Sült burgonyahéj consommé fürjtojásos raviolival és medvehagyma pestoval

Már nagyon régóta szerettem volna tojássárgájával töltött raviolit készíteni, de valahogy sosem volt rá alkalom és csak toltam magam előtt. Először azt hiszem, hogy még Jamie Oliver egy nagyon régi szakácskönyvében találkoztam vele, szóval mondhatni, hogy évek óta a listámon várja a sorsát. Aztán valami oknál fogva a medvehagyma arra inspirált, hogy vele együtt kerüljön a tányérra.


Eredetileg csak a raviolit készültem megcsinálni és szépen el is képzeltem, hogy alatta majd rikít a medvehagyma pesto zöld színével. Aztán mikor elkezdtem volna a főzést, úgy éreztem, hogy ez így túl kevés. Spontán a burgonya jutott eszembe, igaz még nem új, hanem régi, és valamilyen szószt szerettem volna belőle a ravioli mellé. De akkor mi lesz a pestoval? Bár nem zárják ki egymást, de ez így mégsem lesz jó! Tésztagyúrás közben pedig beugrott, hogy láttam Beatbullnál az átszerkesztett újburgonyát, és már meg is született az ötlet.


Fogtam néhány krumplit és bedobtam őket a sütőbe, aztán még forrón gyorsan meg is hámoztam. A sült héjat pedig felöntöttem annyi világos csirke alaplével, ami éppen ellepte, adtam hozzá egy ág friss majoránnát és főztem egy ideig lassú tűzön, majd hagytam állni olyan fél órán keresztül.


Végül pedig kávéfilteren szépen lecsöpögtettem, sóztam és tálalásig félre tettem. A maradék sült burgonya egy részéből fészket készítettem a fürj tojássárgájáknak egy nagyon kevés enyhe ízű kecskekrémsajttal összekeverve. A pesto pedig egy szép csokor medvehagymából mandulával és pecorinoval készült. Ami pedig a sült burgonyákat illeti, abból vacsorára remek pesto vinaigrette-el ízesített saláta kerekedett szárított paradicsommal és pecorinoval.

Gyermekláncfű saláta sült csicsókával és medvehagymás kecskesajtos öntettel

Lassan tényleg véget ér a csicsóka szezonja, de még volt pár a hűtő aljában, ami ugyan nem lett volna elég egy főételhez. Aztán spontán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha saláta készülne belőle.

A csicsóka mellé rögtön a mogyoró ugrott be, úgyhogy már csak azt kellett kitalálnom mi kerüljön még mellé.

A csicsókát egyébként párolóban főztem meg, aztán pedig kevés vajon megpirítottam és pirított, darált mogyoróban hempergettem meg.

A csicsóka és a kecskesajt igazán jól mennek együtt, úgyhogy elővettem a maradék krémsajtot és medvehagymával, kevés fehér balzsamecettel, olívaolajjal pürésítettem és a végén persze sóval és borssal ízesítettem. Így már készen is volt az öntet, amihez a saláta szerepét friss, fiatal gyermekláncfű töltötte be, amely éppen aktuális.

Articsóka à la grecque citromos majonézzel

Végülis, az teljesen világos, hogy az articsókaszezon augusztustól-október közepéig tart. Na jó, de itt most a bébi verzióról van szó. Nem megy ki a fejemből, hogy Giorgio Locatelli könyvében írja, hogy a tavaszi szezon alatt több láda bébi articsókát használnak, méghozzá a szicíliai carciofi spinosi-t és a lila violetta di Chioggia fajtákat. Valaki, aki otthon van a témában az kérem szépen, világosítson fel, mert jó lenne tudni, hogy akkor pontosan mikor van a bébi articsókának szezonja? Bármikor is legyen, ezeknek az aranyos apró articsókáknak lehetetlen volt ellenállni!

Escoffier könyvét olvasgatva megakadt a szemem egy receptben és úgy gondoltam annak alapján főzöm majd meg az articsókát. A bébi articsóka igazán hálás zöldség, mert ellentétben nagyméretű fajtájával, a tisztítása egyszerű, hiszen a közepét sem kell kivájni. Szóval a megpucolt zöldséget citromos vízben babérlevéllel, kakukkfűvel, koriandermaggal, feketeborssal és természetesen sóval, valamint egy kevés olívaolajjal együtt pár perc alatt puhára főztem. Miután kihűlt a hűtőbe tettem két napra. Aztán jó hidegen friss fűszernövényes, citromos majonézzel tálaltam.


Hozzávalók:
1 tojássárgája
1/2 tk dijoni mustár
1/2 ek vörösborecet
150 ml olaj
1/2 citrom héja és leve
ízlés szerint fűszernövények (turbolya, petrezselyemzöld, kakukkfű)
só, bors

Keverjük krémesre a tojássárgáját a mustárral és az ecettel. Ezután csurgassuk vékony sugárban az olajat és verjük folyamatosan. Ízesítsük sóval és borssal, majd keverjük bele a citromlevet és a lereszelt héjat, valamint a felaprított fűszernövényeket.

Farinata

Nem is tudom már milyen régóta vadásztam a csicseriborsó lisztre, mikor aztán az ázsiai boltba, ahova rendszeresen járok, végre valahára hoztak. Úgyhogy most már semmi akadálya sem volt, hogy megsüssem a régóta tervezett frainata-át. A farinata egy olasz specialitás, mely eredetileg Genova városából terjedt el és népszerű az egész földközi-tengeri partvidéken. Hasonló lepényt már az ókori görögök, rómaiak is készítettek úgymond kenyér helyett. Liguria tartományban a Farinata di ceci nevet viseli, itt még tradicionálisan kemencében készítik. Toszkánában is megtaláljuk itt Cecina néven ismert, ahol vagy magában vagy pedig focaccia töltelékeként tálalják. Szardínia szigetén pedig hagymával és helyi kolbászféleségekkel készítik. Szicíliában panelle névre hallgat és abban különbözik az eredetitől, hogy forró olajban sütik ki. Én most egy jó adag frissen őrölt borssal és kevés rozmaringgal ízesítettem.



Hozzávalók:
250 g csicseriborsó liszt
500 ml víz
2 ek olívaolaj
1 tk só
1/2 tk frissen őrölt bors
1 tk rozmaring



Aprítsuk fel a rozmaringot. Keverjük csomómentesere a lisztet a vízzel, aduk hozzá az olajat, a sót, a borsot és a rozmaringot. Süssük előmelegített sütőben 230°C-on 10-15 percig, vagy amíg a teteje megbarnul. Ez a mennyiség egy 24 cm-es kör alakú formára elég, ha tepsiben sütjük, akkor duplázzuk meg az adagot és a sütési időt is.

Nyakunkon a medvehagyma szezon!

Végre tényleg itt a tavasz! Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy az erdőben már mindenütt kihajtott a medvehagyma. Már egy ideje figyelemmel kísérem a fejlődését reggeli sétáink során a kutyámmal. A növény levelei a közeli erdőben még igazán fiatalok és zsengék, de nem akartam tovább várni, így szedtem egy szép csokorral. Az az ötletem támadt, hogy sabayont készítek, ami aztán kecskesajtos, csicsókás, kucsmagombás ravioli mellé került a tányérra. Recept a Dining Guide-on.

Céklamousse torta

Végre elkészült a cékla sorozatot záró desszert, úgyhogy lássuk is rögtön, milyen komponensekből áll a torta. Pontosabban 6 darab kisméretű született, de egyet kivéve még mind a hűtőben ücsörög a formában és várja a vendégeket. Az alapötlet, a céklamousse már hónapok óta nem megy ki a fejemből és csak az alkalom hiányzott a megvalósításhoz. Az alsó réteg egy gyömbéres kókusztej panna cotta. Szeretem a gyömbér-kókusz párost, ami szezámmaggal igazi csemege. Viszont nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet ezt választani legalsó rétegként, de úgy gondoltam, hogy ennyi rizikó igazán belefér. Mint az a tálaláskor kiderült, az egyetlen gond vele az, hogy csúszkál, de minden gond nélkül elbírta a többi réteget. Szóval erre került második rétegként egy pillekönnyű mákos piskóta, amin a céklamousse csücsül. A mousse-ba került egy adag vérnarancslé és vanília. A tetejét eredetileg vérnarancs zselével akartam zárni, de aztán csokoládé ganache mellett döntöttem, ezzel ellensúlyozva a cékla enyhén földes ízét. A ganache alatt pedig pirított dió foglal helyett. A kalóriáktól eltekintve a desszert nagyon könnyű, ami pedig a kandírozott céklát illeti, szerintem nagyon addiktív!

Hozzávalók:
160 ml tejszín
160 ml kókusztej
30 g cukor
2 cm friss gyömbér
2 lap zselatin
 
Alacsony hőfokon tegyük fel melegedni a tejszínt és a kókusztejet a szeletekre vágott gyömbérrel együtt és főzzük 5 percig, majd szűrjük le. Adjuk hozzá az előzőleg beáztatott zselatint majd keverjük el. Tegyük legalább 5 órára a hűtőbe. 

50 g cukor
1-2 ek víz
1 tojásfehérje

Az olasz merningue-hez tegyük a cukrot a vízzel egy lábosba és alacsony hőmérsékleten addig keverjük amíg meg nem olvad. Főzzük 5-7 percig, amíg eléri a 120°C-ot. Ezalatt verjük fel a fehérjét de ne keményre, és lassan öntsük hozzá a szirupot, mialatt folyamatosan verjük. Addig verjük, amíg a tál ki nem hűl. Tegyük félre.




100 g céklapüré
100 g vérnarancslé
1 tk vaníliakivonat
2 lap zselatin
200 ml tejszín

Áztassuk be a zselatint hideg vízbe, közben keverjük össze a céklapürét a narancslével és a vaníliakivonattal. Olvasszuk fel a zselatint 1 evőkanál narancslével és keverjük a püréhez. Forgassuk bele az olasz meringue-et. Verjünk fel 200 ml tejszínt és forgassuk ezt is a habba, majd hűtsük 2-3 órán keresztül.

2 tojás
2 ek cukor
citromhéj
1 ek liszt
2 ek darált mák
1 késhegyni sütőpor

Verjük fel a tojásfehérjét a cukorral és keverjük bele a tojássárgáját, a citromhéjat, a lisztet, a mákot és a késhegynyi sütőport. Süssük 180°C-on 5-7 percig egy 25*20 cm-es formában.

Kandírozott cékla chips

Mielőtt megszületne a bejegyzés a tortáról, hoztam egy receptet annak díszéről, mely éppen most szárad a hideg sütőben, s teszi ezt még holnap reggelig. Ami a tortát illeti, már két komponense elkészült, a harmadik pedig hamarosan sorra kerül. Annyit elárulok, hogy egy igazi "céklabúcsúztató" desszertről van szó. Az idei télen rengeteg céklás ételt készítettem, ezért gondoltam, hogy illendő lenne valamilyen édes finomsággal zárni a sorozatot (persze nem kizárt, hogy találkozunk még vele...). Többet viszont nem árulok most el, lássuk inkább a kandírozott cékla chips receptet. 

 
Hozzávalók:
260 g cukor
200 g víz
1 cékla
 
Hámozzuk meg a céklát és vágjuk vékony szeletekre egy mandolin segítségével. Ha szabályos köröket szeretnénk akkor szaggassuk ki azokat. Egy lábosban tegyük fel főni a vízzel a cukrral és amint a cukor teljesen elolvadt tegyük bele a céklaszeleteket. Lassú tűzön főzzük addig, amíg a szeletek átlátszóak nem lesznek. Szűrjük le, de vigyázzunk, nehogy eltörjenek majd hintsük meg cukorral és hagyjuk száradni egy éjszakán át. Légmentesen záró dobozban egy hétig eltartható.

Tojás en cocotte laskagombával

Ma csak egy gyors reggelit hoztam, mivel mostanság máshol jár az eszem, méghozzá egy tortán. Erről majd bővebben akkor írok, ha elkészült, most nem szeretnék még semmit sem elárulni róla. Gyönyörű friss laskagombát sikerült vennem és arra gondoltam, hogy pont jó lenne reggelire néhány tojással.


Rántottához nem volt kedvem, úgyhogy arra gondoltam kicsit más irányba indulok. Az en cocotte csupán annyit jelent, hogy kis tálkában főzik meg a tojást. A laskagombát, ami egyébként az egyik kedvencem, kevés vajon egy salotta társaságában megpirítottam, majd adtam hozzá friss kakukkfüvet, pár csepp citromlevet és tejszínt, aztán főztem pár percig.


Kivajaztam néhány hőálló formát és ennek az aljába kanalaztam a gombát, majd ráütöttem egy tojást és meglocsoltam tejszínnel. A tetejére mehet akár egy adag reszelt sajt, vagy a gombás részre egy szelet Taleggio vagy valamilyen más hasonló karakterű sajt. Ezután már csak várni kellett, hogy a 170°C-os sütőben 10-15 perc alatt elkészüljön. Mellé pirítós, vaj és snidling került az asztalra.

Petrezselyemgyökér krémleves

Miután elköltöztem Svájcba, az első években alig-alig főztem, mivel fogalmam sem volt mi fán terem, de aztán egyre több receptet kértem el anyutól. Azt hiszem első próbálkozásom a húsleves volt, amihez természetesen szükségem lett volna petrezselyemgyökérre. Kerestem mindenhol, magyaráztam, hogy fehér színű és úgy néz ki mint a sárgarépa, de hiába. Egyszer aztán egy németországi kis boltocskában alig hittem a szemeimnek: petrezselyemgyökér, te jó ég, hogy én mennyit kerestem! Svájcban azóta sem lehet kapni, volt ugyan egy időszak, amikor az egyik bolthálózat árulta, de mint igazi különlegesség, de szerintem mostanra már el is tűnt. A pár évvel ezelőtt felfedezett zöldséges, ahova nagyon szeretek járni, mert mindig friss, és nagy részét maguk termesztik, nos náluk egész télen kapható a petrezselyemgyökér, s vészhelyzet esetén pedig irány Németország. Amíg még várni kell a helyi tavaszi zöldségekre, főztem egy amolyan télbúcsúztató, könnyű petrezselyemgyökér krémlevest, melyet friss petrezselyemolaj, főtt fürjtojás és pirított mogyoró kísért.


Hozzávalók:
500 g petrezselyemgyökér
1 közepes burgonya
700 ml zöldség vagy csirke alaplé
1 tk vaj
1 hagyma
1 kis gerezd fokhagyma
70 ml tej
1 ek vaj
só, bors

Olvasszuk fel a vajat és pároljuk üvegesre a hagymát, a fokhagymát, majd adjuk hozzá szeletekre vágott petrezselyemgyökeret és a burgonyát. Öntsük fel az alaplével, majd főzzük olyan 15-20 percig. Pürésítsük a vajjal és tejjel, ízesítsük sóval, borssal.

Kecskesajtos csicsóka gnocchi vérnarancsos céklamártással és mézes-mákos morzsával

Gyerekkoromban gyakran került valamilyen leves és palacsinta pénteki ebédként az asztalra. Úgy gondoltam, hogy ma a szokásos hal helyett póréhagymaleves és gnocchi lesz terítéken. Igazából, ez a tegnapi terv volt, de akkor csak egy adag paradicsomos tésztára jutott időm, úgyhogy elcsúsztam a félig-meddig megtervezett heti menüvel. Mint a cím már elárulta, meghoztam az ígért heti céklás ételt, méghozzá a kedvelt kecskesajt kombináció társaságában, ezúttal desszertként.


Lényegében ez az étel a múltkori ravioliból született, hiszen a szereplők majdnem ugyanazok, csak a csicsóka és a rozmaring jelentek meg új alkotóelemként, valamint a mák is újra szerephez jutott. A cékla szerepelt már korábban gnocchiként, szintén kecskesajttal, de most mártásként végezte. Ehhez a céklát újra a sütőben sütöttem meg, majd friss vérnarancs levével pürésítettem és szűrőn átkentem. Ezután a narancslé maradék felével és kevés cukorral addig főztem, míg megfelelő állagú lett. Talán egy kevés pektin finomított volna rajta. A nyers gnocchi tésztája nem lesz gyúrható, ezért mindenképpen az ollós-zacskós megoldással főzzük meg! Még sosem voltam olyan helyzetben, mint ma. Nem tudtam eldönteni, hogyan tálaljam az ételt, ezért két variáció is született, és azt hiszem még mindig nem vagyok megelégedve egyikkel sem, viszont a cékla, a kecskesajt a csicsókával karöltve csillagos ötösre vizsgázott!


Hozzávalók:
250 g csicsóka (főzés és pucolás után mérve)
70 g kecske krémsajt
1 tojás
5-6 ek liszt
1 ek méz
1 ág rozmaring
só


A megfőtt csicsókát nyomjuk át krumplinyomón, majd keverjük össze a kecskesajttal, tojással, liszttel, csipet sóval, mézzel és a felaprított rozmaringgal. A masszát töltsük egy zacskóba, egy olló segítségével vágjuk formára és enyhén gyöngyöző vízben főzzük addig, míg feljön a tetejére. Tálaljuk mézes-mákos-narancsos morzsával.

Marhahátszín feketgyökérrel, tormás-vargányás szósszal, pecsenyelével és sült balzsamecetes hagymával

Messze még az idei spárga, úgyhogy ehhez az ételhez a téli spárgát választottam, vagyis a feketegyökeret. Emlékszem, olyan 2 évvel ezelőtt egy helyi élelmiszerlánc újságjában arra buzdította a vásárlókat, hogy vegyenek perui spárgát ezzel támogatva az ottani földműveseket. Talán még azt is kihozták belőle, hogy környezetbarát, a hosszú szállítási út ellenére...azt hiszem valahol itt abba is hagytam a cikk olvasását és csak legyintettem, hogy egyétek meg ti. Sosem veszek import spárgát, de akkor kivételt teszek, ha valahol magyart látok, azért azt nem szabad kihagyni, nem igaz? Vasárnapról még maradt két szelet marhahátszín, így már csak valami szósz hiányzott, amihez a tormára és a vargányára esett a választásom.


Hozzávalók:
100 ml vargányalé
150 ml barna borjú alaplé
1 salotta
2 ág kakukkfű
50 ml crème fraîche
3 ek frissen reszelt torma
70 g vaj
só, bors


Áztassunk be egy marék szárított vargányát és öntsük fel forró vízzel, majd hagyjuk állni egy órát. Öntsük egy lábosba a vargányalevet, az alaplevet, a kockára vágott hagymát és a kakukkfűvel együtt főzzük a felére. Ezután adjuk hozzá a crème fraîche-t és főzzük 5 percig. Vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a reszelt tormát majd keverjük bele a kockára vágott vajat. Szűrjük le, ízesítsük és tálaljuk.

Kókuszos fekete tejberizs karamellizált ananásszal

Nem mondanám, hogy szeretem a tejberizst, sőt igazából én gríz párti vagyok, de gondoltam adok neki egy új esélyt. Ezúttal fekete rizsre esett a választásom és gondoltam csempészek bele néhány egzotikus fűszert és kókusztejet. Tény, hogy a főzési idő rendkívül hosszú, de csak ritkán kell kevergetni. Az utóbbi időben nagyon sokszor nyúltam mellé és olyan ananászt vettem ami reteknek elment volna, de másnak nem. Pedig a levele is rögtön kijött, meg minden. Viszont észrevettétek, hogy nagyon sokszor az ananász töve penészes?! Ilyenkor bármennyire is látszik, hogy nagyon érett, nem szoktam megvenni. Most bébi ananászra esett a választásom, ami a cetlin lévő szöveg ellenére mégsem volt annyira édes, hanem pont kellemesen pikáns és ideális karamellizálásra egy kevés rum kíséretében.

Hozzávalók:
150 g fekete rizs
600-650 ml víz
100 g nádcukor
200 ml kókusztej + extra a tálaláshoz
2-3 kardamom
1 csillagánizs
1 rúd vanília

Mossuk át a rizst majd tegyük fel főni egy csipet só és a fűszerek kíséretében lassú tűzön 60-70 percen keresztül. Ha a rizst éjszaka beáztatjuk, vagy főzés előtt legalább 3 órára, akkor olyan 20 perccel csökkenthetjük a főzési időt. Ha megfőtt öntsük le róla a vizet majd adjuk hozzá a cukrot és a kókusztejet és főzzük egy újabb 15 percig. Tálaljuk egy adag kókusztejjel és karamellizált rumos ananásszal.

Megérkezett!

Nos, akkor elő a legnagyobb fazekat és irány a hentes! Ha eddig halogattad az alaplé főzést, akkor most vágj bele! Lessük meg a barna borjú alaplevet és derítsük ki, hogy mi is az a glace és a demi glace! Itt a sorozat negyedik része a GasztroTippen!

Tengeri sügér kókuszos céklapürével és tormahabbal

Még mindig cékla, és nem, egyáltalán nem unom, sőt! A héten még biztos újra terítékre kerül majd, hiába, az idei télen teljesen befészkelte magát a konyhámba. Már nagyon régóta terveztem végre kipróbálni a kókuszolajat pürében, ahogy azt Beatbull blogjában láttam. Ha már kókusz akkor adta magát a cékla, mely már jó néhányszor előfordult kombinációként nálam, s lám még mindig lehet újdonságot kihozni belőle. Sokat vaciláltam, hogy a céklát kókusztejben főzzem meg, vagy csak később keverjem azt a püréhez. Végül úgy döntöttem, hogy fóliában sütöm meg a céklákat, majd pürésítéskor kókuszolajat és kevés kókusztejet adtam hozzá. A pürének fantasztikus állaga lett, s az cékla-kókusz páros újra telitalálatnak bizonyult. A pürét pár szelet sült cékla és kókuszolajban sült sárga céklachips kísérte. A sült tengeri sügér, a kókuszos céklapüré a tormahabbal remek triót alkotott.



Hozzávalók:
1 salotta
1 ek vaj
50 ml fehér bor
200 ml hal alaplé
100 ml tejszín
70 g friss torma
50 g vaj
só, bors

Vajban pároljuk meg az apró kockára vágott hagymát, majd öntsük fel fehér borral, hal alaplével és tejszínnel. Adjuk hozzá a finomra reszelt tormát és főzzük a harmadára. Szűrjük le a szószt, ízesítsük sóval, borssal. Adjuk hozzá a vajat és mixeljük a szószt habosra.

Vérnarancsos céklasaláta

Amolyan tavaszi nagytakarítást tartok a kamrában, elterveztem, hogy egy-két műanyag ládát mindenképpen ki fogok üríteni. Egyrészt mert így az elfelejtett hozzávalók végre terítékre kerülnek, másrészt pedig kell a hely az esetleges új felfedezéseknek.


Lassacskán búcsút inthetünk a téli zöldségeknek, de azért még időbe telik. Mindenestre ideje felhasználnom a "végszükség" esetére felhalmozott cékla és vérnarancs hegyeket, úgyhogy tegnap pár darab cékla a sütőben végezte, a többi pedig a mai ebéd része lesz. Ezúttal fóliába csomagolva sültek olyan jó egy órát babérlevél, római kömény és só társaságában. Még langyosan gyorsan meghámoztam és feta sajttal, salátalevelekkel, pisztáciával és vérnarancs gerezdekkel együtt került a salátás tálba.


Ami az öntetet illeti, nos itt is a vérnarancsra nyúltam vissza: egy fél narancsnak a levét kevés sherry ecettel, olívaolajjal kevertem össze és némi só és bors után már lehetett is a még langyos salátára locsolni. A zamatos gyümölcs és a sós feta sajt tökéletesen kiegészítette és könnyített a cékla földes, de a sütésnek hála már inkább édes ízén.

Granola - újratöltve!

Nem volt kérdés, hogy a csokoládés granola után össze kell dobnom egy újabb adagot. Ennek többek között az volt az oka, hogy már másnap az aprítógép sem igazán bírt vele, és azért a müzli por formában már nem müzli! Arról nem is szólva, hogy úgy beleragadt az üvegbe, hogy alig bírtam kikaparni. Ilyet többet nem csinálok az biztos! Persze szerettem volna, ha egy kicsit édes, de nem olyan fogösszeragasztóan. A kamrában pakolgatva ráakadtam egy üveg bodzaszirupra és ez adta az ötletet a bodzás granolához, de nem ipari mennyiségben került a magokhoz, csupán néhány evőkanállal!


Hozzávalók:
200 g zabpehely
50 g mogyoró
50 g mandula
1 ek tökmag
1 ek napraforgómag
1 ek fekete szezámmag
1 ek lenmag
1 ek kókuszreszelék
5 ek bodzaszirup
5 ek olívaolaj
1 csipet só


Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. Keverjük össze a zabpelyhet a magvakkal, a sziruppal és az olajjal és terítsük egy sütőpapírral kibélelt tepsire. Pirítsuk olyan 20-25 percig olykor keverjük át, hogy egyenletes legyen a pirulás. Ha kihűlt ízlés szerint keverjünk hozzá szárított gyümölcsöket. Jól záró dobozban akár két hétig is eláll.

Fehér csokoládés-mentás panna cotta

Azt hiszem mostanában eléggé elhanyagoltam a desszerteket, pedig azért sütöttem, de inkább régi kedvencek és fagylaltok kerültek terítékre. Már jó ideje nem tudok szabadulni a fehér csokoládé-menta kombinációtól, de egyszerűen nem tudtam eldönteni merre induljak. Egyébként is teljesen mentalázban égek, nincs nap, hogy valamilyen formában ne kerüljön az asztalra, tegnap például bárányt kísért, amely gyrosban végezte, a menta pedig az öntetben fogalalta el a helyét. Hosszas töprengés után végül panna cotta mellett döntöttem, melyet házi ananász chips és friss marakuja kísért. Először karamellizált rumos ananásszal akartam tálalni, aztán abból marakuja szósz lett volna, de végülis spontán a friss gyümölccsel koronáztam meg.


Hozzávalók:
250 ml tejszín
75 ml tej
50 g fehér csokoládé
1 csokor menta
12 g cukor
2 lap zselatin


Alacsony hőfokon tegyük fel melegedni a tejszínt és a tejet a mentával együtt. Mielőtt elérné a forráspontot tegyük félre és hagyjuk állni 5 percig. Ezután távolítsuk el a mentát, ha szükséges szűrjük le majd tegyük vissza a még meleg tűzhelyre és keverjük hozzá a csokoládét és a cukrot. Ha elolvadt a csokoládé és simára kevertük adjuk hozzá az előzőleg beáztatott zselatint majd keverjük el. Öntsük 4 kicsi tálkába és tegyük legalább 5 órára a hűtőbe.

Fűszeres sült garnéla

Így a hétvége küszöbén állva, hoztam egy igazán könnyű, nyarat idéző fogást. Abban az esetben, ha a garnélát fej nélkül és pucolva vásároljuk, úgy megspórolhatjuk a félbevágást, de ilyenkor se felejtsük el a bélcsatornát eltávolítani. Viszont ebben a formában már ne a sütőben, hanem serpenyőben kevés vaj és olaj keverékén süssük meg a rákokat pár perc alatt. Kísérőnek nincs is szükség másra, mint pár szelet friss kenyérre és néhány gerezd citromra.


Hozzávalók:
16 egész, nyers garnéla
150 g kefír vagy joghurt
2 nagy gerezd fokhagyma
1 kisebb darab gyömbér
1 friss chili (+ ízlés szerint 1-2 tk chilipor)
1 tk garam masala
1 tk só
citrom a tálaláshoz


Hideg vízben mossuk át a rákokat, majd a hasi oldalán vágjuk félbe a farki részét egészen a fejig. Távolítsuk el a bélcsatornát, majd mossuk át újra. A marinádhoz keverjük össze a joghurttal a lereszelt gyömbért, fokhagymát, a szeletekre vágott friss chilit, chiliport, garam masalat. Sózzuk meg a félbevágott rákokat, majd keverjük össze a marináddal és hagyjuk a hűtőben legalább 2 órát állni. 200°C-ra előmelegített sütőben süssük 10-12 percig a rákok méretétől függően. Tálalás előtt szórjuk meg friss petrezselyemzölddel.