Kameranélküli gasztrobloggernek lenni csak egyetlen pozitív oldala van: olyan dolgokat is megfőzöl, amit már publikáltál. Bizony. Ugye, hogy egyébként mennyire ritka, ha egy hónapban egy ételt kétszer megfőzünk? Őszintén megmondva, velem nem gyakran történik meg, hiszen ha körbénézek a blogok világában, a rengeteg finomabbnál finomabb ételek között, bizony hamar egy konfliktus közepén találom magam. Melyiket főzzem meg először?! Ugye igazam van? Biztosan mindannyiunknak hosszú a listája. Aztán ugye amikor felfedezel egy új hozzávalót, egy másik kultúra ételét, vagy valamit amit gyerekként ki nem állhattál, de most adni akarsz neki egy új esélyt és így tovább. Arról nem is szóval, ha a család kíván valamit, amit már ezer éeve nem ettek, nos azt most biztosan meg is főzöd majd nekik, bár lehet hogy egy kis változtatással. Viszont túl sok ötletnek lehet negatív oldala is, hiszen esélyed sincs dönteni, mindent akarsz és most. Legalábbis velem ez néha így van. Minden amit a napokban akartam, az nem volt más, mint egy kamera. Már nagyon hiányzott, és nem csak az ételfotók miatt. Ma felfedeztem néhány közeli falut, ahol a farmerek sorra árulják termékeiket, sőt van olyan is hogy mindent magad szedhetsz. Már alig várom, hogy visszamenjek és szedjek egy szép adag zöldbabot. Még kenyeret is sütnek!
Mivel lemaradtam a málnáról, vagyis ez túlzás, de aranyára volt, így nem főztem belőle lekvárt, viszont ma vettem egy üveggel az egyik farmertől, és a bodzabogyó szörpöt sem tudtam ott hagyni. Ha már a lekvárról van szó, az idén anyukámmal hatalmas adag eper-, sárgabarack-, és meggylekvárt főztünk.
Már napok óta a fejemben volt ez a pite, de nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog és abban sem, hogy ehető lesz.
Volt egy darab maradék zeller, egy árva körte, egy fél zacskó darált mandula, egy fél doboz joghurt és egy darabka füstölt sajt. Viszont, ha csak ezeket használtam volna fel, akkor elég színtelen lett volna, ezért gondoltam teszek még bele egy céklát. A kísérlet szerencsére jól sült el és finom ebéd kerekedett.
Hozzávalók:
150 g liszt
3.5 g szárított élesztő
40 g vaj
60 ml tej
1/2 tk cukor
1/4 tk só
1 cékla
1 darabka zeller
1 körte
250 ml joghurt
1 tojás
50 g darált mandula
100 g füstölt sajt
1 citrom leve
szerecsendió, citromos bors
só, bors
Gyúrjunk tésztát a lisztből, élesztőből, vajból, langyos tejből a só és cukor hozzáadásával. Hagyjuk állni 30 percet. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Gyalu segítségével szeleteljük vékonyra a zöldségeket. A körtét locsoljuk meg citromlével, hogy ne barnuljon meg. Vajazzunk ki egy piteformát és béleljük ki a tésztával. Rakjuk ki a felszeletelt zöldséggel és körtével majd öntsük rá a joghurt és tojás keverékét a mandulával és a fűszerekkel. Szórjuk meg reszelt füstölt sajttal és süssük 25-30 percig.
Igaz, hogy nyár van, de közeleg a svájci államalapítás ünnepe, gondoltam főzök valamit. A bündneri árpalevesre esett a választásom, amit Bündnerfleisch-al tálaltam, ami nem más, mint levegőn szárított marhahús. Általában frissen őrölt borssal kínálják ezt a specialitást. Most pedig lássuk a levest!
Hozzávalók:
100 g árpa
1 hagyma1/2 zellergumó
2 répa
2 burgonya1 póréhagyma
2 ek olaj
1,5 liter csirke alaplé
só, bors
Áztassuk be előző este az árpát. Kockázzuk fel a hagymát, zellert, répát és a burgonyát, a póréhagymát pedig vágjuk karikára. Pároljuk meg a zöldségeket olajon amíg kicsit megpuhulnak (most hozzá lehet adni a szalonnát, vagy füstölt sonkát, én kihagytam mivel nyár van). Adjuk hozzá az árpát és öntsük fel az alaplével és főzzük 2 órán keresztül közepes hőfokon. Ízesítsük sóval, borssal. A legírozáshoz keverjünk össze 100 ml tejszínt 2 tojássárgájával és öntsük a levesbe, de már ne főzzük!
Mind a mai napig ez az egyik kedvenc levesem, és csak akkor az igazi, ha anyukám főzi. Persze már rég elkértem tőle a receptet, és én is megfőzöm olykor, de az valahogy mégsem az igazi. Ezért amikor látogatóba jönnek, ezt a levest mindig elkészíti nekem. Gondolom, hogy nagyon sokan hasonlóan főzik, de azért lejegyzem, hogy minden recept együtt legyen.
Hozzávalók:1 1/2 csésze zöldborsó
3 szál sárgarépa
1 csokor petrezselyemzöld
1 paprika
húsleves
1/2 kk só
1 kk cukor
3 ek olaj
pirospaprika
bors
2 tojás
6 ek liszt
1 ek olaj
Egy fazékban felmelegítjük a 3 evőkanál olajat, beleszórjuk a pirospaprikát és hozzáadjuk a karikára vágott sárgarépát, a zöldborsót és annyi húslevest öntünk rá hogy éppen ellepje a zöldséget. Beletesszük a paprikát és a petrezselyemzöldet, majd fedő alatt puhára pároljuk. Amint puha, felengedjük annyi húslevessel amekkora mennyiséget szeretnénk. Ha főni kezd beleszaggatjuk a tésztát, amit 2 tojásból, 6 evőkanál lisztből és 1 evőkanál olajból és annyi vízből amennyi szükséges készítünk. Őrölt borssal ízesítjük.
Ötletem sem volt, hogy mi legyen a vacsora, mikor hirtelen eszembe jutott, hogy van egy radicchio a hűtőben. Mivel már rég ki szerettem volna próbálni a vörösboros risotto-t, ezért fogtam egy hagymát és elkezdtem pucolni...
Hozzávalók:
1 hagyma
2 szál zellerszár250 g risotto rizs
500 ml vörösbor
300 ml zöldség alaplé1 radicchio
frissen reszelt parmezánolívaolajsó, bors
Reszeljük le a hagymát és a zellerszárat. Hevítsünk olívaolajat és dinszteljük meg rajta a lereszelt zöldséget. Adjuk hozzá a rizst és forgassuk át, hogy mindenhol befedje az olaj. Egy másik fazékban hagyjuk gyöngyözni az alaplevet a borral. Öntsük fel a rizst borral, ha elfőtt, adjunk hozzá egy merőkanálnyi bor-alaplé keveréket és keverjük az egészet folyamatosan. Ha elfőtt ismételjük meg a folyamatot, addig míg el nem készül a rizs. Az utolsó adag alaplé előtt adjuk hozzá a felszeletelt radicchiot, sózzuk, borsozzuk. Ha elkészült keverjük bele a parmezánt és ízlés szerint hideg vajat.
