (szerintem több is mehet bele) és a cukorral. Egy tetszőleges formát rakjunk tele babapiskótával, locsoljuk meg a kávéval, majd tegyünk rá egy réteg krémet. Takarjuk le egy újabb réteg piskótával, majd tegyünk rá egy réteg krémet, a tetejét szórjuk meg kakaóporral. Hűtsük néhány órát, de jobb, ha egy éjszakát.