Napok óta gondolkodom, hogy milyen ételt főzzek amibe rengeteg tavaszi zöldséget fel tudok használni. Múlt héten, végre találtam helyi újburgonyát egy farmon. Mint kiderült, a másik farm, ahova heti rendeszerességgel járok még csak nem olyan régen ültette és valamikor június vége felé lesz. Ezen elcsodálkoztam, hiszen ahogyan látom, otthon már hetek óta hódit az újkrumpli. Arról nem beszélve, hogy itt olyan nincs, de ez az adag amit most szereztem, valami isteni. Az első harapás bebizonyította, hogy az újburgonya is legalább annyira hiányzott, mint az eper. Egyébként itt még borsónak sincs nyoma, egyelőre csak cukorborsót kapni, ami fantasztikusan zsenge és semmi más sem szükséges hozzá, mint egy jó kanál vaj és persze só. Séta közben a bárányokat figyelve eszembe jutott, hogy a fagyasztóban van egy gyönyörű darab bárányhús, melyről majdnem teljesen megfeledkeztem.
Az az igazság, hogy a marha jöhet akár véresen is, de a bárány és kacsa esetében még a rózsaszínnel sem tudok nagyon megbarátkozni. Ez amolyan fejben rejtőző dolog, és a bárány esetében már inkább hajlok felé, már ami egy szép darab gerincet illet, de a sült az már a határom másik oldalán fekszik. Persze, ami késik az nem múlik, de csak szépen lassan, végülis mindent meg lehet szokni. Régen azt sem gondoltam volna, hogy én a marhahátszínt majd úgy fogom szeretni, ha alig van átsülve, úgyhogy a báránynak minden esélye megvan, de a kacsánál már egyáltalán nem vagyok biztos. Szóval a báránysült. Az étel most tényleg úgy készült, ahogyan elterveztem. Előmelegítettem a sütőt 220°C-ra, a bárányt megkötöztem, sóztam és 20 perc alatt a sütőtálban szépen megpirítottam mind a két oldalát. Ezalatt répát, petrezselymet, hagymát, fokhagymát, gyömbért pucoltam. A sütő hőmérsékletét 160°C-ra csökkentettem és a bárány mellé tettem a zöldségeket, rozmaringot, egy darab fahéjat, citromhéjat és egy kevés levendulát, majd ment vissza a sütőbe. Sütés közben néha forgattam a zöldségeket nehogy megégjenek, majd a levet amit a bárány engedett leszűrtem, a tálat felöntöttem borral, hogy a pörzsanyagokat is a szószba tudjam csempészni. A szósz egyébként csak kevés sózást igényelt, mert fantasztikus íze volt. A bárányt pedig spárga, cukorborsó, sárgarépa, bébiarticsóka, bébicukkini és újburgonya kísérte. Igazi könnyű, tavaszi lakoma kerekedett!
2 comments:
... mindent meg lehet szokni - akárcsak a hagymalevest is, mi? ;)
Az 1-1,5 hónappal ezelőtt megjelent újkrumpli még ciprusi volt, most kezd itt is megjelenni a helyi. Szüleim is mondták, hogy Veszprém környékén is június elején lesz majd csak az első helyi újkrumpli. Borsót viszont már láttam múlt hétvégén a piacon. Német eperrel meg per pill. minden el van ömlesztve.
Óó a hagymaleves...hát igen, de a kacsának szerintem ez nem fog sikerülni. :) Tényleg??? Pedig ami fotókat láttam blogokon, nagyon nem úgy nézett ki, mint az itteni ciprusi, szép apró rózsaszínűek voltak. Eperben most tényleg úszni lehet, csak azt nem értem, minek árulnak holland epret amikor svájciból is tengernyi van... meg egyébként is...:D
Post a Comment