Az első feladatom az volt, hogy beszerezzem a megfelelő halakat a leveshez. Mielőtt elindultam volna a boltba, megnéztem a WWF hal listáját, hogy tudjam a receptbeli halakat fel tudom e majd használni. A svájci WWF lista 4 kategóriára osztja a halakat, én mindenképpen az első kettőben szerettem volna maradni. Szükségem volt tengeri sügérre, tengeri durbincsra, morgóhalra és vörös márnára. Az első kettőt meg is találtam a javasoltak közt franci biotenyészetből. Eddig egész jó. Aztán sikerült még kiderítenem, hogy a vörös márna Kelet-Közép Atlantik óceánból elfogadható kategóriába tartozik, valamint a morgóhal Észek-Kelet Atlantik óceánból. Mindent szépen felírtam és elindultam a halak után. Úgy döntöttem a morgóhalat nem fogom megvenni, és így csupán egy elfogadható hal kerül majd a levesbe.
Ott álltam a halpult előtt az egyik nagy svájci lánc boltjában. Az eladó kedvesen megkérdezte tud e segíteni. Én csak nagyon lassan eszméltem fel, mert teljesen sokkolt egy nagy sárgauszójú tonhal látványa a pulton, mellette néhány filé, és mindez akciós áron, egy hatalmas WWF poszterrel a háttérben, mely a tartós halászatról kampányolt. Hirtelen nem is nagyon tudtam, hogy hol vagyok. Úgy döntöttem megkérdezem az eladót milyen halat javasolna egy leveshez. A válasza nagyon gyors volt: ördöghal. Rögtön válaszoltam neki, hogy azt bizony nem szeretném, mert eléggé túlhalászták már őket. A válasza az volt, hogy valóban, de addig vegyem amíg még van, és már nyúlt is a filé után, hogy becsomagolja nekem. Ezen fel is mérgesedtem, de nyugodt maradtam és annyit mondtam, hogy ha nem árulnák, akkor nem lenne túlhalászva, mint az gyönyörű tonhal ott a pult közepén. Közben pedig azon gondolkodtam, hogy ugyan ki fogja megvenni azt a halat, mert több mint valószínű, hogy a szemétben landol majd. Aztán az eladó azt mondta nekem, hogy bizony együtt dolgoznak a WWF-el és az a tonhal joggal van ott a pulton. Nos, teljesen helyetelen, hiszen a WWF, a Greenpeace és az MSC szerint az egyetlen tonhal amit lelkiismeretfurdalás nélkül lehet enni az a fehér, de nézzétek meg magatok a listát. A vásárlás végén csomagomban volt a sügér és a durbincs és találtam egy másik boltban egy vörös márnát. Este pedig megfőztem a levest. Remélem, hogy egyre több ember fordít majd gondot arra, hogy olyan halak kerüljenek a konyhájába, amelyiket nem fenyeget a kihalás és nem esznek majd ördöghalat csak azért mert divatos.
Miért az elfelejtett paradicsom? Nos, a receptben bizony van paradicsom, de én elfelejtettem bele tenni, ezért a levesem nem olyan szép piros mint kellene, de az íze remek volt a friss kenyérrel és a rouille-val.
Hozzávalók:
1 tengeri sügér
1 tengeri durbincs
1 vörös márna
1 édesköménygumó
1 póréhagyma
2 paradicsom
2 gerezd fokhagyma
1 ek paradicsompüré
olívaolaj
néhány szem édeskömény mag
1 babérlevél
sáfrány
só, bors
Vágjuk fel a zöldségeket és dinszteljük olívaolajon amíg megpuhul, adjuk hozzá a fokhagymát és puhítsuk még pár percig. Daraboljuk fel a halat és adjuk hozzá a zöldségekhez a paradicsompürével, a darabolt paradicsommal, az édeskömény maggal, és a babérlevéllel együtt. Öntsük fel forró vízzel és főzzük 15-20 percig. Mielőtt főzni kezd adjuk hozzá a sáfrányt. Pürésítsük a levest (a halak fejét kivettem) és passzírozzuk át. Ízesítsük sóval és borssal.
No comments:
Post a Comment