Most már bizony le merem írni: szeretem a spenótot. Sosem hittem volna, hogy egyszer tényleg megbarátkozunk. Bár az is igaz, hogy még mindig a bébispenót a nyerő nálam, de attól még spenót és punktum. Ma valami könnyű ebédet szerettem volna amivel le tudok telepedni odakinn, így jött a quiche. Egy jó könyvvel és persze a fényképezőgéppel aztán lebattyogtam ide a ház előtti rétre. Azt is mondhatnám, hogy kivettem egy nap szabadságot, hiszen néha nem árt. Napsütés, madárcsicsergés, lágy szellő, mi kell még?!
Hozzávalók:
6 darab 12 centis formához
a tésztához:
250 g liszt
150 g puha vaj feldarabolva
1 tojás
1 evőkanál víz
1 teáskanál só
a töltelékhez:
150 g kecskekrémsajt
100 g reszelt érett kecskesajt vagy reszelt pecorino
1/4 teáskanál vaj
150 g spenót
1 salotta
1 gerezd fokhagyma
3 tojássárgája
150 ml tejszín
szerecsendió
só
bors
Tegyük a lisztet egy nagy tálba, adjuk hozzá a vajat, sót és tojást a közepébe. Morzsoljuk össze az ujjainkkal, majd morzsoljuk össze ezt a liszttel. Ha már darabos, adjuk hozzá a vizet és gyúrjuk gyorsan össze. Tegyük 1 órára a hűtőbe. A maradék tészta egy hétig eláll a hűtőben vagy fagyasztva akár 3 hónapig.
A vajat megolvasztjuk, a hagymát üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a finomra vágott fokhagymát, a spenótot és addig kevergetjük míg a spenót összeesik. Ezután egy szűrűben alaposan kinyomkodjuk. A kecskekrémsajtot, tejszínt, tojássárgáját és a spenótot mixerben pürésítjük. Belekeverjük a reszelt sajtot és sóval, borssal és szerecsendióval ízesítjük.
A sütőt előmelegítjük 180°C-ra. A formákat kibéleljük a tésztával és beletöltjük a spenótos krémet majd 10-15 percig sütjük.
Nagyon sok mindent terveztem főzni, illetve sütni erre a hétre, de ez nem csoda, hiszen a tavaszi zöldségáradtnak egyszerűen lehetetlen ellenállni! Jó néhány ötlet kering a fejemben, pusztán az alkalom hiányzik a megvalósításra. A kis füzetem is hordom magammal, nehogy valamit ne tudjak lejegyezni, s aztán feledésbe merüljön. A péntek pedig megint mozgalmas lesz, mert sütnöm kell egy nagyobb adag rebarbarás sütit vásárra, viszont holnap még kitombolhatom magam a konyhában, úgyhogy azt hiszem, legalább három, ha nem inkább öt fogás készül majd.
Ez a két quiche már legalább egy hónapja utazik velem, tegnap aztán végre sikerült megsütnöm. Az egyik egy hagymás-burgonyás rengeteg sajttal a tetején, persze egy kevés szalonna semmiképpen sem ront rajta, de a vegetáriánus verzió tökéletesen megáll a maga lábán! A másik pedig gorgonzolás, valamint az a bizonyos szakáll került még bele, de amennyiben ehhez nem tudunk hozzájutni, friss spenóttal helyettesíthetjük.
Hozzávalók:
(a tészta receptje Michel Roux alapján)250 g liszt
150 g puha vaj feldarabolva1 tk só
1 csipet cukor
1 tojás
1 ek hideg tej
400 ml tejszín
2 tojás
friss majroanna
3 közepes burgonya
1 hagyma
100-150 g sajt pl. gruyére
1 csokor szerzetes szakálla vagy 2-3 maroknyi bébispenót
70-100 g gorgonzola
1 ek fenyőmag
szerecsendió
só, bors
Tegyük a lisztet egy nagy tálba, adjuk hozzá a vajat, sót, cukrot és tojást a közepébe. Morzsoljuk össze az ujjainkkal, majd morzsoljuk össze ezt a liszttel. Ha már darabos, adjuk hozzá a tejet és gyúrjuk gyorsan össze. Tegyük 1 órára a hűtőbe, ahol akár egy hétig eláll, vagy fagyasztva 3 hónapig. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. Nyújtsuk ki a tésztát kb. 2 mm vastagra és béleljünk ki egy tart formát vagy két kicsit. Tegyünk egy-egy darab sütőpapírt a már tésztával kibélelt formákba és öntsünk bele babot, lencsét vagy pitegolyókat és süssük elő 15 percig. Vegyük le róla a sütőpapírt majd süssük további 5 percig. Keverjük össze a tejszínt a tojásokkal, majd a feléhez adjunk friss majorannát, valamint ízesítsük mindkettőt friss szerecsendióval, sóval és borssal. A burgonyát és a hagymát reszeljük vékony szeletekre, majd rakjunk belőle három sornyit a tésztára, minden sort sózzunk, erre halmozzunk egy sor hagymát, majd takarjuk le a maradék burgonyával és öntsük fel majroannás tejszínes-tojásos keverékkel. Szórjuk meg reszelt sajttal. A szerzetes szakállát vagy a spenotót helyezzük a tésztalapra, öntsük fel a tejszínes-tojásos keverékkel, tetejére tegyünk gorgonzola darabokat és szórjuk meg fenyőmaggal. 180°C-os sütőben süssük 25-30 percig, majd ha kihűlt szedjük ki a formából.
Újra elkezdtem a fagyasztó kiürítését, mint ahogy már azt az elmúlt év októberében is tettem. Igaz akkor sem sikerült befejeznem, de azért a helyzet mégis javult. Idén annyi előnnyel indulok, hogy sok minden nincs benne, amit el kell használnom az ünnepek előtt, hiszen azért történik ez az egész, hogy legyen elég hely az alapleveknek, mert ilyenkor mindig egy nagyobb készletre van szükségem, mint egyébként. A szokásos túró és meggy nagyobb része természetesen marad, mert azok nagy kincsek, de kíváncsi vagyok, vajon mi mindenre bukkanok majd. Idén nem fagyasztottam zöldbabot, mert még előfőzéssel együtt sem igazán élvezhető az íze, úgyhogy marad a szárított verzió, illetve a várakozás a következő szezonig. Most is pont egy adag levelestésztával nyitottam mint a múltkor, ezt még októberben készítettem, igaz még maradhatna egy ideig a fagyasztóban, de ha az ünnepi menüben szükségem lesz majd rá, akkor azt mindenképpen akkor hajtogatom, hiszen az mégis csak más, nem is beszélve a készülődés hangulatáról. Találtam még néhány csomag kecsketúrót, gondoltam kombinálom valahogy a kamrában ácsorgó sütőtökökkel, amelyeket szintén fel szeretnék végre használni.
A sütőtök ízét édes morzsával emeltem ki, amit szintén a fagyasztóban találtam, ez talán furcsa lehet, de szerintem nagyon jól ment a túróval és a tökmaggal.
Az elkészítés nagyon egyszerű, a kinyújtott leveles tésztát megszúrkáljuk, vékony sütőtök szeleteket helyezünk rá, majd öntünk rá tojásos-tejszínes-tejes-parmezános keveréket amit sóval, szerecsendióval ízesítünk, megszórjuk tökmaggal, morzsával és kecsketúróval, majd megsütjük és langyosan tálaljuk.
Az igazság az, hogy nem szeretem a mángoldot, hacsak nem püréként kerül a tányérra, de párolva, szinte a hideg kiráz tőle. A spenóttal is ez a helyzet, nem szeretem a főtt spenótot, de a friss bébi spenót egy salátában, már más tészta, vagy egy sabayon, de akár krém formájában is jöhet, csak ne levél legyen. Néha viszont szeretek újra esélyt adni ezeknek a zöldségeknek levél állapotukban is. Most semmiképpen sem tudtam eljönni a zöldsegesemtől e csokor lilás-piros mángold nélkül, amiből aztán quiche született.
Hozzávalók:
(a tészta receptje Michel Roux alapján)250 g liszt
150 g puha vaj feldarabolva
1 tk só
1 csipet cukor
1 tojás
1 ek hideg tej
350-400 g mangold
1 gerezd fokhagyma
szerecsendió
1 tojás
2 tojássárgája
250 ml tejszín vagy dupla tejszín
feta sajt
szeletelt mandula
só, bors
Tegyük a lisztet egy nagy tálba, adjuk hozzá a vajat, sót, cukrot és tojsát a közepébe. Morzsoljuk össze az ujjainkkal, majd morzsoljuk össze ezt a liszttel. Ha már darabos, adjuk hozzá a tejet és gyúrjuk gyorsan össze. Tegyük 1 órára a hűtőbe, ahol akár egy hétig eláll, vagy fagyasztva 3 hónapig. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. Nyújtsuk ki a tésztát kb. 2 mm vastagra és béleljünk ki egy tart formát. Tegyünk egy-egy darab sütőpapírt a már tésztával kibélelt formába és öntsünk bele babot, lencsét vagy bármit és süssük elő 15 percig. Vegyük le róla a sütőpapírt majd süssük további 5 percig. Hagyjuk kihűlni. A töltelékhez olvasszunk vajat és fonnyasszuk meg rajta a fokhagymát és felszeletelt mangold szárral lb 5-7 perc alatt, majd adjuk hozzá a felcsíkozott leveleket és pároljuk további 3 percig. Ízesítsük, majd hagyjuk kihűlni. Keverjük össze a tojást, a két tojássárgáját a tejszínnel és öntsük a már tésztalapon lévő mangoldra. Szórjuk meg a tetejét mandulával és kockára vágott feta sajttal. Süssük 30-35 percig.
Lassan látom már a fényt! Már majdnem minden süteménnyel elkészültem holnapra, kivéve az egyik almásat, mert azt majd holnap kora reggel fogom megsütni. Az ok egyszerű: leveles tészta az alapja és az ugye frissen az igazi, nem? Tegnap elkészítettem a tésztát hozzá, most Michel Roux klasszikus leveles tésztájának a receptjét használtam. Azt kell mondanom, hogy eszméletlen!!!
Nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerült a tészta, ezért sütöttem ezeket a kecskesajtos, paradicsomos tart-okat aszalt paradicsomos crumble-al a tetején. Mielőtt pedig visszamennék a konyhába a krémeket keverni, úgy gondoltam megosztom a receptet, amolyan pihenésként.
Hozzávalók:leveles tészta
kecskesajt
akácméz
paradicsom
aszalt paradicsom
fiss rozmaring
100 g liszt
50 g vaj
1/2 tojássárgája
Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. Nyújtsuk ki a leveles tésztát és szaggassunk ki köröket, majd ezeknek a közepét szúrkájuk meg villával 5-ször. Tegyünk egy szelet kecskesajtot a közepére, csorgassunk rá mézet majd tegyünk egy szelet paradicsomot a tetejére. A crumble-hoz vágjuk fel az aszalt paradicsomot, a rozmaringot és a liszttel, vajjal és tojással, valamint kevés sóval (ha a aszalt paradicsom nem sós) készítsük el a morzsát majd szórjuk a paradicsom tetejére. Süssük 10-15 percig.
A francia konyhában a quiche nem más mint egy tejszínes tojásos masszával töltött omlós tészta. A tésztaalapot általában vakon sütik meg előtte, és a többi hozzávalót a második sütéskor adják hozzá. Habár a quiche ma már egy klasszikus francia étel, eredetileg Németországból, méghozzá a középkori Lotaringiából származik, amikor ez a terület a németek fennhatósága alatt állt. Maga a‘quiche’ szó szintén német eredetű, a ‘Kuchen’ szóból származik, ami süteményt jelent. Az eredeti quiche Lorraine egy nyitott pite volt tejszínnel, tojással és szalonnával töltve. Később sajtot is tettek rá, ekkor már quiche au gruyère vagy quiche vosgienne névre hallgatott. A quiche alsacienne hasonlít a quiche Lorraine-hez, de ebben hagyma is van. A tésztalap eredetileg maradék kenyértészta volt, de ez mára már elmaradt. (forrás:wikipedia)
Ennyit a történetéről! A szokásos pénteki hal helyett, most valami mást szerettem volna készíteni. Találtam egy csúcsos káposztát a hűtőben, amiről teljesen elfeledkeztem, azt hiszem majdnem két hétig várt arra, hogy felhasználjam végre. Találtam még szalonnát, póréhagymát, maradék tésztát és egy darab Vacherin Fribourgeois sajtot, ami az egyik kedvencem. Egyértelmű volt, hogy quiche-t fogok készíteni.
Hozzávalók:
(a tészta receptje Michel Roux alapján)
250 g liszt
150 g puha vaj feldarabolva
1 tk só
1 csipet cukor
1 tojás
1 ek hideg tej
125 g bacon, kockázva
250 g csúcsos káposzta vagy fehérkáposzta
fél póréhagyma
friss majoranna
1 tojás
200 ml tejszín
150 g sajt pl.: Gruyére, Emmentaler vagy Vacherin
só, bors, szerecsendió
Tegyük a lisztet egy nagy tálba, adjuk hozzá a vajat, sót, cukrot és tojsát a közepébe. Morzsoljuk össze az ujjainkkal, majd morzsoljuk össze ezt a liszttel. Ha már darabos, adjuk hozzá a tejet és gyúrjuk gyorsan össze. Tegyük 1 órára a hűtőbe, ahol akár egy hétig eláll, vagy fagyasztva 3 hónapig. A töltelékhez szeleteljük vékonyra a póréhagymát és gyaluljuk le a káposztát majd pirítsuk 5-7 percig a már pirulni kezdő baconnel együtt, ízesítsük majorannával, sóval, borssal és hagyjuk kihűlni. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. Nyújtsuk ki a tésztát kb. 2 mm vastagra és béleljünk ki 4 lapos formát. Tegyünk egy-egy darab sütőpapírt a már tésztával kibélelt formákba és öntsünk bele babot, lencsét vagy bármit és süssük elő 15 percig. Vegyük le róla a sütőpapírt majd süssük további 5 percig. Hagyjuk kihűlni. Keverjük össze a tejszínt és a tojást, majd öntsük a töltelékkel megtöltött tésztára, szórjuk meg reszelt sajttal é süssük 15 percig.
Múlt hétvégén néztem egy főzőműsort egy német csatornán Tim Mälzerrel, aki egy ismert szakács Németországban. Ő volt az első, akinek a receptjeit kipróbáltam, sőt azt hiszem az első szakácskönyvem is tőle származik. Azon a szombat délután egy spárgás pizzát készített, de nem hagyományos pizzatésztából, hanem túrósból. Épp semmi ötletem sem volt, hogy mi legyen a vacsora, mikor eszembe jutott a receptje. Gondoltam miért ne próbáljam ki. Nagyon finom és gyorsan elkészül! Mellesleg, ha az ember elfelejti idejében elkészíteni a pizzatésztát, akkor remek alternatíva. Szerintem valahol a pizza és az elzászi tarte flambée keveréke ez a tészta, már ami az állagát illeti. Természetesen nem használtam spárgát, hiszen már rég nincs szezonja. Helyette cukkini, újhagyma, bacon és crème fraîche került rá.
Hozzávalók:80 g túró (20% zsír)
3 ek olívaolaj
1 tojás
175 g liszt
1 tk sütőpor
sóKeverjük össze a túrót az olajjal és a tojással. Szitáljuk át a lisztet a sütőporral és a sóval. Adjuk a száraz hozzávalókat a nedvesekhez és gyúrjuk össze. Melegítsük elő a sütőt 230°C-ra. Nyújtsuk ki a tésztát és rakjuk meg amivel csak szeretnénk, majd süssük 15-20 percig.
Kihasználva a hideg időt, szinte napi szinten használom a sütőt. Aranyos, apró patiszonokat találtam a zöldségesemnél, amiket először meg akartam tölteni, de aztán rátaláltam erre a torta receptre, és úgy éreztem, hogy mindenképp ki kell próbálnom.
És milyen jól éreztem! A sült patiszon íze fantasztikus, de valami hiányzott nekem. Mindig is nagyon szerettem a cukkini-kukorica párost, úgyhogy amikor másodszors ütöttem már került bele egy szép adag kukorica is.
Hozzávalók:
(Joël Robuchon receptje alapján)
100 g vaj
4 ek olívaolaj
2 tojás
2 tojássárgája
250 g liszt
10 g sütőpor
3 patiszon
1 cukkini
150 g kukorica
150 g sajt
szerecsendió
só, bors
Keverjük össze a vajat és az olívaolajat, adjunk hozzá 1 teáskanál sót, borsot és szerecsendiót. Keverjünk bele egy tojást és egy tojássárgáját, és amikor teljesen elkeveredett, akkor tegyük ugyanezt a másik kettővel. Keverjük amíg homogén nem lesz. Szitáljuk bele a lisztet és a sütőport, majd keverjük bele. Főzzük a zöldségeket 5 percig, majd vágjuk fel a sajttal együtt. Gyúrjuk bele a keverékbe a zöldséget, sajtkockákat és a kukoricát. Vajazzunk ki egy tortaformát és nyomkodjuk bele masszát, majd tegyük a hűtőbe egy órára. Süssük 45 percig 180°C-on és tálaljuk vagy melegen vagy hidegen.
Már nagyon régóta keresem a számomra tökéletes pizzát. Sokféle létezik, én a 3 mm vastag nápolyi mellett teszem le a voksomat. Erre a pizzára helyi készítmények kerülnek mint bivaly mozzarella és San Marzano-i paradicsom, én most bébiarticsókát és pármai sonkát választottam valamint egy kevés gombát. Havonta egyszer nyitja meg kapuit a helybeli pizzás, de hát kinek van kedve azt mindig kivárni. Tény, hogy megéri mert életem legfinomabb pizzáját eddig, ott ettem, bár mióta ráleltem erre a receptre bármikor magam is elkészíthetem, mert bizony simán versenyre kel vele, sőt! Egyetlen különbség a tetejére csurgatott olívaolaj, ami mérföldekkel finomabb annál, amit jelenleg használok, de még most is keresem az igazit. Remélhetőleg hamarosan rátalálok, mert rábukkantam egy boltra ahol kedvemre kóstolhatom sorra az olajokat, így már csak a pénztárcám kell megtölteni és irány az olívaolajok birodalma. Amikor egy hétig egy Michelin-csillagos étteremben kóstolgathattam a profikonyha levegőjét, felejthetetlen találkozásom volt egy üveg görög olívaolajjal, fantasztikus volt ízre, színre. Nem az a borsos erős ízű, mindenféle-fajta olívaolajokból összekevert akármi, hanem egy aranyszínű csoda. No, de vissza a pizzához. Abszolút kedvenc szakácsom, Giorgio Locatelli könyvében bukkantam rá, a számomra tökéletes pizzára, bár bevallom elég sokáig tartott míg felfigyeltem rá, mert a teljesen elmélyültem a könyv sokszínű történeteinek bűvöletében. Most kerek sütiformával szaggattam a pizzát, hogy hasonlítson Locatelli pizzette-jére, na már amennyire... Persze tévedés azt hinni, hogy otthon olyan pizzát tudunk készíteni, mint egy igazi olasz pizzériában, hiszen képtelenség 480 fokosra melegíteni a sütőnket, de ha van kövünk amin megsütjük az már fél siker!
Hozzávalók:
375 g liszt
200 g langyos víz
4 ek olívaolaj
10 g friss élesztő
10 g só
a szószhoz:
200 g konzerv paradicsom
1 ek olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
egy markonyi friss bazsalikom
1/4 tk oregánó
egy csipet cukor
só, bors
A szószhoz melegítsük fel az olajat, adjuk hozzá a szeletekre vágott fokhagymát és pirítsük aranybarnára, adjuk hozzá a bazsalikomt, majd öntsük rá a paradicsomot és nyomkodjuk szét. Forrjuk fel, majd szűrjük le és főzzük olyan sűrűségűre, hogy a pizzára jól rá tudjuk kenni. Ízesítsük cukorra, sóval, borssal és oregánóval. Tegyük félre kihűlni.
A tésztához keverjünk össze minden alapanyagot, és kb tíz percig dagasszuk. Ezután az ujjainkkal nyomkodjuk téglalap alakúra, majd 8 ujjunkat használva nyomkodjunk bele lyukakat és hatjsuk be felülről a feléig, és alulról is, majd nyomkodjunk bele újra lyukakat az ujjunkkal és hajtsuk be újra. Én ezt háromszor szoktam megismételni. Ezután takarjuk le a tésztát és hagyjuk 20 percig pihenni. Ha letelt vágjuk megfelelő darabokra és tegyük legalább 4 órára a hűtőbe, de semmiképp sem hosszabb ideig mint 8! Melegítsük a sütőnket a legmagasabb fokozatra egy órával a pizza elkészítése előtt, majd süssük meg őket.
Már napok óta a fejemben volt ez a pite, de nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog és abban sem, hogy ehető lesz.
Volt egy darab maradék zeller, egy árva körte, egy fél zacskó darált mandula, egy fél doboz joghurt és egy darabka füstölt sajt. Viszont, ha csak ezeket használtam volna fel, akkor elég színtelen lett volna, ezért gondoltam teszek még bele egy céklát. A kísérlet szerencsére jól sült el és finom ebéd kerekedett.
Hozzávalók:
150 g liszt
3.5 g szárított élesztő
40 g vaj
60 ml tej
1/2 tk cukor
1/4 tk só
1 cékla
1 darabka zeller
1 körte
250 ml joghurt
1 tojás
50 g darált mandula
100 g füstölt sajt
1 citrom leve
szerecsendió, citromos bors
só, bors
Gyúrjunk tésztát a lisztből, élesztőből, vajból, langyos tejből a só és cukor hozzáadásával. Hagyjuk állni 30 percet. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Gyalu segítségével szeleteljük vékonyra a zöldségeket. A körtét locsoljuk meg citromlével, hogy ne barnuljon meg. Vajazzunk ki egy piteformát és béleljük ki a tésztával. Rakjuk ki a felszeletelt zöldséggel és körtével majd öntsük rá a joghurt és tojás keverékét a mandulával és a fűszerekkel. Szórjuk meg reszelt füstölt sajttal és süssük 25-30 percig.
