Fűszeres sült garnéla

Így a hétvége küszöbén állva, hoztam egy igazán könnyű, nyarat idéző fogást. Abban az esetben, ha a garnélát fej nélkül és pucolva vásároljuk, úgy megspórolhatjuk a félbevágást, de ilyenkor se felejtsük el a bélcsatornát eltávolítani. Viszont ebben a formában már ne a sütőben, hanem serpenyőben kevés vaj és olaj keverékén süssük meg a rákokat pár perc alatt. Kísérőnek nincs is szükség másra, mint pár szelet friss kenyérre és néhány gerezd citromra.


Hozzávalók:
16 egész, nyers garnéla
150 g kefír vagy joghurt
2 nagy gerezd fokhagyma
1 kisebb darab gyömbér
1 friss chili (+ ízlés szerint 1-2 tk chilipor)
1 tk garam masala
1 tk só
citrom a tálaláshoz


Hideg vízben mossuk át a rákokat, majd a hasi oldalán vágjuk félbe a farki részét egészen a fejig. Távolítsuk el a bélcsatornát, majd mossuk át újra. A marinádhoz keverjük össze a joghurttal a lereszelt gyömbért, fokhagymát, a szeletekre vágott friss chilit, chiliport, garam masalat. Sózzuk meg a félbevágott rákokat, majd keverjük össze a marináddal és hagyjuk a hűtőben legalább 2 órát állni. 200°C-ra előmelegített sütőben süssük 10-12 percig a rákok méretétől függően. Tálalás előtt szórjuk meg friss petrezselyemzölddel.

Az elveszett képek esete

Olyan jó tizenöt nappal ezelőtt főztem ezt az ételt, de mivel időm nem engedte, hogy ide is feltegyem, ezért szépen elraktam. Azám, de rendkívül óvatlan voltam, mert ma reggel, amikor kerestem a képeket, bizony egyetlen egyet sem találtam! Pedig valami gyönyörűséges és friss szaiblingra sikerült szert tennem, egyenesen Németországból. Természetesen sok fotó készült róla, bár akkor még ködös volt az idő, ezért a fény sem olyan volt, mint azt az ember szeretné. Valószínűleg a képeket magam tűntettem el a föld színéről, mivel sokadik nézésre már nem tetszettek. Szerencsére azonban ráakadtam egyetlen darabra, amit már a bloghoz mentettem el. Az ételt rendkívül egyszerű elkészíteni, még recept sem szükséges hozzá!


Volt néhány feketegyökér a kamrában ebből narancsos püré készült, méghozzá nagyon egyszerű módon. Gumikesztyűben, folyó víz alatt pucoljuk meg a zöldséget, ez azért nagyon fontos, mert a feketegyökér rendkívül ragacsos. Tegyük rövid időre citromos vízbe, hogy ne színeződjön el! Ezután tej és tejszín keverékében főzzük puhára a felkockázott feketegyökeret némi só kíséretében. Majd pürésítsük annyi tejes tejszínnel, hogy kellemesen lágy pürét kapjunk, de ízlés szerint dobhatunk bele egy kevés vajat is. Ízesítsük narancslével, de csak óvatosan, nehogy elvizesedjen a püré, valamint közvetlenül tálalás előtt reszeljünk bele a narancshéjat. Maradt egy szép maroknyi portulák amiből egy nagyon egyszerű mártást készítettem. Dupla tejszínt felfőztem, beleszórtam a portulákot, amint összeesett pürésítettem, átszűrtem és ízesítettem. A halat pár pillanat leforgása alatt a bőrös oldalán megsütöttem és már el is készült a szaibling portulák mártással és narancsos feketegyökér pürével. Egy könnyű, gyors tavaszváró fogás.

Garnéla kókuszos maniókapürével és céklamártással

A gyönyörű napsütés és a tavasz egyre erősödő illatának ellenére még mindig a téli zöldségek dominálnak a konyhámban, ami semmiképpen sem meglepő. A boltok polcai ugyan már roskadoznak az import spárgától, rebarbarától, epertől és más tavaszi zöldségektől, de én inkább készítek századjára is céklát, minthogy ezeket a mű dolgokat tenném az asztalra. Persze már nagyon várom a spárgaszezont és az első mézédes szabadföldi epret, de majd ennek is eljön az ideje. Idén tényleg a cékla volt a főszereplő nálam, utoljára ravioliként került rivaldafénybe. Ez az étel is igazán sokáig mocorgott a fejemben és igazából teljes átalakuláson ment keresztül egy hét alatt. Az egyetlen állandó eleme a garnéla és a manióka volt, mely utóbbi mindenképpen püré formájában került volna a tányérra. Először valamilyen curry szósz, kókuszhab és mangó hármasa várt megvalósításra, de aztán elvetettem, mivel képtelen voltam ellenállni a mangó fenséges illatának és még aznap beteljesedett a sorsa. Ami a garnélát illeti, frisset Svájcban nem lehet kapni, csakis fagyasztottat.


Jó pár halpultot végig jártam, és mindenütt az válasz várt, hogy épp most fagyasztják ki. Így mindegy volt, ha egészben és fagyasztva veszem meg, hiszen így legalább maradt egy jó adag fej és páncél, amiből alaplevet tudtam főzni. Szóval a kókuszhabból kókuszos maniókapüré lett, bár most jut eszembe, hogy néhány főtt tápiókagyöngy igazán feltette volna az i-re a pontot, legalábbis ami az étel kinézetét illeti.


A garnélát fokhagymával és zöldfűszerekkel sütöttem meg, a szósz pedig egyszerűen egy adag garnélából főtt alaplé redukálva céklalével együtt. A pürét házi kókuszchips és kókuszreszelék, valamint balzsamecetes cékla kísérte.

Granola

Az utóbbi időben sajnos nem sikerült úgy itt lennem a blogon, ahogy azt én elterveztem. Épp itt az ideje felébrednem a téli álomból, hiszen a fák tövében mindenütt kinyíltak a hóvirágok, sőt még egy őzzel is találkoztam az első márciusi napsütésben. Ez a bejegyzés sem lesz igazán rendhagyó, mert hoztam is receptet, meg nem is. S ha már ébredés, akkor ideje reggelizni, nem igaz?


A helyzet az, hogy már jó ideje fenem a fogam egy adag gabonapehelyre, de azért egy gasztroblogger mégsem érheti be egy doboz adalékanyagos és agyoncukrozott zacskóval. Egy álmos reggelen belerohantam Nigella Lawson műsorába, ahol éppen lágytojást főzött. Bevallom, még sosem készítettem el semmit sem tőle, sőt nem is állt szándékomban, de akkor jött a csokoládés granola! Nem volt kérdés, rögtön meg kell csinálom, persze nem volt otthon hozzá se rizs se maláta szirupom, de ez nem lehetett akadály! Spontán remek ötletnek tűnt a recept, bár leesett az állam, amikor az adag mézet a szirup és még barna cukor is követett. Itt felmerült bennem, hogy vajon mennyivel jobb ez, mint a bolti agyoncukrozott variáció.


Szóval még pizsamában bevonultam a konyhába, elővettem a hatalmas műanyagdobozt, amiben a zabpelyhet tartom és adtam hozzá egy adag szezámmagot, egy zacskó mogyorót, egy kevés lenmagot s mivel tetszett a gyömbéres-fahéjas fűszerezés abból is kevertem hozzá egy adag kakaóporral együtt. Aztán jött egy adag akácméz és juharszirup, meg persze kevés olaj és már mehetett is a sütőbe. Azóta már szétnéztem granola ügyben és találtam egy rakás sokkal kevésbé "szájat összeragasztó" receptet, úgyhogy biztosan sok féle készül majd ezentúl itthon. A különbség a müzli és a granola között lényegében csak annyi, hogy az előbbit nem pirítják, míg az utóbbit igen. Egyébként finom ez a csokoládés verzió is, csak eszméletlen édes, de remekül illett hozzá a házi kókuszchips, a savanykás borbolyabogyó és néhány gerezd friss narancs. Tény viszont, hogy lehetetlen olyan apróra tördelni a kész granolát hogy annak megfelelő legyen az állaga, ezen már tényleg csak egy aprítógép tudott segíteni! Úgyhogy azt kell mondanom, granola igen, Nigella nem.

Világos...!?

Hamarosan elmerülünk az alaplevek királyának tekintélyes udvarában, de előtte ismerkedjünk meg a világos és sötét alaplevek készítési módjával a szárnyas alaplé példáján. Itt a sorozat harmadik része a GasztroTippen!

Édes-savanyú sütőtök

Még ősszel túl sok sütőtököt vásároltam, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ma használtam el az utolsó darabot. Sokáig nézegettem, nem igazán tudtam mit készítsek, volt tervben leves, püré, sütemény és még ki tudja mi minden. Mivel már nem mertem tovább halogatni a dolgot, gondoltam valami befőttszerűt kellene összedobni. Bár nem vagyok az édes-savanyú ízek híve, de ilyen formában még nem kóstoltam, úgyhogy gondoltam megér egy próbát. A sütőtök-narancs önmagában jó páros, a fahéj sem árthat neki. Kíváncsian várom milyen eredmény fogad pár nap múlva.


Hozzávalók:
200 g sütőtök
500 ml víz
300 g cukor
2 narancs leve és héja
1 citrom leve és héja
1/4 rúd fahéj
2 ek almaecet
2 ek fehér balzsamecet


Hámozzuk meg és magozzuk ki a tököt, majd vágjuk csíkokra, vagy kisebb kockákra. Tegyük fel főni a vizet a cukorral és a többi hozzávalóval. Főzzük alacsony hőfokon körülbelül 10 percig majd adjuk hozzá a sütőtököt és főzzük 2-3 percig. Töltsük üvegekbe és marináljuk legalább 2 napig.

Paszternák gnocchi portulák pestoval

Hosszú évek óta vadászok már portulákra, s most végre szombaton szerencsém volt. Németországban jártam, mivel fel kellett tölteni a kefirkészleteket, tudniillik Svájcban eddig csak egyetlen fajtával találkoztam és az szerintem egyszerűen csapnivaló. Szóval a portulák... A portulák vagy kövér porcsin őshazája Ázsia és Afrika bizonyos területei, s bizony már az ókori népek is fogyasztották. Nem csak salátakánt ízletes, de akár levest vagy főzeléket is készíthetünk belőle.


Alig néhány maroknyi volt még a ládában, úgyhogy gyorsan le is csaptam rá. A tábla szerint egyenesen a Bodeni-tó legnagyobb szigetéről vagyis Reichenau szigetéről érkezett. Már akkor tudtam, hogy mi fog készülni belőle, méghozzá Beatbull paszternák gnocchija mellé.


Egyébként egyáltalán nem azért mondom, de amíg van még paszternák mindenképpen próbáljátok ki, mert eszméletlen finom, mármint a gnocchi. A portulákból pesto készült pisztáciával, parmezánnal és olívaolajjal. Igazán harmonikus ebéd kerekedett a portulák-pisztácia-paszternák tirónak köszönhetően.