A kelbimbó és más zöldségek...

Minden egyes ételnél, ami kikerül a konyhámból, mindig figyelek arra, hogy annak minden komponenséből a lehető legtöbbet hozzam ki, valamint, hogy semmiképpen se hanyagoljam el az egyiket a másik javára. Egyáltalán nem kell sok ahhoz, hogy valami ízleteset varázsoljunk a tányérra, elsősorban akkor ha figyelünk az alapanyagok minőségére. Hiszen ilyenkor minden azon áll vagy bukik. Persze a minőséget azt meg kell fizetni, ez tény, ezzel úgy vagyok, hogy inkább kevesebbet vásárolok, de igazán jót. Múlt vasárnap néhány szép szelet marha hátszín volt terítéken, ami mellé nem akartam semmi flancosat készíteni, viszont a zöldségeket sem hagyhattam elbújni a hús fenséges íze mögé, ami mellé más nem is hiányzott csak egy darab fűszervaj, bár abból se túl sok.


A sárgarépát, mióta megsütöttem Blumethal sült csirkéjét, azóta máshogy nem is készítem, mindig vajban párolom egy órán keresztül só és bors kíséretében, több nem kell, csak fontos, hogy a fedő végig rajta maradjon. Ha még nem próbáltátok, akkor hajrá, mert szerintem verhetetlen! Mi nagyon szeretjük, és lássuk be semmi dolga vele az embernek, csak előkészíti aztán szépen elfelejti és foglalkozhat a többivel.Nem is annyira régen, még az volt az általános, hogy a zöldségeket agyonfőzték, jó jó az a vajas répa nem épp roppanós és bizony sokáig fő, de az íze...!!! De lássunk más zöldségeket, mint az épp aktuális kelbimbó.


Ahhoz, hogy egy zöldség karakterét, ízét és színét főzés alatt ne veszítse el, szükség van arra hogy azt blansírozzuk, vagyis, hogy forrásban lévő vízben néhány percig főzzük, majd jeges vízben lehűtjük, akkor ha nem tálaljuk azonnal és nem dolgozunk vele rögtön tovább. Ha nem hűtjük le, akkor a zöldség tovább fő magában, és lassan elveszíti színét és állagát. Mialatt a kelbimbót pucoljuk tegyünk fel egy liter vizet forrni egy teáskanál sóval. A méretétől függően, én most nagyon aprókat kaparintottam meg, 15-20 percig főzzük, de vigyázzunk, hogy a víz ne bugyborékoljon nagyon, mert az széttörheti a leveleket. Ha kisebbek a kelbimbók, akkor elég 7-10 percig főzni, majd mehetnek a jeges vízbe. Ha jól lecsöpögtek olvasztott vajban 5 percen keresztül, alacsony hőfokon forgassuk át néhányszor, ízesítsük sóval, borssal, a végén megszórhatjuk vagdalt, pirított dióval, mogyoróval.


A répa és kelbimbó mellé készítettem még vajrépát, amiről gyanítom, hogy a tarlórépa rokona lehet. Vele sem történt sok minden, vajon pároltam, kevés cukorral karamellizáltam, szórtam rá kevés garam masala-t, felöntöttem portóival, egy olyan 50 ml borjú alaplével, csak azért mert előző nap főztem és tesztelni kellett az ízét, aztán addig főztem míg szirup állagú nem lett. Amíg a hús pihen, addig pont elég az idő arra, hogy befejezzük a zöldségeket.