Kókuszos hajdina "risotto" gyömbéres sárgarépapürével és korianderolajjal

Vannak időszakok, amikor rá sem tudok nézni a húsra, sőt még a hideg is teljesen kiráz, ha rágondolok. Mindegy, hogy szárnyas, sertés vagy marha. A marhahúsra egyébként is csak az utóbbi években kattantam rá, azért valljuk be, párja nincs egy szaftos steaknek. No de álljon meg a menet, mert kérem szépen most egy vegetáriánus fogás következik! Az ehavi, vagyis a 46. VKF háziasszonya a vegasztrománia blog szerzője, aki arra kért minket, hogy meséljük el, hogyan lettünk vegetáriánusok, illetve elevenítsük fel egy-egy vega korszakunkat, még akkoris, ha csak egy napig tartott!

Régebben nem soroltam volna magam azok közé akik élvezettel fogyasztanak el egy darab húst mert csakis akkor voltam hajlandó megenni, ha nem találtam rajta semmi oda nem illő darabot, ami nagyon gyakran előfordult, de a részleteket most inkább hanyagolom. Emiatt egyébként apukám mesteri módon darabolja és pucolja a nekem szánt húst. Azonban sosem álltam közel ahhoz, hogy vegetáriánussá váljak. Olykor-olykor viszont egyszerűen undordom a hústól, sőt még a tojástól is, bár ezt nem igazán tudom mivel magyarázni. Egyébként pedig figyelek arra, hogy ne túl gyakran kerüljön terítékre és akkoris csak olyan tartásból, ahol az állat látott napfényt, kedvére turkálhatott a sárban, kapirgálhatott és komotósan a maga tempójában növekedett. Szóval ha hús, akkor csakis minőségit, de keveset. A vegetáriánus ételek világa viszont legalább annyira színes és változatos, mint azoké, amelyekben a zöldségek, gabonák és gyümölcsök háttérbe szorulnak. Mostanában nagyon megkedveltem a hajdinát, sőt mi több, a liszt teljesen mániámmá vált, így úgy gondoltam ő lesz az étel főszereplője. Rögtön a risotto ugrott be, de úgy döntöttem, hogy semmilyen állati eredetű terméket nem teszek most bele, így a parmezán és a vaj kiesett. Elég sokáig gondolkodtam, míg begurott, hogy a legjobban talán kókusztejjel tudom megadni a risottonak a krémességét. A többi komponens pedig adta magát, hiszen a gyömbér és a sárgarépa jól párosul a kókusszal. Az i-re a pontot pedig a korianderolaj tette fel.

Hozzávalók:
150 g hajdina
1 salotta
1 tk olívaolaj
50 ml fehérbor
500 ml zöldség alaplé
70 ml kókusztej
100 g sárgarépa
1 teáskanál földimogyoró olaj
50 ml zöldség alaplé
1 teáskanál barna cukor
1/4 teáskanál koriandermag
1 szelet gyömbér
50 ml olívaolaj 
1 csokor koriander
só, bors


Egy lábosban hevítsünk olívaolajat, adjuk hozzá a finomra reszelt salottát és a hajdinát. Keverjük addig míg az olaj jól bevonja a hajdinát. Egy másik lábosban alacsony hőfokon hagyjuk az alaplevet gyöngyözni. Öntsük fel a borral, itt állítsuk a lángot közepesre, és keverjük. Ha elfőtt a bor adjuk egy merőkanálnyi alaplevet. Szórjunk rá egy kevés sót, borsot. Ha elfőtt a leves, adjunk hozzá megint, és folytassuk ezt addig, amíg már majdnem megfőtt, ekkor adjuk hozzá a kókusztejet és főzzük még néhány percig. Ízesítsük sóval, borssal. A sárgarépát karamellizáljuk a cukorral, öntsük fel az alaplével és főzzük a gyömbérrel és korianderrel puhára, majd utóbbi hozzávalókat távolítsuk el és pürésítsük. Ízesítsük sóval, borssalés földimogyoró olajjal. A korianderolajhoz melegítsük az olívaolajat addig, míg eléri a 120°C-ot, ekkor vegyük le a tűzhelyről, adjuk hozzá a koriandert, majd hagyjuk kihűlni, ezután pürésítsük és szűrjük le.