Ma délelőtt, mint egyébként minden pénteken, átnéztem a hűtőszekrényt, hogy van-e benne valami, amit muszáj azonnal felhasználni, valamint azért is, hogy kiderítsem mi az ami még jó ideig eláll. Ez a terepszemle igazán hasznos a szombati nagy bevásárlás előtt. Rossz szokásom ugyanis, hogy szinte soha nem viszek magammal bevásárló listát, mert hiába is írok fel valamit, ha nincs megfelelő minőségű a boltban, akkor úgysem veszek és ezért borulna az egész terv. Így terv sincs, csak nagyon ritkán. Leggyakrabban vásárlás közben tervezem meg a menüt, olykor egész hétre, persze csak nagyjából. Bár néha ötletek nélkül nézelődök, aztán veszek ezt-azt aminek szezonja van s így később spontán készülnek el az ételek a konyhámban.
Most biztosan meglepődtök majd néhányan, ha meglátjátok, hogy milyen ételt hoztam! Van az a bizonyos kék csomagolású háromszög alakú kockasajt, milyen paradox. Gyerekkorom óta nagy kedvenc, annyi mindennel kombinálva ettem már, hogy felsorolni se tudnám! S kérem, bár Svájcban isteni sajtok vannak, ehhez fogható ömlesztett sajtnak nyoma sincs, legalábbis szerintem. Kóstoltam jó néhányat a hosszú évek során, de egyik sem ízlett. Pedig a technológiát a svájciak fejlesztették ki! Ha megnézzük az említett kockasajtnak az összetevőit, nincs is igazán okunk megijedni, mert nem is annyira vészes, mint azt az ember gondolná, sőt! Az már más kérdés, hogy nem épp a legegészségesebb élelmiszerek egyike, de egy gyerekkori kedvenctől az ember nem válik meg csak úgy, nem igaz?
Igazából teljesen mást terveztem ma főzni, de aztán a véletlen sajtra találás eszembe jutatta a már olyan nagyon régen nem készített egyszerű sajtos tésztát. Még anyuék hoztak néhány dobozzal tavaly decemberben, s mivel már csak pár darab volt és a lejárási idő is közeledett, gondoltam miért is ne! Főztem egy adag tésztát és összekevertem néhány darab kockasajttal, frissen reszelt ementálival, öntöttem rá tejfölt, de használhatunk kefirt is akár, majd ízesítettem szerecsendióval és borssal. Percek alatt elkészül ez a gyerekkoromból származó kedvenc, amihez mindenképpen kínáljunk savanyú uborkát, bár tormás céklával az igazi!
4 comments:
Ha a Macisajtra gondoltál akkor csatlakozom. Mindig van itthon pár dobozzal, és még a Martin szerint is isteni finom :)
Arra gondoltam. Óóó nálunk is mindig megy a nagy illedelmeskedés, hogy kié legyen az utolsó darab. :))
Nagyon szép a tál, nekem is kell egy egy olyan:-) Én gyakran szoktam készíteni sajtos tésztát, kéthetente kábé, mert a gyerekek is szeretik.
Én is egyből beleszerettem, mikor megláttam. Kézműves vásárból van egyébként, szóval biztosan találsz valahol. :)
Post a Comment