Nos, egyszerűen csak megtörtént. Vettem egy gyönyörű szabadföldi csirkét szombaton, nem nem Bresse, hanem egy nagyon jó minőségű svájci csirke. Ha egy átlagos csirkéhez hasonlítom, akkor ennek a melle, a combjai sokkal hosszabbak, ami nem csoda, hiszen 3 hónapig odakinn szaladgálhat.
Az úton hazafelé, azon gondolkodtam, hogy megpróbálkozzak-e vele, vagy sem. Hogy megpróbálkozzak-e Heston Blumenthal "tökéletes" sült csirkéjével. A tökéletesség szubijektív dolog. Habár már elég késő délután volt, az egyik kezemben a könyvvel, a másikban a csirkével, nekivágtam. Egy tálba helyeztem amit aztán vízzel megtöltöttem, hogy ki tudjam számolni mennyi sóra lesz szükségem. Az igazság az, hogy valójában két csirkét készítettem: az előbb említett mondhatni luxus csirkét (habár szerintem egyetlen csirkét sem lenne szabad máshogy nevelni, de ez egy másik történet) és egy bio csirkét (aminek a melle és a combjai kerekebbek, mint a legtöbb csirkének). Végülis, ha már Blumenthal receptjét követem, akkor miért ne kísérleteznék, már amennyire lehetséges a pici konyhámban. Szóval, mostanra már mind a két csirke túl volt a 6 órát át tartó fürdésben a sós vízben. Már rég este volt, amikor elkezdtem őket leöblíteni. Olyan éjfél felé búvárkodtak forró vízben. Végül szépen betakartam őket, és betettem a hűtőbe jó éjszakát kívánva, hogy éjjel szépen megszáradjanak. Másnap előmelegítettem a sütőt a mágikus 60°C-ra és benne hagytam a csirkéket olyan 6 órára, de mivel nem teljesen bíztam a dologban adtam még nekik extra 45 percet. Természetesen ez az expedició nem lenne teljes a sült burgonya, a répa és a brokkoli nélkül ami szintén a recept része.
A burgonya szerintem fantasztikusan finom volt, de azt kell mondanom, hogy a legjobb a répa volt! Soha életemben nem ettem még ilyen isteni répát! És milyen egyszerű elkészíteni! Alacsony hőmérsékleten, vajjal, sóval és borssal párolni olyan 40-50 percig. Ennyi az egész. A csirke? Elolvad a szádban! A recept legnehezebb része a vége, amikor a csirke bőrét meg kell sütni a serpenyőben. Elég nagy feladat, de a ropogós bőr megéri!
Az úton hazafelé, azon gondolkodtam, hogy megpróbálkozzak-e vele, vagy sem. Hogy megpróbálkozzak-e Heston Blumenthal "tökéletes" sült csirkéjével. A tökéletesség szubijektív dolog. Habár már elég késő délután volt, az egyik kezemben a könyvvel, a másikban a csirkével, nekivágtam. Egy tálba helyeztem amit aztán vízzel megtöltöttem, hogy ki tudjam számolni mennyi sóra lesz szükségem. Az igazság az, hogy valójában két csirkét készítettem: az előbb említett mondhatni luxus csirkét (habár szerintem egyetlen csirkét sem lenne szabad máshogy nevelni, de ez egy másik történet) és egy bio csirkét (aminek a melle és a combjai kerekebbek, mint a legtöbb csirkének). Végülis, ha már Blumenthal receptjét követem, akkor miért ne kísérleteznék, már amennyire lehetséges a pici konyhámban. Szóval, mostanra már mind a két csirke túl volt a 6 órát át tartó fürdésben a sós vízben. Már rég este volt, amikor elkezdtem őket leöblíteni. Olyan éjfél felé búvárkodtak forró vízben. Végül szépen betakartam őket, és betettem a hűtőbe jó éjszakát kívánva, hogy éjjel szépen megszáradjanak. Másnap előmelegítettem a sütőt a mágikus 60°C-ra és benne hagytam a csirkéket olyan 6 órára, de mivel nem teljesen bíztam a dologban adtam még nekik extra 45 percet. Természetesen ez az expedició nem lenne teljes a sült burgonya, a répa és a brokkoli nélkül ami szintén a recept része.
A burgonya szerintem fantasztikusan finom volt, de azt kell mondanom, hogy a legjobb a répa volt! Soha életemben nem ettem még ilyen isteni répát! És milyen egyszerű elkészíteni! Alacsony hőmérsékleten, vajjal, sóval és borssal párolni olyan 40-50 percig. Ennyi az egész. A csirke? Elolvad a szádban! A recept legnehezebb része a vége, amikor a csirke bőrét meg kell sütni a serpenyőben. Elég nagy feladat, de a ropogós bőr megéri!
2 comments:
Szia! Nekem nagyon tetszett az a műsora, amelyben bemutatta, hogy kísérletezte ki ezt a tökéletes sült csirkét :)
Szuper jó sorozatai vannak!
Post a Comment