Thursday, February 10, 2011

Céklás ravioli kecsketúróval

Kezdek lassan visszatérni a főzők sorába, mert mostanában azért eléggé elengedtem magam és nem készült semmi különös a konyhámban, a tavaszváró bárány is csak egy gyenge próbálkozás volt. De hát néha szükség van egy kis szünetre, nem igaz? Nem tudom megmondani, hogy hány hete van már a fejemben ez az étel, de valahogy nem akart összeállni a kép. Mondhatni teljesen leblokkolt. A baj az volt, hogy túlbonyolítottam és túl sok hozzávalót akartam belegyömöszölni, pedig az egyszerűség a legjobban járható út.


Az idei telet nálam
egyértelműen a kecsketúró-cékla páros dominálta, legutóbb gnocchi formájában. Szóval a terv az volt, hogy céklás tésztát gyúrok és megtöltöm kecsketúróval, itt jött a kérdés, hogy édes vagy sós irányba induljak vagy annyira ne legyen egyértelmű a dolog. Az elején még gránátalma is képbe került, valahol pedig a paszternák is kísértett, no meg persze a mák, de ez így aztán nem lett semmi. El kellett ezektől a hozzávalóktól rugaszkodnom, úgyhogy tegnap egyszerűen elkezdtem a tésztával, aztán gondoltam valami majd csak lesz. És kérem lett! Ami a tésztát illeti, azt felére redukált céklalével színeztem, cserébe viszont csak egy fél tojásfehérjét adtam hozzá, mert különben túl nedves lett volna. Legközelebb lehet, hogy céklapürével készítem majd a tésztát. A töltelék nagyon egyszerű csak kecsketúró, citromhéj és kevés cukor, hogy ne legyen túl édes. Mellé pedig vérnarancs-, és céklaléből készült mártás (bár talán inkább szirup ez) került, amit tárkonnyal ízesítettem, valamint pirított dióval szórtam meg. Magam is meglepődtem, hogy mennyire harmonikus és kerek desszert született! Arról nem is szóval, hogy teljesen felszabadultam és tele vagyok ötletekkel.


Hozzávalók:

100 g liszt
100 ml céklalé
1 tojássárgája
1/2 tojásfehérje
1 kicsi cékla
2 kk porcukor
2 vérnarancs leve
70 ml céklalé
2 szál friss tárkony




Főzzük felére a 100 ml céklalevet (szirupszerű lesz így az állaga) majd gyúrjunk tésztát a lisztből, tojássárgájából, fél tojásfehérjéből és kb. 5-6 evőkanál redukált céklaléből. Tésztagép segítségével nyújtsuk ki majd töltsük meg citromhéjjal ízesített, kevés cukorral elkevert kecsketúróval. Enyhén gyöngyöző vízben főzzük meg a kész raviolit. A szószhoz hámozzunk meg a céklát és vágjuk apró kockára, majd főzzük roppanósra lobogó vízben. Egy serpenyőben hagyjuk karamellizálódni a porcukrot és adjuk hozzá a céklát, majd öntsük fel a vérnarancs és a cékla levével. Főzzük a felére majd adjunk hozzá friss tárkonyt ás hagyjuk állni 5-7 percig, majd a tárkony nélkül főzzük megfelelő sűrűségűre. Tálaljuk a raviolit a sziruppal, friss tárkonylevelekkel és pirított dióval.

7 comments:

Frau Paprika said...

Csak annyit mondanék: szuper!!!

Unknown said...

Nagyon tetszik ;) Gyönyörű a tálalás (és a fényképek is!), s sokkal jobb így, hogy lemondtál néhány hozzávalóról. Abszolút alkalmas desszertekbe a sziruppá elfőzött céklalé, teljesen édes lesz - a vérnarancs a savával gondolom kicsit lazított rajta. Izgalmas ötlet rajta a tárkony. Végülis édeskés zöldfűszer, szóval miért ne ;)
Nagyon harmonikus, de egyben sokrétű is a tányér - eddig ez az abszolút kedvenc receptem itt a blogodon! ;)

chriesi said...

@Frau Paprika: Köszönöm! :)

@Beatbull: Ó, köszönöm, örülök neki, hogy ennyire tetszik! :) A cékla-tárkony párosítás spontán ötlet volt, valahogy úgy éreztem ott a helye, a narancs meg ugye adta magát. Állítólag a cékla-málna is nagyon megy együtt.

Eszter said...

Ide vele! Nagyon megkóstolnám!

Bor, só, meg a héja said...

művészi,gratula!

Raindrop said...

Már Beatbull-nál is megcsodáltam ezeket a virágos raviolikat, egyszerűen imádom. Na de ilyen színben meg egyenesen odáig vagyok. :) Fantasztikus a két íz együtt, el is tettem a receptet. :)
Vennem kell ilyen virágocskás kiszúrót...

chriesi said...

Köszönöm! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...