Legnagyobb meglepetésemre kedvenc farmeremnél friss rebarbarára bukkantam. Mivel pont ott volt ő is a boltocskában, elmondta hogy épp aznap reggel vágta, a szezon első rebarbaráját. Természetesen azonnal lecsaptam én is egy adagra! Szinte rögtön tudtam mit fogok készíteni: svájci wähe-re esett a választásom, amit ha nagyon muszáj akkor a quiche-hez lehet hasoníltani. Nyugat-Svájcban viszont a tejszínes-tojásos keverék nélkül készítik, csak ugy mondhatni üresen, a gyümölccsel és a tésztával. A berni Zibelemärit-ről, vagyis hagymapiacról sem hiányozhat, mégpedig "Zibele"- Kuchen formában. Visszatérve a wähe-hez, vannak sós és édes változatai, leginkább szezánális gyümölcsöket használnak hozzá, s persze ne felejtsük a sajtosat sem! Az alap vajas, omlós tészta, de mivel maradt egy adag levelestésztám, én így azt használtam helyette. Hozzávalók: 400 g rebarbara 5-7 ek cukor (vagy több ha igazán édesen akarod) 200 ml tejszín 2 tojás 2 tk. keményítő darált mogyoró Egy lapos tortaformát béleljünk ki a tésztával, majd szórjuk meg darált mogyoróval. A megtisztított rebarbarát keverjük össze a cukorral majd öntsük rá a tejszín, keményítő és tojás keverékét. Süssük 20-25 percig 180°C-on. Tálaljuk langyosan, vagy hidegen.
Ideje volt nekem is sütni valamit az ünnepekre, bár azt hiszem hogy a szokásos kalácson kívül mást nem is fogok az idén, de majd kiderül! Nagyon egyszerű a recept, finom citromkrémmel. S miért borzosak a nyulak? Mert kókuszreszelékbe bújtattam őket!
Hozzávalók: 150 g liszt 50 g porcukor 16 g vaníliacukor 1 tojássárgája 1 citrom héja 100 vaj, hidegen A krémhez: 1 tojás 100 g cukor 16 g vaníliacukor 50 g fehércsokoládé 1 citrom leve és héja 125 g vaj étcsokoládé és kókuszreszelék a díszítéshez
Először készítsük el a krémet: keverjük a tojást a cukorral, vaníliacukorral habosra, majd gőz felett adjuk hozzá a csokoládét és addig keverjük míg elolvad és megvastagszik, kb. 5 percet vesz igénybe. Tegyük félre kihűlni. Ezután keverjük hozzá a vajat, a citromlevet és héjat. A tésztához szitáljuk át a lisztet és a porcukrot, adjuk hozzá a vaníliacukrot, a tojássárgáját, egy csipet sót és a citromhéjat. Gyúrjunk tésztát, úgy hogy darabonként hozzáadjuk a vajat. Ha összeállt, már nyújthatjuk is és kiszaggatjuk amilyen formát szeretnénk. 180 °C-on 10 perc alatt megsütjük. A felét bevonjuk olvasztott csokoládéval és megszórjuk kókuszreszelékkel, majd a krémmel összeragasztjuk a feleket.
Miközben a fagyasztóban pakolásztam, találtam néhány doboz túrót, ami bizony számomra igazi kincsnek. Úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha palacsintát sütök amit aztán pukkadásig töltök túróval. Hideg vaníliaszósz is került mellé, hiszen ha lúd, akkor legyen kövér! Hozzávalók: 200 g liszt 2 tojás 500 ml tej 1 csipet só 50 ml olaj 250 g túró 150 g cukor egy citrom leve és héja 500 ml tej 2 tojássárgája 50 g cukor 1 tk liszt 1 tk vanillakivonat vagy egy rúd vanília A palacsintához keverjük össze a hozzávalókat és hagyjuk legalább 3-5 órát állni, aztán süssük ki őket. A töltelékhez keverjük össze a cukorral, túróval a citrom levével és héjával, valamint ízlés szerint egy kevés tejföllel. A vaníliaszószhoz keverjük össze a tojássárgájákat 100 ml tejjel, cukorral és liszttel. Tegyük oda főni a maradék tejet, majd ha felfőtt öntsük hozzá a tojásos keverékhez folyamatos kevergetés mellett. Tegyük vissza a tűzhelyre, de ne főzzük! Amint besűrűsödött vegyük le és hagyjuk kihűlni.
Szerintem ha máj, akkor hozzá bizony burgonyapüré dukál! A két szép szelet marhamáj mellé ezúttal csicsóka pürét készítettem, de adtam hozzá lila krumplit is a keményítőtartalom miatt. Persze nem lett volna az igazi, ha nem kerül a tányérra valamilyen gyümölcs is. Körteszeleteket konyakban posíroztam, majd felöntöttem egy kevés balzsamecettel és megszórtam mandulával. A májat pedig friss zsályával sütöttem vajban. Remek kombináció! Hozzávalók: 150 g csicsóka 150 g burgonya 100 ml tejszín só, bors Hámozzuk meg a krumplit és a csicsókát, majd külön edényben főzzük mind a kettőt puhára. Miután leöntöttük a vizet, törjük simára és meleg tejszínnel keverjük össze. ízesítsük sóval, borssal, netán szerecsendióval.