Két nap alatt két sütőtököt sikerült felhasználnom, s bár még tegnap a nagyon sáros út hangulatához igazán illett a szép narancsárga tök, ma már gyöngyörű fehér takaró fedi a tájat. Ennek hatására magával is ragadott a közeledő adventi készülődés hangulata, bár jelenleg azt sem tudom még, hogy hol kezdjem majd, hiszen annyi a tennivaló! De most ugorjunk vissza a gnocchihoz. A tervem az volt, hogy két fajta gnocchit készítek, sütőtököset és burgonyásat.
Volt még lila burgonya a kamrában, mivel elég lisztes gondoltam jó lesz a gnocchihoz, ezért fel is tettem főni, aztán azzal a lendülettel félre is raktam a tűzhelyről, mert a sütőtököt egészben akartam megsütni, úgyhogy gyorsan be is tettem a sütőbe. Mikor elkészült mind a két tészta, arra gondoltam, hogy úgy mint, a ricottásnál zacskóból fogom majd kinyomni és ollóval levagdosni, és akkor támadt az ötletem, hogy egybe töltöm a kettőt és így kétszínű gnocchit főzök. Egyszerűen barna vajjal tálaltam és frissen reszelt parmezánnal, persze néhány zsályalevelet is adhatunk mellé.
Hozzávalók:
1 kg sütőtök
100 g liszt
100 g parmezán
1 tojás
szerecsendió
só, bors
Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra és süssük meg a sütőtököt egészben olyan 90 perc alatt. Hagyjuk néhány pillanatig hűlni, majd vágjuk félbe és magozzuk ki, a húsát pedig pürésítsük. A liszttel, parmezánnal és a tojással valamint a sóval, borssal és szerecsendióval gyúrjuk össze. A masszát töltsük egy zacskóba és enyhén gyöngyöző vízben főzzük addig, míg feljön a tetejére.
Újra elkezdtem a fagyasztó kiürítését, mint ahogy már azt az elmúlt év októberében is tettem. Igaz akkor sem sikerült befejeznem, de azért a helyzet mégis javult. Idén annyi előnnyel indulok, hogy sok minden nincs benne, amit el kell használnom az ünnepek előtt, hiszen azért történik ez az egész, hogy legyen elég hely az alapleveknek, mert ilyenkor mindig egy nagyobb készletre van szükségem, mint egyébként. A szokásos túró és meggy nagyobb része természetesen marad, mert azok nagy kincsek, de kíváncsi vagyok, vajon mi mindenre bukkanok majd. Idén nem fagyasztottam zöldbabot, mert még előfőzéssel együtt sem igazán élvezhető az íze, úgyhogy marad a szárított verzió, illetve a várakozás a következő szezonig. Most is pont egy adag levelestésztával nyitottam mint a múltkor, ezt még októberben készítettem, igaz még maradhatna egy ideig a fagyasztóban, de ha az ünnepi menüben szükségem lesz majd rá, akkor azt mindenképpen akkor hajtogatom, hiszen az mégis csak más, nem is beszélve a készülődés hangulatáról. Találtam még néhány csomag kecsketúrót, gondoltam kombinálom valahogy a kamrában ácsorgó sütőtökökkel, amelyeket szintén fel szeretnék végre használni.
A sütőtök ízét édes morzsával emeltem ki, amit szintén a fagyasztóban találtam, ez talán furcsa lehet, de szerintem nagyon jól ment a túróval és a tökmaggal.
Az elkészítés nagyon egyszerű, a kinyújtott leveles tésztát megszúrkáljuk, vékony sütőtök szeleteket helyezünk rá, majd öntünk rá tojásos-tejszínes-tejes-parmezános keveréket amit sóval, szerecsendióval ízesítünk, megszórjuk tökmaggal, morzsával és kecsketúróval, majd megsütjük és langyosan tálaljuk.
Még a hónap elején készítettem azt a desszertet amibe kókusz mousse került, viszont a recepttel azóta is tartozom. Tegnap hóesés közepette újra megcsináltam, miközben csokoládédíszek készítésével töltöttem az időm és azon merengtem, hogy az idén mi legyen majd az ünnepi menü. Az utóbbival ugyan nem jutottam egy fogással sem előbbre, de a csokoládédíszekkel igen, ami miatt gyorsan be kell szereznem egy nagyobb adag fóliát, mert rengeteg tervem van. Az eredményekről majd biztosan itt is beszámolok, de most lássuk az elmaradt receptet.
Hozzávalók:
2 tojássárgája
25 g cukor
125 ml kókusztej
2 g zselatin
125 g tejszín
Verjük fehéredésig a tojássárgáját a cukorral, miközben a kókusztejet felemelegítjük. Amint főni kezd öntsük a tojássárgájához, majd tegyük vissza a tűzhelyre és melegítsük amíg besűrűsödik. Adjuk hozzá a zselatint, amit előzőleg beáztattunk, majd hagyjuk hűlni. Aztán óvatosan forgassuk bele a felvert tejszínt és hagyjuk állni pár órát a hűtőben.
Semmit sem szeretek annyira, mint a friss kávé illatát, habár be kell vallanom, hogy nagyon ritkán iszom, talán havonta ha egyszer. Másrészt viszont sosem mondok nemet egy csésze tökéletes espressora egy kellemes kávéházban.
Ma reggel, furcsa mód, kedvet kaptam egy csésze kávéhoz, de ahelyett, hogy ittam volna, inkább sütit sütöttem étcsokoládéval kombinálva. Ez a desszert olyankor is jól jöhet, ha váratlan vendégek toppannak be.
Hozzávalók:
2 ek instant kávé1 ek forró víz
50 g étcsokoládé
70 g vaj
2 tojás
1 tojássárgája
40 g cukor
30 g liszt
Vajazzunk ki 4 kávéscsészét és melegítsük elő a sütőt 150°C-ra. Oldjuk fel az instant kávét a forró vízben, majd olvasszuk fel a csokoládét és a vajat gőz felett a kávéval együtt. Ezalatt verjük habosra a tojásokat, a sárgáját és a cukrot, majd adjuk hozzá az olvadt csokoládés masszát. Keverjük hozzá a lisztet és töltsük a csészékbe. Süssük 13-15 percig, majd tálaljuk melegen. A közepének még nedvesnek, szinte folyékonynak kell lennie.
A gesztenye valószínűleg a Kaukázus környékéről származik, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közötti hegyvidékről. A rómaiak nem csak a gesztenye termését használták fel a konyhában, hanem a fából edényeket, hordókat és más konyhai eszközöket is készítettek. Az Alpok déli lábához a rómaiak közvetítésével jutott el a gesztenye, az Alpoktól északra pedig Nagy Károly által, aki rendeletben adta ki annak termesztését.
Egész délelőtt gesztenyét pucoltam, mivel ebédre levest akartam főzni. Egy fontos hozzávaló a leveshez a türelem, de miután a gesztenyét megtisztítottuk, a többi igazán gyerekjáték. Használhatunk persze fagyasztott, vagy konzerv vagy akár szárított gesztenyét is, bár nem ajánlom, mert eddig ezekben mindig csalódtam. A friss gesztenye ízét helyettesíteni nem lehet. Ezúttal sütőtökkel és naranccsal kombinálva került tányérba.
Hozzávalók:
200 g gesztenye
100 g sütőtök
1 kis fej hagyma
1 ek olívaolaj
600 ml zöldség vagy csirke alaplé
1/2 narancs
szerecsendióvirág
só, bors
A gesztenyét főzzük meg, majd távolítsuk el a héját. Pirítsuk üvegesre a kockára vágott hagymát, adjuk hozzá a gesztenyét és a kockára vágott sütőtököt majd pároljuk pár percig a szerecsendióvirággal együtt. Öntsük fel alaplével és főzzük 20-25 percig, majd pürésítsük. Ízesítsük sóval, borssal, frissen facsart narancslével és narancshéjjal. Tálaljuk narancsvirágmézes gesztenyével és friss zsályával, esetleg tejszínnel.
Ez a mai nap valami hihetetlenül szürke és esik is, bár nagyon szeretem az esőt, de a kutyámat ilyenkor lehetetlenség kicibálni egy hosszú sétára. Valamilyen halas ételt akartam készíteni, de túl hidegnek tűnt, ezért risotto mellett döntöttem. Hétvégére a hűtő mindig megüresedik, de találtam néhány céklát, pirosat, sárgát és rózaszínt is valamint kecskekrémsajtot. Nem akartam olyan nagyon vörös színű risottot, ezért csak egy kisebb darab céklát adtam a leveshez, és nem öntöttem a risottohoz sem céklalevet sem céklaport. Az eredmény egy kellemes narancsos pirosas szín lett, ami tényleg egy kevés napfényt hozott a tányérra.
Hozzávalók:
3 cékla
2 ek olívaolaj
250 g risotto rizs
200 ml fehérbor
500 ml zöldség vagy csirke alaplé
50 g kecskekrémsajt
30 g vaj
1 ág rozmaring
1 fél narancs leve
vaj és cukor a caramellizáláshoz
só, bors
Hámozzuk meg a céklát és kockázzuk fel, majd főzzük 5 percig sós vízben és tegyük félre. Később olvasztott vajban és cukorban karamellizáljuk, majd meglocsoljuk a narancslével és hagyjuk elfőni azt. Egy lábosban hevítsünk olívaolajat, adjuk hozzá a kockára vágott salottát és a rizst. Keverjük addig míg az olaj jól bevonja a rizst. Egy másik lábosban alacsony hőfokon hagyjuk az alaplevet gyöngyözni. Öntsük fel a rizst borral, itt állítsuk a lángot közepesre, és keverjük. Ha elfőtt a bor adjuk egy merőkanálnyi alaplevet amibe vagy céklahéjat vagy egy egész céklát tettünk, valamint dobjuk bele a rozmaring ágat. Ha elfőtt a leves, adjunk hozzá megint, és folytassuk ezt addig, míg a rizs megfőtt, de nem szét! Vegyük le a tűzhelyről, keverjük bele a krémsajtot, vajat és a céklát, ízesítsük és hagyjuk állni 5 percig tálalás előtt.
A héten még alig volt időm főzni egy jót, mivel születésnapi tortákat kellett sütnöm. Két darab is készült, egy Fekete-erdő torta Pierre Hermé receptje alapján, amit Millienél találtam, de a csokoládés krém nélkül. A másik pedig egy nagyon csokoládés, ami a fügés tortácskák és a csokoládé mousse torta házasságából született. Sajnos fotózni egyiket sem tudtam, egyrészt mert az egyik este lett felvágva, és röviddel azelőtt fejeztem csak be, a másik pedig elvitelre készült. Most, hogy végre visszakerült a fakanál a kezembe, hoztam is egy jó meleg káposztalevest amit almabor tesz pikánssá. Az biztos, hogy ez a leves nem a színével tűnik ki, viszont az íze remek. Hetek óta várt a káposzta felhasználásra, a külső levelei már kezdtek sárgulni, így nem volt érdemes tovább halogatnom a dolgot.
Hozzávalók:
300 g fehér káposzta
1 közepes burgonya
1 hagyma
1 ek vaj
300 ml almabor
300 ml csirke vagy zöldség alaplé
50 ml tejszín
őrölt kömény
só, bors
Olvasszuk fel a vajat és pároljuk üvegesre a hagymát, adjuk hozzá gyalult káposztát és a felszeletelt burgonyát majd pároljuk pár percig. Ízesítsük sóval, borssal és őrölt köménnyel aztán öntsük fel almaborral és alaplével majd főzzük olyan 15-20 percig. Pürésítsük és adjuk hozzá a tejszínt és közvetlenül tálalás előtt öntsünk hozzá még egy kevés almabort. Tálaljuk karamellizált almával és sült pirított sonkával vagy szalonnával.
Hozzávalók: 
