Úgy emlékszem, először négy évvel ezelőtt főztem lekvárt, méghozzá szilvát és azért, mert egyébként ehetetlen volt a gyümölcs. Aztán később megjött a kísérletező kedvem és akkor született ez a lekvár, ami mára nagy kedvence a családnak. Főztem már csak rebarbarából, de mégis az almás verzió fogyott mindig a legjobban. Idén egy kevés portói bort is csempésztem bele, szerintem nagyon jót tett neki! Ízlés szerint nyugodtan dobjuk fel fűszerekkel, mint a fahéj, csillagánizs, kardamom, de akár fekete borssal is izgalmasabbá tehetjük!
Hozzávalók:
850 g rebarbara
850 g alma
650 g cukor
150 ml portói bor
3 evőkanál vaníliakivonat
A rebarbarát megmossuk, két végét levágjuk majd kb. 2 cm-es darabokra vágjuk. Az almát meghámozzuk, a magházát eltávolítjük és kb. 1 cm-es darabokra vágjuk. Egy nagy fazékban ráöntjük a cukrot, portóit és kb. 50-70 percig főzzük, míg besűrűsödik. Ha szép sima lekvárt szeretnénk akkor botmixerrel pürésítjük, majd visszatesszük a tűzhelyre. Hozzáadjuk a vaníliakivonatot és főzzük egy újabb 10-20 percen keresztül. Kiforralt üvegekbe töltjük és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.
Hogy én már mióta kerülgetem a habos süteményeket! A híres-neves lemon meringue pie már évek óta listán, de sosem sütöttem meg. Aztán mikor a télen megláttam ezt a finomságot, akkor eldöntöttem, hogy na most vagy soha mégis megsütöm a habos citromos pitét. Hogyne, dehogy sütöttem! Végül aztán Vera fantasztikus epres-tonkababos csodája megadta a végső lökést. Így aztán ezen az esős délutánon a konyhába vándoroltam és gyorsan összedobtam ezt a nagyon könnyű tortát eperrel és rebarbarával. Hogy mitől lila a hab? A recept végén kiderül!
Hozzávalók:
100 g rebarbara
50 g eper
1 evőkanál bodzabogyó szirup
1 evőkanál cukor
az alaphoz:
80 g vaj
2 tojás
40 g cukor
1/4 teáskanál őrölt gyömbér
100 g liszt
1 teáskanál sütőpor
125 g joghurt
a habhoz:
120 g cukor
30 ml víz
1 evőkanál bodzabogyó szirup
1 teáskanál céklapor
A rebarbarát megmossuk, esetleg meghámozzuk és kb. 2 centis darabokra vágjuk majd a cukorral és a sziruppal összekeverjük. Az alaphoz a vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojássárgájákat. Ezután simára keverjük a a liszttel, sütőporral és a joghurttal. Kivajazott 18 cm-es formában elegyengetjük a masszát és rátesszük a leszűrt rebarbarát, valamint a cikkekre vágott epret. 170°C-ra (légkeverés) előmelegített sütőben kb. 25 percig sütjük. A habhoz a cukrot a vízzel feltesszük forrni és amint elérte a 110°C-ot elkezdjük habbá verni a tojásfehérjéket. Ha a szirupunk elérte a 121°C-ot akkor leversszük a tűzhelyről és ha már nem fő akkor vékony sugárban a félig felvert fehérjéhez adjuk, melyet eközben folyamatosan verünk addig, míg kemény habot kapunk. Ekkor verjük bele a szirupot és a céklaport. A formánk kapcsos részét leszedjük és a tortára halmozzuk a habot. További 5-7 percig sütjük vagy addig míg itt-ott szépen megbarnul.
Tömérdek olyan zöldség és gyümölcs kombináció létezik, melynek szezonja bizony nem esik egybe. Ilyen például a spárga amihez remekül illik a vérnarancsos hollandi mártás, de ilyenkor már rég vége a vérnarancsszezonnak. Vagy például a friss kígyóuborka is rengeteg ételbe festne jól, de a felfújt, hosszú utat megtett uborka íze bizony messze van a helyitől. Abba még belegondolni is rémes, mennyi mindennel lehet tele. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha import zöldségről vagy gyümölcsről van szó az rossz. Nem, nem minden rossz. Hiszen vannak olyanok, melyet tényleg akkor hoznak amikor az adott országban van szezonja, csak figyelni kell. Bár továbbra is tartom, hogy azt, ami nálunk is megterem azt bizony akkor együk amikor itt az ideje és ne csábuljunk el. Viszont ott az articsóka, a citrom, a narancs, az ananász, a mangó, az avokádó és még sorolhatnám! De az tényleg túlzás, hogy már hetek óta görögdinnyét árulnak mindenütt. Ilyenkor? Ez is olyan, mint a februári eper. Azám, de ott van például a Marmadino paradicsom egyenesen Szicíliából, melynek szezonja február közepétől májusig tart. No, erre például én képtelen vagyok nemet mondani, már csak azért is, mert imádok mindent, ami szicíliai és nagy paradicsombolond vagyok. Ez talán az a bizonyos kivétel, ami erősíti a szabályt. Mondanom sem kell, hogy zseniális az íze, kár lett volna a levesbe, amihez az ötletet a tegnapi ketchup adta és még aznap este megfőztem.
Hozzávalók:
600 ml paradicsomlé
200 g rebarbara
2 evőkanál repceolaj
1 hagyma
10 g friss gyömbér
1 gerezd fokhagyma
50 g zellergumó
4-5 evőkanál barnacukor
50 ml portói
1 babérlevél
1-2 szegfűszeg
1 csillagánizs
1/2 teáskanál koriandermag
1 csokor bazsalikom
só, bors
A hagymát, fokhagymát, gyömbért és zellert pucoljuk meg és vágjuk kockára és pároljuk néhány percig a forró olajban. Adjuk hozzá a szeletekre vágott rebarbarát és a cukrot, majd hagyjuk enyhén karamellizálódni, majd öntsük fel a borral és főzzük el. Adjuk hozzá a paradicsomlevet és a fűszereket egy kis darab gézbe kötve, hogy aztán könnyen ki tudjuk majd szedni. Főzzük kb. 10-15 percig, majd miután kiszedtük a fűszereket pürésítsük, ízesítsük sóval és borssal, majd tegyük bele a csokor bazsalikomot és hagyjuk a tűzhelyen kb. 5 percig alacsony hőfokon, nem kell már főnie. Amennyiben túl sűrű a leves adjunk hozzá zöldség alaplevet, szükség esetén pedig még adjunk hozzá egy kevés cukrot. Frissen reszelt narancshéj pedig nagyszerűen feldobja.
A rebarbarával is úgy vagyok, mint a paradicsommal, mindig túlvásárolom magam belőle. De olyan nagyon jó, ha van mihez nyúlni és ha hirtelen elkap a vágy, hogy pitét süssek akkor semmi akadálya. No, és így biztosítva van, hogy idén is főzzek lekvárt, mert az már-már kötelező! Tegnap inspirációra éhesen kutattam rebarbarás receptek után, amikor belefutottam ebbe. A címnél tovább aztán nem is jutottam az olvasásban, helyette inkább a konyhába indultam és belevágtam. Mondanom sem kell, ha rebarbara akkor a portói bort nem szabad kihagyni! És a narancsot sem. Egyébként tartozom egy vallomással, nem szeretem a ketchupot. Szerintem több, mint egy evőkanálnyi nem fogy el nálunk egy év alatt, sőt! Viszont ez bejött, mert olyan más, nem is tudom. Próbáljátok ki és variáljátok a fűszereket, ahogy kedvetek tartja.
Hozzávalók:
300 g rebarbara
250 g passata (passzírozott paradicsom)
2 salotta
1 gerezd fokhagyma
3-4 evőkanál barnacukor (ízlés szerint)
70 ml portói bor
40 ml eperecet vagy sherry ecet
1 babérlevél
1/4 teáskanál koriandermag
1 csillagánizs
2 szegfűszeg
1 narancs
só, bors
A rebarbarát, hagymát és fokhagymát kockázzuk fel. A fűszereket csomagoljuk muszlinba vagy tegyük tealabdába. Tegyük a hozzávalókat egy lábosba, reszeljük rá a narancs héját és adjuk hozzá a levét. Főzzük fel az egészet és hagyjuk közepes lángon kb. 30 percet főni. Ezután távolítsuk el a fűszereket és pürésítsük. Ízesítsük sóval, borssal esetleg cayenne-i borssal.
Vigyázat! Savanyú, nagyon savanyú! Nem akartam elmenni az édes levesek irányába vagy akár eperrel kombinálni. Jó, jó ott van a tetején, de csak kecsketúró miatt. Nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc levesem, de hidegen, főleg ha nagy a meleg, akkor bizony igazán üdítő. Kellemesen fűszeres hála a gyömbérnek, csillagánizsnak, fahéjnak és a szerecsendiónak. Ha szeretnénk, hogy ne legyen ennyire harsogóan savanyú, akkor adjunk hozzá tejszínt és esetleg több cukrot.
Hozzávalók:
1 salotta
10 g vaj
300 g rebarbara
3 evőkanál cukor
2 narancs leve
3 cm friss gyömbér
1 csillagánizs
2 cm fahéjrúd
2 csipet frissen reszelt szerecsendió
450 ml zöldség alaplé
só, bors
A kockára vágott salottát pároljuk üvegesre a vajban. Adjuk hozzá a szeletekre vágott rebarbarát, a cukrot és reszeljük bele a gyömbért, valamint adjuk hozzá a többi fűszert. Öntsük rá a frissen facsart narancslevet és az alaplevet majd főzzük körülbelül 10 percig és pürésítsük. Előtte persze távolítsuk el a fahéjrudat és a csillagánizst. Ízesítsük sóval, borssal esetleg őrölt fahéjjal és szerecsendióval. Amennyiben tejszínt is adunk hozzá, úgy főzzük fel vele újra. Tálalhatjuk melegen és hidegen is kecske- vagy akár juhtúróval.
Tökéletesebben nem is időzíthetett volna a természet, mert pontban ünnepek előtt megjelent az első helyi rebarbara. Nincs szebb annál, ha az ember úgy viheti haza a zöldséget, hogy azt alig pár órája szedték ki a földből. Bevallom, hogy nem igazán tudtam mit süssek, de rebarbara kihúzott a pácból. A vérnarancs pedig éppen kapóra jött, hiszen a rebarbarával remek párost alkotnak. Izgalmasabbá tehetjük kardamommal, fahéjjal vagy gyömbérrel, én most csak vaníliát és narancshéjat használtam. A torta egyetlen nehézsége az, hogy a félgömbalakú túró mousse-t nem könnyű az előkészített alap közepére helyezni, úgyhogy ha nem akarunk ezzel vesződni, akkor rétegezzük egymásra őket.
Hozzávalók:
(a tészta két 20 cm-es tortához elegendő)
(recept: The Art of the Cake by B. Healy and P. Bugat)
100 g vaj
100 g porcukor
100 g tojásfehérje (kb. 3 tojás)
85 g liszt
2-3 teáskanál málna- vagy céklapor
A
puha vajat keverjük habosra a porcukorral, majd adjuk hozzá a
tojásfehérjét és keverjük simára. Forgassuk bele a leszitált lisztet, és a málnaport. Tetszőleges formában nyomjuk vagy kenjük egy sütőpapírral
kibélelt tepsire és tegyük a fagyasztóba 15-20 percre.
85 g finomra darált mogyoró
75 g porcukor
25 g liszt
150 g tojás (kb. 3 darab)
90 g tojásfehérje (kb. 3 tojás)
10 g cukor
Szitáljuk
a lisztet, porcukrot és mogyorót egy tálba, majd keverjük össze. Verjük
kemény habbá a tojásfehérjét a cukorral. Keverjük a tojásokat a
mogyorós keverékhez, majd forgassuk bele a felvert fehérjét. Öntsük a
masszát az előzőleg előkészített rózsaszín mintára és süssük meg 250°C-on
kb. 5-7 perc alatt. Hagyjuk kihűlni, majd vágjuk le a tészta széleit és
vágjuk megfelelő méretűre (kb. 24-26 cm-es a torta), majd béleljük ki vele a tortakarika oldalát. Ezt megtehetjük azelőtt, hogy a zselét beleöntjük, vagy utána is, ha azt szeretnénk, hogy látszódjon a zseléréteg.
a pisztáciás joconde-hoz:
40 g darált mandula
40 g darált pisztácia
35 g cukor
18 g liszt
2 tojás
50 g tojásfehérje
40 g cukor
Keverjük
össze a lisztet a darált mandulával és pisztáciával, a 35 g cukorral és keverjük össze
a tojásokkal. Verjünk kemény habot a tojásfehérjéből a 40 g cukorral
és forgassuk bele a tojássárgájás masszába. Kenjük sütőpapírral
kibélelt tepsibe és süssük 170°C-on 10-13 percig. Ha vastagabb alapot szeretnénk a tortának, akkor duplázzuk meg a mennyiségeket.
a túró moussehoz:
500 g túró (zsírszegény)
1/2 citrom héja és 1/2 narancs héja
1 rúd vanília
120 g egyszerű szirup (120 g cukorból 120 g vízzel főzve)
80 g tojássárgája
4 lap zselatin
300 ml tejszín
A túrót csöpögtessük le, ha krémesebbre szeretnénk, akkor kenjük át egy szűrőn. Gőz felett verjük habosra a szirupot a tojássárgájával, úgy, hogy az edény félig legyen benne a vízben. Amint megvastagodott vegyük le a tűzhelyről és keverjük bele az előzőleg beáztatott zselatint, a túrót és a citrusok héját. Forgassuk bele a felvert tejszínt és öntsük a masszát egy fóliával kirakott félgömb formájú tálba. Tegyük a hűtőbe kb. 4-5 órára, majd összeállítás előtt kb. fél órára a fagyasztóba.
a rebarbara zseléhez:
400 g rebarbara (tisztított mennyiség)
3 vérnarancs leve
1 narancs
150 g cukor
1 rúd vanília
2 és fél lap zselatin
A rebarbarát tegyük fel főni a vérnarancslében a vaníliával, narancshéjjal és a cukorral. Főzzük puhára, majd vegyünk le belőle 150 g-ot. A maradékba keverjük bele az előzőleg beáztatott zseltint és öntsük a pisztáciás alapunkra, majd tegyük a hűtőbe, míg megdermed. A rebarbarát ízesíthetjük kardamommal, gyömbérrel ahogy szeretnénk.
a rebarbara mousse-hoz:
150 g rebarbarapüré
2 és fél lap zselatin
3 tojássárgája
90 g cukor
300 ml tejszín
A püréből vegyük le két evőkanálnyit és melegítsük fel, majd oldjuk fel benne az előzőleg beáztatott zseltint. A cukorból főzzük ugyanannyi mennyiségű vízzel szirupot, majd adjuk a tojássárgájához és keverjük habosra vízfürdőben, úgy, hogy az edény alja félig a vízben legyen. Amint vastag habot kaptunk keverjük hozzá a rebarbarapürét majd forgassuk bele a tejszínt. A pisztáciás joconde-zselé alapra borítsuk a túró mousse-t, majd öntsük rá a rebarbara mousse-t és tegyük 2-3 órára a hűtőbe.
Bizonyára már mindenkiben tudatosult a tény, hogy a rebarbara zöldség, és nem gyümölcs. Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen ha ránézünk, akkor bizonyára sokaknak rögtön a szárzeller jut eszébe, igaz a két zöldség nem áll rokonságban. Tudtátok azt is, hogy Ázsiában őshonos? A különböző nomád népek, mint a tatárok is ismerték és még az is valószínű, hogy a hunok közvetítésével jutott el Eurázsiába.
Múlt héten szerettem volna valami gyors édességet összeütni, azám, de nem volt egy darab tojás sem itthon! Aztán szerencsére eszembe jutott egy elég régi recept, amihez tojásra nincs szükség, ráadásul pillanatok alatt elkészíthető, már ha a tészta hűtésének idejét nem számítjuk. Mellé egy gombóc vaníliafagyi remekül illik, de nélküle is tökéletes, akár egy csésze teával.
Hozzávalók:
(2 közepes vagy 6 mini galette-hez)
75 g hideg vaj
125 g liszt
25 g cukor
1 csipet só
3 ek hideg víz
200-250 g rebarbara
2 ek kukoricakeményítő
3 ek bodzabogyószörp
25 g durvára vágott mandula
1 ek tej
1 ek porcukor
Vágjuk kockára a vajat és morzsoljuk el a liszttel, a cukorral, a sóval majd adjuk hozzá a vizet és gyúrjuk össze gyorsan. Tegyük 1 órára a hűtőbe. A rebarbarát kockázzuk fel, ha akarjuk pucoljuk meg előtte, majd marináljuk a szörppel egy negyed óráig. Nyújtsuk ki a tésztát és szaggassunk ki 6 kört majd ennek közepére helyezzünk egy-másfél evőkanál keményítővel összekevert rebarbarát és hajtsuk fel a tészta széleit. Kenjünk meg tejjel és szórjuk meg porcukorral, szórjuk meg a mandulával és süssük 15-20 percig 180°C-on.
Végre tombol az eperszezon! Hétvégén majdnem epermérgezést kaptam, de már annyira vártam! Alig tudtam megmenteni egy tálkával, hogy aztán majd valamilyen édességben végezzék. Vasárnap délután aztán papírt és tollat ragadtam, nem azért, hogy verset írjak, csupán elkezdtem tervezni ezeket a tortácskákat. Hiba volt viszont azt hinnem, hogy másnap én majd ezt egy az egybe úgy fogom megvalósítani, ahogyan képzeltem.
Eredetileg alapnak egy sima vizes piskótát akartam sütni, helyette azonban mandulás piskóta lett. Erre került aztán a vaníliás fehérspárga mousse, igen nem tévedés. Persze kicsit féltem tőle, de ugye aki mer, az nyer. És én most tényleg nyertem. A spárgamousse közepébe gyömbéres rebarbarazselé került, ezt pedig lefedtem egy adag eperhabbal. Mi maradt ki belőle? Elvileg rebarabara panna cotta lett volna a közepén eperzselével, és ezen az eperhab, de a tejszín mennyisége kicsit eltántorított, így kidobtam a panna cotta-át. Habcsókkal, eperchipsszel és friss eperrel tálaltam őket ma reggel. Igen, reggel, mert kérem ez volt az én reggelim! A többit majd délután elfogyasztják az erre illetékesek, de én nem bírtam várni. Hiszen, ha a spárgamousse mégsem lett volna igazi nyeremény, akkor gyorsan sütöttem volna valami mást a vendégek számára.
Hozzávalók:
75 g finomra darált mandula
35 g cukor
18 g liszt
2 tojás
50 g tojásfehérje
40 g cukor
Keverjük össze a lisztet a darált mandulával, a 35 g cukorral és keverjük össze a tojásokkal. Verjünk kemény habot a tojásfehérjéből a 40 g cukorral és forgassuk bele a tojássárgájás masszába. Kenjük sütőpapírral kibélelt tepsibe és süssük 170°C-on 10-13 percig.
500 g fehérspárga
1 vaníliarúd
60 g cukor
3 tojássárgája
2 lap zselatin
200 ml tejszín
A zselatint áztassuk be hideg vízbe. A spárgát pucoljuk meg, vágjuk vékony szeletekre és tegyük fel főni alacsony hőfokon a vaníliarúddal és 30 g cukorral főni, és hagyjuk megpuhulni a saját levében, majd pürésítsük. A tojássárgájákat verjük fel a maradék cukorral gőz felett krémesre, majd verjük tovább amíg kihűl. A zselatint olvasszuk fel egy kicsi lábosban és keverjük a tojássárgájás krémhez, majd forgassuk bele a spárgapürét. Verjük fel a tejszínt, majd forgassuk a masszához és tegyük a hűtőbe legalább 5 órára.
Amíg tart a rebarbara szezonja, addig bizony minden héten készül valami finomság. Igaz, idén még csak desszertként bizonyított, de tervben van főétel részeként is. Alig várom már az első adag igazi epret, hogy végre együtt is tálalhassam ezt a két tavaszi csodát. Valószínűleg a spárga is helyett kap majd, és akkor már egy igazán ütős trióról beszélhetünk. Szóval a rebarbara sorbet. Ebben a nagy melegben semmi sem esik jobban, mint a hideg gyümölcs fagyi, ami jelen esetben zöldség. Mielőtt a konyhába vonultam volna, azért szétnéztem receptek terén, de a legtöbb rebarbaralére épült, és mivel nincs lehetőségem arra, hogy kifacsarjam, ezért maradtam a püré mellett, és mentem a magam feje után. Találtam két narancsot, amiről fogalmam sincs, hogy hogyan húzta idáig, mert bizony még valamikor március végén vehettem, ennek ellenére kutya baja sem volt és jobbkor nem is jöhetett volna!
Egy másik elfeledett hozzávaló is terítékre került, méghozzá az invertcukor, melynek használatát már nagyon régóta toltam magam előtt. Olyan selymesre, mint ez a rebarbara sorbet, még egyik sem sikerült soha! Biztos vagyok benne, hogy ezt az invertcukornak köszönhetem. Az invertcukrot egy molekularész glükóz és egy molekularész fruktóz alkot, mely ebben a formában a mézben is megtalálható. Szacharózból állítják elő, úgy, hogy a reakció elindításához valamilyen savat használnak katalizátorként. A folyamat során a diszacharidok monoszachariddá alakulnak, vagyis a glükóz és a fruktóz közti kötés felbomlik, és szabad glükóz és fruktóz molekulák keveréke keletkezik. Szirup és krém (ún. hamis méz) formájában lehet vele találkozni, és ami a sorbet-kat illeti, igazi csodát művel velük!
Hozzávalók:
650 g rebarbara
130 g kristálycukor
70 g invertcukor
90 ml víz
2 narancs leve
csillagánizs
Vágjuk le a rebarbara két végét, majd szeleteljük 2 cm-es darabokra. Tegyük fel főni a narancslével és a csillagánizzsal, ha megpuhult pürésítsük, a csillagánizs nélkül! Főzzünk szirupot a cukrokból a vízzel, majd öntsük a püréhez és hagyjuk kihűlni. A munka nehezét pedig bízzuk a fagyigépre, ennek hiányában hagyjuk állni egy 50 percet, majd keverjük át és ezt ismételjük még meg legalább háromszor. Az invertcukor szirupot otthon is könnyedén el tudjuk készíteni, méghozzá úgy, ha kb. 1 kg cukorhoz 1 gramm citromsavat, vagy szalalkálit, vagy 10 ml citromlevet adunk hozzá és 20 percig forrni hagyjuk. Pontos recept (németül) itt.
Ezekből a pitékból bizony csak egy darab került tányérra, az is kizárólag minőségellenőrzés céljából, mert vásárra sültek, de azért volt időm lencsevégre kapni őket. Nem is tudom már milyen régóta kerestem ezeket a kivehető aljú mini piteformákat, amikor aztán itt rájuk akadtam. Igazi kincs!
Viszonylag sokat gondolkodtam, hogy mégis mit süssek annak ellenére, hogy szabad utat kaptam, csak annyi volt a kikötés, hogy rebarbarás legyen, viszont ne krémes, mivel hűtésre nem volt lehetőség. Aztán szerencsére eszembe jutott a jó öreg frangipane és már ment is minden a maga útján. Tetejére mandulás crumble került, a rebarbarát pedig bodzabogyó szörppel ízesítettem. Ami a tésztát illeti, nem csak kosárnak remek, de akár kekszet is süthetünk belőle, rendkívül omlós, mondhatni elolvad az ember szájában. Mivel az ünnepek előtt már nem valószínű, hogy jelentkeznem, ezért szeretnék minden blogtársnak, olvasónak és annak, aki véletlenül ide téved kellemes húsvéti ünnepeket kívánni!
Hozzávalók:
(12 darab mini pitéhez)
250 g liszt
200 g puha vaj
100 g porcukor
1 csipet só
2 tojássárgája
Szitáljuk le a lisztet, majd öntsük egy táblára és szitáljuk a közepébe a porcukrot, a sót és a kockára vágott vajat is tegyük bele. Az ujjhegyeinkkel morzsoljuk szét a vajat a cukorral, majd amint morzsás lesz adjuk hozzá a tojássárgájákat és gyúrjuk simára. Használatig tegyük a hűtőbe. Nyújtsuk kb. 2-3 mm vastagra és béleljük ki vele a formákat, majd tegyük a hűtőbe 20-30 percre.
125 g puha vaj
125 g porcukor
3 tojás
125 g darált mandula
30 g liszt
Keverjük a vajat a porcukorral krémesre majd keverjük hozzá a tojásokat egyenként. Forgassuk bele a darált mandulát és a lisztet, majd töltsük meg vele a kosarakat és kanalazzunk bodzaszörpben 10 percig állni hagyott rebarbaraszeleteket. A tetejére szórjunk mandulás morzsát amihez dolgozzunk össze 80 g durvára darált mandulát 3 ek nádcukorral és 40 g hideg vajjal. Süssük a 180°C-ra előmelegített sütőben 15-20 percig.
Itt a rebarbara szezon, amit már nagyon vártam. Arról nem is szólva, hogy a helyi spárga és retek is megjelent végre. Most már csak az eper hiányzik! Múlt héten ki sem látszottam a sütemények közül, s ez a héten sem lesz másképp, sőt az is lehet, hogy még csak ezután jön a java. Viszont ezeket a rebarbarás kosárkákat most magunknak sütöttem. A képlet egyszerű: omlós tészta, gyömbéres cukrászkrém és egy adag lime-mal ízesített szirupban főtt rebarbara.
Hozzávalók:
125 g liszt
50 g puha vaj
50 g porcukor
1 csipet só
1 tojás
Öntsük a lisztet egy táblára és helyezzük a közepére a szitált porcukrot, a kockára vágott vajat és a sót. Az ujjainkkal dolgozzuk össze a hozzávalókat, amíg morzsás lesz. Ekkor adjuk hozzá a tojást és gyúrjunk homogén tésztát. Tegyük a hűtőbe 1-2 órára. Süssük elő a kosárkákat vakon.
3 tojássárgája
60 g cukor
20 g liszt
250 ml tej
1 cm friss gyömbér
1/4 tk gyömbérpor
A tojássárgájákat keverjük habosra a cukorral majd adjuk hozzá a lisztet és a gyömbérport. Melegítsük a tejet a friss gyömbérrel forrásig, szűrjük le és öntsük a tojásos keverékhez és főzzük 2 percig. Hagyjuk kihűlni. A rebarbarához főzzünk fel kb. 100 g cukrot egy lime levével és héjával valamint kb. 5 evőkanál vízzel, majd főzzük benne a rebarbarát néhány percig.
Végre újra érzem az illatokat! Említettem már, hogy rebarbarafüggő vagyok?! Már megint nem tudtam otthagyni egy szép adagot, amikor a farmon jártam a hétvégén. A vasárnap délután azzal telt, hogy feldolgoztam a friss rebarbaraszárakat. A szokásos wähe mellett készült egy adag szirup, aminek fantasztikus színe lett! A maradékból pedig mousse született, könnyű és pikáns, a színe pedig magáért beszél!
Hozzávalók:
200 g rebarbara
1 citrom leve
4 ek portói
40 g cukor
2 tojásfehérje
2 zselatinlap
40 g porcukor
200 ml tejszín
Mossuk meg a rebarbarát és szeleteljük kb 2 cm darabokra, adjuk hozzá a citromlevet, cukrot és a portóit majd főzzük puhára és pürésítsük. Hagyjuk kihűlni. Gőz felett verjük fel a tojásfehérjéket a porcukorral és adjuk hozzá a zselatint, majd verjük tovább, amíg kihűl. Adjuk hozzá a rebarbarapürét és a felvert tejszínt. 4-5 órán keresztül hagyjuk állni a hűtőbe, vagy akár egy éjszakán át. A rebarbaraszirup receptje pedig a következő: vágjunk fel fél kiló rebarbarát és főzzük két pohár vízzel puhára, majd szűrjük le és adjunk hozzá 3 pohár cukrot és főzzük 5-10 percig. Forrón töltsük üvegekbe és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.
Legnagyobb meglepetésemre kedvenc farmeremnél friss rebarbarára bukkantam. Mivel pont ott volt ő is a boltocskában, elmondta hogy épp aznap reggel vágta, a szezon első rebarbaráját. Természetesen azonnal lecsaptam én is egy adagra!
Szinte rögtön tudtam mit fogok készíteni: svájci wähe-re esett a választásom, amit ha nagyon muszáj akkor a quiche-hez lehet hasoníltani. Nyugat-Svájcban viszont a tejszínes-tojásos keverék nélkül készítik, csak ugy mondhatni üresen, a gyümölccsel és a tésztával. A berni Zibelemärit-ről, vagyis hagymapiacról sem hiányozhat, mégpedig "Zibele"- Kuchen formában. Visszatérve a wähe-hez, vannak sós és édes változatai, leginkább szezánális gyümölcsöket használnak hozzá, s persze ne felejtsük a sajtosat sem! Az alap vajas, omlós tészta, de mivel maradt egy adag levelestésztám, én így azt használtam helyette.
Hozzávalók:
400 g rebarbara
5-7 ek cukor (vagy több ha igazán édesen akarod)
200 ml tejszín
2 tojás
2 tk. keményítő
darált mogyoró
Egy lapos tortaformát béleljünk ki a tésztával, majd szórjuk meg darált mogyoróval. A megtisztított rebarbarát keverjük össze a cukorral majd öntsük rá a tejszín, keményítő és tojás keverékét. Süssük 20-25 percig 180°C-on. Tálaljuk langyosan, vagy hidegen.
