Fűszeres tejben posírozott tőkehal kucsmagomba porral, zöldborsópürével, sáfrányos zselével, csirke jus-vel és tavaszi zöldségekkel

Tegnap két műanyag dobozzal vágtam neki a reggeli sétának, mert szamócát és vadcseresznyét akartam szedni egy desszerthez. Nem csak egy jó adag gyümölccsel, hanem egy kisebb csokor erdei sóskával tértem haza. Előző este elkapott az ihlet, és a receptes füzetemben elkezdtem tervezgetni a másnapi ebédet. Egy ideje már rajzokkal is illusztrálom a terveimet és ezúttal elég gyorsan összeállt a kép. Bár a hal készítési módja az utolsó pillanatban dőlt csak el, minden más már szilárd alapokon állt.

Akár hiszitek akár nem, ez az étel bizony pillanatok alatt megvan, és munka is alig van vele. Feltéve, ha előre dolgoztunk. Előre is csupán annyit, hogy a csirke jus-t nem árt előző nap megfőzni. A zseléhez, ha van hal alaplevünk otthon, akkor nyert ügyünk van. A zöldborsó percek alatt megfő és a pürésítés után már tálalhatunk is! A tejet a halhoz szecsuáni borssal, korianderrel és édeskömény maggal fűszereztem, valamint került az alapba egy kevés fehérbor, mogyoróhagyma és fokhagyma. Arra vigyázzunk, hogy a tej forráspont alatt mozogjon, sőt ne legyen magasabb 75-80°C-nál. Az erdei sóska savanyú íze pedig remekül harmonizált az édeshez hajló zöldborsó pürével. A tavaszi zöldségek közé került spárga, lóbab és persze zöldborsó és mivel a halat kucsmagomba porba hempergettem, ezért került friss gomba is a tányérra. A sáfrányos zselé pedig hal alaplé és bor redukcióján alapszik. Igazából pontos receptet nem tudok hozni, mert semmit sem mértem, csak annyit, amit a zseléhez használtam, itt pedig annyi a lényeg hogy 200 ml folyadékhoz 2,5-3 g agar-agar használjunk. A borsót csirke alaplében főztem egy salottával, amit vajon üvegesre pároltam. A tányér aljára került egy adag püré, ezen foglaltak helyett a haldarabok és a zöldségekkel valamint a sóskával és csalánvirágokkal körítettem.