Kecskesajtos csicsóka gnocchi vérnarancsos céklamártással és mézes-mákos morzsával

Gyerekkoromban gyakran került valamilyen leves és palacsinta pénteki ebédként az asztalra. Úgy gondoltam, hogy ma a szokásos hal helyett póréhagymaleves és gnocchi lesz terítéken. Igazából, ez a tegnapi terv volt, de akkor csak egy adag paradicsomos tésztára jutott időm, úgyhogy elcsúsztam a félig-meddig megtervezett heti menüvel. Mint a cím már elárulta, meghoztam az ígért heti céklás ételt, méghozzá a kedvelt kecskesajt kombináció társaságában, ezúttal desszertként.


Lényegében ez az étel a múltkori ravioliból született, hiszen a szereplők majdnem ugyanazok, csak a csicsóka és a rozmaring jelentek meg új alkotóelemként, valamint a mák is újra szerephez jutott. A cékla szerepelt már korábban gnocchiként, szintén kecskesajttal, de most mártásként végezte. Ehhez a céklát újra a sütőben sütöttem meg, majd friss vérnarancs levével pürésítettem és szűrőn átkentem. Ezután a narancslé maradék felével és kevés cukorral addig főztem, míg megfelelő állagú lett. Talán egy kevés pektin finomított volna rajta. A nyers gnocchi tésztája nem lesz gyúrható, ezért mindenképpen az ollós-zacskós megoldással főzzük meg! Még sosem voltam olyan helyzetben, mint ma. Nem tudtam eldönteni, hogyan tálaljam az ételt, ezért két variáció is született, és azt hiszem még mindig nem vagyok megelégedve egyikkel sem, viszont a cékla, a kecskesajt a csicsókával karöltve csillagos ötösre vizsgázott!


Hozzávalók:
250 g csicsóka (főzés és pucolás után mérve)
70 g kecske krémsajt
1 tojás
5-6 ek liszt
1 ek méz
1 ág rozmaring
só


A megfőtt csicsókát nyomjuk át krumplinyomón, majd keverjük össze a kecskesajttal, tojással, liszttel, csipet sóval, mézzel és a felaprított rozmaringgal. A masszát töltsük egy zacskóba, egy olló segítségével vágjuk formára és enyhén gyöngyöző vízben főzzük addig, míg feljön a tetejére. Tálaljuk mézes-mákos-narancsos morzsával.