Kérem szépen úgy fest, hogy kezdek belelendülni a cukor és fehér liszt nélküli életbe. Mit ne mondjak a sütés pokolian hiányzik, jobban, mint az, hogy megegyem. A csokoládéra is csak hébe-hóba gondolok, sokkal jobban lefoglal az, hogy hogyan tudom a legtöbbet kihozni egy-egy olyan hozzávalóból, ami csak ritkán kerül terítékre. Azon meg még gyakrabban jár az eszem, hogy hogyan tudok olyan nassolnivalót varázsolni az asztalra, hogy észre sem veszem, hogy nincs benne cukor. Na jó, vagy legalábbis nem hiányzik és nem húzgálom a szám, hogy jó-jó meg lehet enni egyszer, de hol van ez az "eredetitől". Itt van például a palacsinta, csak képzeljük el, ahogy tocsog a juharsziruptól. Nem hittem volna, hogy sikerül olyan palacsintát sütnöm és úgy tálalnom, hogy azt mondom rá, ez mehet a kedvencek közé! Szóval a kihívás után is biztosan terítékre fog majd kerülni, az állaga és az íze is nagyon bejött. Persze szirup, nos az nem került rá, de így sem volt száraz. Helyette vajban elkezdtem melegíteni a kockára vágott mangót, aztán mikor már puhult hozzátettem a banánt és felöntöttem vérnarancslével, majd hagytam elfőni. Remekül kiegészítette a palacsintát, édes is volt, savanykás is, pont jó!
Hozzávalók:
2 banán
100 g hajdinaliszt
50 g kókuszreszelék
1 tojás
100 g kókusztej
100 ml tej (most zabtejet használtam)
1 teáskanál sütőpor
1 evőkanál repceolaj
1/2 teáskanál vaj
1 mangó
1 vérnarancs
Az
egyik banánt meghámozzuk, darabokra vágjuk és mixerben pürésítjük a
kókusztejjel. A keveréket egy tálba tesszük, hozzáadjuk a
hajdinalisztet, kókuszreszeléket, sütőport és a tejet majd simára
keverjük. Attól függően, milyen tejet használunk és milyen volt a
kókusztej állaga több, illetve kevesebb folyadékra lehet szükség. A
masszába keverjük a recepolajat. A másik banánt szeletekre vágjuk.
Serpenyőben kis adagokban közepes hőfokon kisütjük a palacsintákat.
Ízlés szerint a palacsinták tetejére helyezünk néhány szelet banánt,
mikor megfordítjuk akkor a banán picit karamellizálódni fog és belesül a tésztába, ami a palacsintát még izgalmasabbá teszi. A maradék
banánt a kockára vágott mangóval vajban puhára pároljuk és felöntjük a
vérnarancslével, majd elfőzzük azt. A palacsintát a gyümölcsraguval és
mentával tálaljuk.
Avagy
a svájci fish & chips, mely csapósügérből készül és csakis abból az
igazi! Egyszerűen fűszeres lisztbe forgatva vagy sörtésztában, bő
olajban sütve igazi csemege. Mellé egy nagy adag sült krumpli és
tartármártás dukál. Nem mondom, nem egy diétás fogás, de néha igazán
belefér. Sőt, szerintem a halat messziről kerülő családtagokat is oda
lehet vele csalogatni az asztalhoz.
Hozzávalók:
500 g csapósügér
100 g liszt + 2 evőkanál
150 g fehérbor
2 tojás
só
bors
4 nagy burgonya
mogyoróolaj
só
A
halszeleteket sózzuk, borsozzuk. A lisztet simára keverjük a
tojássárgájákkal és a fehérborral, majd belekeverjük a felvert
tojásfehérjét. A halszeleteket lisztben megforgatjuk, majd a tésztába
mártjuk és forró olajban 2-3 perc alatt megsütjük.
Pucoljuk meg és
vágjuk hasábokra a burgonyát. Hagyjuk jeges vízzel töltött tálba állni
egy éjszakán, de minimum egy fél órán át. Ezután öblítsük le, majd
töröljük szárazra. Melegítsük elő az olajat 140°C-ra és süssük elő a
burgonyahasábokat 6-8 percig, amíg félig átlátszó fehérré nem válik.
Ezután hagyjuk állni egy negyed órát. Forrósítsuk fel az olajat 190°C-ra
és süssük a burgonyahasábokat 3-4 percig. Ezután öntsük egy
konyharuhával kibélelt tálba, sózzuk, húzzuk ki alóla a konyharuhát,
rázzuk össze és tálaljuk azonnal.
Lelassult az élet itt a sarkon, ennek az egyik oka, hogy csatlakoztam Zizi cukomentes hónapjához. Hol itt az összefüggés? Nos, egész egyszerűen meg kellett szoknom, hogy más hozzávalókban gondolkodjam, se cukor, se méz, sőt még a fehér lisztet is elhagyom erre az időre. A tejtermékekkel már nagyobb bajban vagyok, arról nem tudok könnyen lemondani, bár egy laza mozdulattal áttértem zabtejre, nagyon finom! Nem tej, de tényleg finom. Mivel a tejtermékek csak az "igyekszünk kerülni" kategória, így néha becsúszik. Kell valami a csokoládé helyett, ami simogatja az ember lelkét. Nem igaz? Meglepő mód olyan jó négy napja nem zavar, hogy nem ehetek édeset, de az is igaz, hogy a datolyára azért rájárok, bár alkalmanként 2-3 szemnél többet nem eszek. Sajnos más aszalt gyümölccsel nem vagyunk jóba, talán még az alma az, ami olykor jöhet. A mai ebéd teljesen az édesség utáni vágy enyhítésének jegyében született. Az édesburgonyát héjastól a sütőben megsütöttem, aztán ment hozzá egy kevés krémsajt és gesztenyliszt. A narancssárgának ugyan nem tett jót a szürkés-barnás liszt, viszont a gnocchi íze sokkal izgalmasabb és összetettebb lett. Barna vajban ropogósra sültek a zsályalevelek, ebbe kevertem a datolyát, ami itt most a juharszirup helyett ugrott be. Ment még mellé dió, a végén pedig egy adag frissen reszelt narancshéj. Azok az illatok! Az édes ízt pedig egy adag öreg gouda hivatott ellensúlyozni, ami nem csak a tetejére, de a tésztába is került.
Hozzávalók:
250 g édesburgonya (sütve, tisztítva mérve)
50 g krémsajt
30 g öreg gouda
100 g gesztenyeliszt
vaj
datolya
dió
néhány levél zsálya
gouda
só
bors
A sütőt előmelegítjük 200°C-ra, az édesburgonyát fóliába csomagoljuk és 50-60 perc alatt puhára sütjük. A burgonyák belsejét kikaparjuk és ha már nem forró a krémsajttal együtt pürésítjük. Hozzákeverjük a finomra reszelt gouda sajtot, gesztenyelisztet és sóval, borssal ízesítjük. A masszát simára keverjük, és egy zacskóba töltjük. Sós, gyöngyöző vízbe nyomkodjuk a masszát, közben egy olló segítségével méretre vágunk. A vajat alacsony hőfokon megolvasztjuk és a zsályalevelet ropogósra sütjük benne. Hozzáadjuk a finomra vágott datolyát és diót és pár percig pirítjuk. Ennyi idő alatt a vaj is megbarnul. A lecsöpögtetett gnocchit hozzáadjuk és óvatosan összeforgatjuk, végül frissen reszelt narancshéjjal ízesítjük és egy adag reszelt sajttal tálaljuk.
Biztosan emlékeztek még Eszter nagy befőzős kihívására!
Azt hiszem a múlt hónapban nem került fel a blogra a befőzésem, de most
ezt nem hagyhatom ki. Mi más kerülhetett volna a fazékba, mint cékla és
vérnarancs. Habár decemberben is ezeket
választottam, csak akkor curdként és nem dzsemként végezték. Hiába,
egyszerűen menthetetlen vagyok, ha erről a két gyönyörűségről van szó!
Hozzávalók:
200 g cékla (tisztítva mérve)200 g vérnarancs (tisztítva mérve)
1 kezeletlen narancs reszelt héja és leve
1 citrom leve
1 csipet szegfűszeg
250 g cukor
2 evőkanál agaragar
A
céklát finomra reszeljük. A vérnarancs héját lereszeljük, ha
kezeletlen, ha nem akkor körben levágjuk és a narancsgerzedeket
kivágjuk. A kezeletlen narancs héját lereszeljük és a narancsot
kifacsarjuk. Az egészet a cukorral, szegfűszeggel, citromlével és az
agaragarral feltesszük főni, majd amint kezd besűrűsödni üvegekbe
töltjük és mehet a szárazdunsztba.
megenné az elefántom! A mai napig eszembe szokott jutni ennek a mondókának az első sora, ha fánksütésre adom a fejem. Van egy nagy gyermekkori kedvencem, amit érdekes módon nem ettem sokszor, sőt még csak nem is anyukám sütötte. Ugyanis egy igazi régivágású üzemi étkezdéből származik, ott kóstoltam először és jártam rá, amíg csak lehetett. Sőt, még a receptet is sikerült megszerezni tőlük! Ha emlékezetem nem csal, akkor egy nyári szünetben ehettem belőle utoljára olyan 8-9 évesen. Még a jó öreg alumínium ételhordóval álltam be a sorba az étkezde hátsó bejáratához vezető lépcsőn. Aztán már csak arra emlékszem, hogy arcom-kezem ragacsos és kakaóporos volt, és hogy a cukor csak úgy ropogott a fogam alatt.
Hozzávalók:
500 g liszt
500 ml tej
50 g vaj
6 tojás
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
olaj a sütéshez
porcukor, porcukros kakaó vagy fahéjas-kakaós cukor a hempergetéshez
A
tejet a vajjal és a sóval felforraljuk, majd beleöntjük a lisztet és
simára keverjük. Amint az edény alján egy fehér réteg keletkezik
levesszük a tűzhelyről és egy tálba öntjük. Ha a tészta langyosra hűlt
egyenként belekeverjük a tojásokat és a sütőport. A tésztából
fagyiadagolóval félgömböket adagolunk a forró olajba és lassan 10-13
perc alatt aranybarnára sütjük. Vigyázzunk, hogy az olaj ne legyen túl
forró, különben a fánkok belseje nyers marad! A kisült fánkokat
lecsepegtetjük és még langyosan meghempergetjük a cukorban.
Amennyire csak lehetséges, figyelek arra, hogy szezonálisan és helyi termékekből főzzek, viszont van amikor egyszerűen muszáj kivételt tenni. Ilyen a narancs-édeskömény páros, aminek sajnos nem esik egybe a szezonja. Arról nem is szólva, hogy narancs ugye itt nem terem, így aztán addig várhatnék helyi terményre, míg piros hó esik. De ezt a már klasszikusnak mondható párost egyszerűen nem szabad kihagyni. Most, hogy tombol a citrusok szezonja, fejcsóválva lecsaptam egy édesköménygumóra, végülis ez is az is Olaszországból jön, úgyhogy fogjuk rá, hogy néha belefér. Egy ici-picit orientális irányba vittem el a salátát, ugyanis kardamommal, rózsavízzel és pisztáciával dobtam fel.
Hozzávalók:
1 édeskömény
2 narancs
1 grapefruit
1 mandarin
3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál citromlé
1 teáskanál reszelt narancshéj
1/2 teáskanál méz
2-3 zöld kardamom
1/2 teáskanál rózsavíz
50 g sózatlan, héjas pisztácia
só
frissen őrölt bors
Az édesköményt vékonyra gyaluljuk, a zöldjét pedig tálalásig félre tesszük. A narancs héját lereszeljük, és a többi citrussal együtt először az alját és tetejét vágjuk le, majd körben, a gyümölcs formáját követve a maradék héjat is levágjuk. A megpucolt citrusokat karikára vágjuk. A kardamomot megtörjük, a magokat kiszedjük és mozsárban finomra törjük. Ha ezzel nem akarunk vesződni, akkor használjunk őrölt kardamomot, olyan 1/8 teáskanálnyit, vagy ízlés szerint. Ne feledjük, a kevesebb több, úgyhogy a rózsavízzel is vigyázzunk. Az többi hozzávalóval simára keverjük az öntet és a finomra gyalult édesköménnyel összekeverjük. Sóval, borssal ízesítjük. Az édesköményt a citrusokara halmozzuk, a maradék öntetből locsolunk rájuk és megszórjuk durvára vágott sózatlan pisztáciával.
Talán a csörögefánkhoz tudnám hasonlítani, de ez attól sokkal vékonyabb, főleg a bolti. Az ropogósabb is, de én nem is tudom, van egy olyan "öreg" íze, gondolom az olaj lehet, nem tudom. Jó ideje már, hogy egyáltalán nem ízlenek az iparilag előállított nassonlnivalók, amikért régen éltem-haltam, persze abban az időben a főzéshez is alig konyítottam. Ritkán azonban megkívánom egyiket-másikat, s olyankor bizony csalódottan hagyom abba az evést. Persze, tudtam előre, hogy nem lesz olyan, mint régen volt. Ez azt hiszem így nem is igaz, hiszen az én ízlésem változott, nem pedig a termék, s igazán megtanulhattam volna, hogy hiába egy-egy emlék vagy illat ami felidézi és megkívántatja az emberrel, nem érdemes beadni a derekamat. Ami a Fastnachtschüechli-t illeti, legutóbb talán olyan 5-6 éve ehettem, de valahogy sosem ízlett igazán. Eme specialitás nélkül elképzelhetetlen a farsangi időszak itt Svájcban. Ha már nyakunkon a fánkszezon, gondoltam megpróbálom megsütni itthon. Feldobtam egy adag frissen reszelt citromhéjjal és vaníliával. Annyira vékony tényleg nem lett, mint amit a boltokban árulnak, de nem is bánom, így is darabokra törik, és tele van hólyagokkal. És ami a legfontosabb, hogy sokkal, de sokkal finomabb!
Hozzávalók:
a Saisonküche receptje alapján
25 g vaj
3 tojás
75 ml tejszín
2 evőkanál vaníliacukor
1 kezeletlen citrom
1 csipet só
320 g liszt
olaj a sütéshez
A
vajat megolvasztjuk, közben a tejszínt simára keverjük a
vaníliacukorral, tojásokkal, a reszelt citromhéjjal és a csipet sóval.
Hozzáadjuk az olvasztott vajat, elkeverjük és beleszitáljuk a lisztet.
Sima tésztát gyúrunk, ne legyen ragacsos, ha mégis akkor még adjunk
hozzá egy kevés lisztet. A tésztát 1 órát szobahőmérsékleten
pihentetjük. 15 egyenlő darabra vágjuk majd nagyon vékonyra kinyújtjuk
egy sodrófával. Forró olajban világosra sütjük és porcukorral megszórva
tálaljuk.
Tipp: Nyújtsuk ki tésztagéppel, akkor talán még ropogósabb lesz a végeredmény.
