Tuesday, May 22, 2012

Csirke Tikka Masala

Egy újabb olyan étel, mely származási országában ismeretlen (volt), vagyis a csirke tikka masala nem más, mint India bolognai spagettije. A fogás ugyanis Nagy-Britanniában született a háború után, amikor az indiai ételeket megpróbálták az angol étkezési szokásokkal összegyeztetni. A legenda szerint egy indiai szakács a hagyományos csirke tikkát vagyis tandoori kemencében sült csirkét tálalt vendégének, de ő azt túl száraznak találta, hiszen az angolok nagyon kedvelik a szószos ételeket. Erre aztán a szakács paradicsomlevesből indiai fűszerekkel improvizált mellé mártást. Hogy valójában hol keletkezett ez a mára már valódi brit étel valószínűleg lehetetlen kideríteni. London, Brimingham, Glasgow és egyáltalán az összes olyan város, ahol sok indiai él, mind magáénak vallja. Hogy valóban úgy keletkezett-e, ahogy azt a legenda tartja, ez sem biztos, főleg azóta, hogy 2001-ben Iqbal Wahhab, egy előkelő indai étterem tulajdonosa azt állította, hogy a legendát ő maga találta ki. Állítólag az étel a '60-as és ' 70-es években futótűzként terjedt el az éttermek menüjén. Egy dolog azonban teljesen biztos: az csirke tikka masalát olyan indai ételek inspirálták, mint a murg makhani vagyis a vajas csirke, melyben a tandoori csirkét vajas paradicsommártásban tálalják. A csirke tikka pedig szintén indiai és nem más, mint tandoori kemencében nyárson sütött csirkedarabok, melyet sütés előtt joghurtban fűszerekkel marináltak. A masala pedig egyszerűen nem jelent mást, mint "sok fűszer keveréke".


Azám, de a dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű! Ugyanis Heston Blumenthal a csirke tikka masala nyomába kerekedett és a végére maga is eléggé összezavarodott. Indiába érve ugyanis az indiai séfek bizony ragaszkodtak ahhoz, hogy az étel indiai és nem brit, hiszen a fűszerek Indiából származnak. A kutatás utolsó állomásaként aztán kedvenc indiai éttermében, melyet egy bangladesi séf vezet arról beszélgettek, hogy a kókusztej vajon mikor kerülhetett bele és kinek a közvetítésével. Bangladesben ugyanis kedvelik a kókusztej használatát a hagyományos kormákban és a '70-es években Angliában igen kedvelt volt a kókusz használata. Azám, de a séf emlékei szerint akkoriban a csirke tikka masala nem volt rajta egyetlen indiai étterem menüjén sem, ahol megfordult az Egyesült Királyságban. Mindenestre Heston Blumenthal szerint a kókusztej teszi fel arra a bizonyos i-re a pontot.

Blumenthal elhivatottságát a tökéletesség utáni kutatásban mi sem bizonyítjat jobban, mint az, hogy a marinált csirkehúst MRI vizsgálat alá vetették. Ennek során kiderült, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy először bedörzsölik a húst gyömbérrel és fokhagymával, majd aztán marinálják a fűszeres joghurtban vagy fordítva, netán együtt a kenik rá a kettőt. Mindezt megismételték úgy, hogy a húst előtte sós vízben áztatták és végül összeshasonlítva az eredményeket arra jutottak, hogy a legtökéletesebb textúrát és ízélményt úgy tudják elérni, ha először 5 órát fokhagymás-gyömbéres kencével megkenve hagyják állni, majd ezt követi a 10 órás joghurtos marinálás fűszerekkel, végül pedig tandoori kemencében sül meg. Azám, de honnan szerez egy háziasszony tandoori kemencét? Blumenthal erre is gondolt és egy egyszerű, ám hatékony módszerrel állt elő. Azám, csakhogy nekünk nincs ilyen grillünk mint a videóban, így aztán imporvizáltunk.


Ami a receptet illeti, közel hat oldal, de nem kell megijedni tőle, mert sokkal, de sokkal kevesebb vele a munka, mint azt hinnénk. Itt megtaláljátok és ha valaki megfőzi, de mégsem teljesen világos minden, akkor nyugodtan keressen meg levélben vagy a "sarok" oldalán. Amit mindenképpen javasolok, hogy ne készítsétek el a fűszerkeveréket a teljes mennyiségből! Negyedannyi fűszerből csináltam és így is maradt egy hatalmas üveggel!  Nagyvonalakban azért elmesélem a dologot. Mint a tökéletes csirkénél a dolog azzal indul, hogy a csirkecombok sós vízben töltenek 6 órát, majd ezután újabb két órát hideg vízben, de úgy, hogy közben azt félóránként cseréljük rajta. Ezután egy nyers és sült fokhagymából gyömbérből készült krém kerül rájuk amiben újabb 5 órát töltenek el. Ezt követi a joghurtos marinád amibe sajátkészítésű garam masala (koriandermag, zöld és barna kardamom, fekete bors, fahéj, szegfűszeg, római kömény, szerecsendió virág, babérlevél), chili és görögszéna levél került. Utóbbit sajnos nem sikerült szereznem, így fele mennyiségű őrölt görögszénát használtam. A joghurtus kevérkben pedig 10 órát marinálódnak a kicsontozott combok. Ezután jöhet a sütés! Végül pedig a mártás és a naan elkészítésével nincs sok dolgunk. A masala mártáshoz a paradicsomokat kuktában főzi, ennek hiányában azonban fóliába csomagoltam és a sütőben megsütöttem, majd jött hozzá a gyömbér, maradék sült fokhagyma, chili, joghurt és kókusztej. Végül pedig kesudióvajjal és vajjal fejeztem be azt. A tetejére pirított dinnyemag és friss zöld chili került. 


Az íze? Zseniális, egyszerűen ZSENIÁLIS!


2 comments:

Nyammm said...

Ez tényleg csak zseniális lehet, én eddig nem így készítettem:) Köszi a történeteket is:)

Csibe said...

Nem apróztad el :) nagyon tetszik!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...