Tavaszváró, kenyérbe bújtatott bárány

Január és február a két legkeményebb hónap, ha a zöldségválasztékot nézzük. Bár azért annyira nincs okunk a panaszra, hiszen jó pár gyökérzöldség és káposztaféleség áll rendelkezésünkre. Persze a boltokban ma már minden kapható tekintet nélkül arra, hogy minek van szezonja. Bár sosem fogom megérteni miért kell epret, újhagymát árulni ilyenkor, s még kevésbé azt, hogy miért kell megvenni?! Hiszen a gyümölcsök és zöldségek íze csakis olyankor érvényesül a legjobban és bukkan fel minden aromája és zamata amikor szezonja van, arról nem is szólva, ha sikerül helyi terméket beszereznünk.


Jó látni viszont, hogy egyre többen figyelnek a szezonalitásra. Bizonyára meg van az oka annak, hogy mi mikor terem és miért jó nekünk, ha akkor esszük és nem máskor. Múltkor a zöldségesemnél muszáj volt rákérdeznem, hogy ugye most nincs még édeskömény szezon, mert bizony majdnem elcsábultam, de azért sejtettem, hogy ez ki van zárva. Nagyjából azért tudom, hogy mikor minek van szezonja, de a boltok bő kínálatában könnyű összezavarodni és elveszni. Jött is a válasz, hogy ez olasz és nem helyi. Olykor azonban elcsábulok, például a múltkor az articsókára, de ez igazán ritkán fordul elő. Spárgát, epret, retket és más tipikus tavaszi zöldségeket, valamint paradicsomot, paprikát, cukkinit és uborkát, cseresznyét és még sorolhatnám, sosem vásárolok szezonon kívül. Viszont be kell vallanom, hogy lassan már unom a káposztát, céklát és társait, úgyhogy siess tavasz!


Valószínűleg az utolsó adag kelbimbót használtam fel a mai ebédhez egy nagyon egyszerű püré formájában, amit szerecsendióval ízesítettem. Mellé kenyérbe csomagolt bárány készült, amihez egy kevés húst tejszínnel, vörös borral, fokhagymával és rozmaringgal pürésítettem, majd megkentem a sodrófával kilapított kenyérszeleteket és ebbe csomagoltam a húst. Persze a húsdarabokat előtte mindkét oldalán megpirítottam, majd becsomagolva újabb pirítás következett és a sütőben 140°C-on 7-8 perc alatt rózsaszínűre sütöttem. Nem akartam semmit sem túlbonyolítani, mellé vajban átforgatott répa és kelbimbó került, az ételt pedig redukált bárány alaplé kísérte. Amolyan tavaszváró fogás, amely még a napot is előcsalogatta délutánra! Végre!