Kekszszalámi

Nem hoztam ám semmi újdonságot! Biztosan minden családnak megvan a maga jól bevált keksztekercs receptje. Már nagyon régen nem ettem, sőt sosem készítettem eddig. Úgyhogy ma gyorsan elkértem anyukámtól a receptet, aztán már daráltam is a kekszet. Mondjuk nem lett olyan, mint az anyu tekercse, de hát a paprikás csirkém vagy a lucskos káposztám sem olyan, mint az övé. Az is igaz, hogy más az, ha saját maga főztjét eszi az ember és megint másképp esik, ha főznek neki. Persze finom lett, mondjuk olyan 99% de akkoris hiányzik az az 1% amit csak egy anya lelke képes az ételbe rejteni.

Hozzávalók:
230 g cukor
250 ml víz
2 evőkanál kakaó
100 ml rum vagy ízlés szerint
75 g étcsokoládé
200 g vaj
250 g darált keksz + 25-30 darab nagyobb darabokra törve
100-150 g darált dió, mogyoró vagy mandula
durvára vágott dió, mandula ízlés szerint
porcukor

Forraljuk fel a vizet a cukorral és a kakaóval. Közben daráljuk meg a kekszet. Adjuk a kockára vágott vajat és csokoládét a sziruphoz és főzzük addig, míg elolvad. Keverjük bele a darált kekszet és annyi darált diót amennyit felvesz. Adjuk hozzá a durvára tört kekszet, diót vagy mandulát, valamint a rumot. A rumot a vajjal együtt is hozzáadhatjuk, én jobban szeretem a végén beleönteni, mert így jobban érvenyesül. Fóliában formázzunk rudakat a masszából és néhány óra (vagy akár egy éjszakára is betehetjük, hogy jól megpuhuljon a keksz) hűtés után forgassuk meg porcukorba.

Camembert-fagylalt balzsamecetes eperrel és rozmaringgal

Vitathatatlanul elindult a fagyiszezon, bár ami engem illet, jöhet az télen-nyáron! Gyermekkoromban még télen is tíz gombóc volt a minimum és gyakran hangoztattam, hogy bizony palacsintán és fagyin le tudnám élni az életem. Azóta ugyan csapodott jó néhány sós étel is a listához, de ez a bejegyzés most a fagyiról szól. Másik nagy szerelmem a sajt, mindegy milyen, jöhet kecske is , juh is, csak az a fontos, hogy érett legyen, mint ez a camembert volt. A recepthez, melyet a Szega Foods versenye ihlette, epres balzsamecetkrémet, Le Rustique Camembert sajtot és rozmaringot használtam fel. Bármelyik nyári menüben megállja a helyét akár desszertként, akár valamelyik köztes fogásként.

Hozzávalók:
500 ml tej
6 tojássárgája
25 g cukor
1 teáskanál rozmaring
250 g camembert sajt
só, bors
200 g eper
2 evőkanál epres balzsamecetkrém

A tejet forraljuk fel a rozmaringgal. Közben keverjük habosra a tojássárgájákat a cukorral. Szűrjük le a tejet és folyamatos keverés mellett adjuk a tojássárgájákhoz. Tegyük vissza a tűzhelyre. A camembert héját vágjuk le és a kockára vágott sajtot adjuk a tejhez. Keverjük simára és melegítsük addig, míg a fagyialap megvastagszik. Ügyeljünk arra, hogy ne főzzük! A kihűlt fagyialapot öntsük fagyigépbe. Az elkészült fagylaltot tálaljuk kockára vágott balzsamecetkrémes eperrel.

Gyűjtés a Szegedi Koraszülött Mentő javára

Ma indul a 2. gyűjtőakció a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítvány javára, melyhez ismét sokan csatlatkozunk. Az alapítvány a koraszülöttek és beteg újszülöttek szállítását végzi, 3 megyében éjjel-nappal, 24 órás szolgálatban. Nálam ismét egy engadini diótortára licitálhattok, mely már többször bizonyította, hogy meg sem kottyan neki a postai utazás. Az összes felajánlást összegyűjtve itt találjátok!

A felajánlott finomságokra és egyéb tárgyakra a mai naptól a bejegyzések utáni megjegyzésben licitálhattok péntek éjfélig.

Hamarosan indul a licit!

Idén ismét gyűjtést szervezünk a Szegedi Koraszülött Mentő javára. Tavaly 18 blog és 2 magánszemély csatlakozott a kezdeményezéshez és az egyhetes licitálás eredményeként sikerült 161 000 Ft-ot átutalni az alapítvány számlájára.

A gyűjtés május 28-án indul és június 1-ig tudtok majd licitálni sok finomságra és egyéb meglepetésekre a résztvevők blogján.

Csirke Tikka Masala

Egy újabb olyan étel, mely származási országában ismeretlen (volt), vagyis a csirke tikka masala nem más, mint India bolognai spagettije. A fogás ugyanis Nagy-Britanniában született a háború után, amikor az indiai ételeket megpróbálták az angol étkezési szokásokkal összegyeztetni. A legenda szerint egy indiai szakács a hagyományos csirke tikkát vagyis tandoori kemencében sült csirkét tálalt vendégének, de ő azt túl száraznak találta, hiszen az angolok nagyon kedvelik a szószos ételeket. Erre aztán a szakács paradicsomlevesből indiai fűszerekkel improvizált mellé mártást. Hogy valójában hol keletkezett ez a mára már valódi brit étel valószínűleg lehetetlen kideríteni. London, Brimingham, Glasgow és egyáltalán az összes olyan város, ahol sok indiai él, mind magáénak vallja. Hogy valóban úgy keletkezett-e, ahogy azt a legenda tartja, ez sem biztos, főleg azóta, hogy 2001-ben Iqbal Wahhab, egy előkelő indai étterem tulajdonosa azt állította, hogy a legendát ő maga találta ki. Állítólag az étel a '60-as és ' 70-es években futótűzként terjedt el az éttermek menüjén. Egy dolog azonban teljesen biztos: az csirke tikka masalát olyan indai ételek inspirálták, mint a murg makhani vagyis a vajas csirke, melyben a tandoori csirkét vajas paradicsommártásban tálalják. A csirke tikka pedig szintén indiai és nem más, mint tandoori kemencében nyárson sütött csirkedarabok, melyet sütés előtt joghurtban fűszerekkel marináltak. A masala pedig egyszerűen nem jelent mást, mint "sok fűszer keveréke".

Azám, de a dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű! Ugyanis Heston Blumenthal a csirke tikka masala nyomába kerekedett és a végére maga is eléggé összezavarodott. Indiába érve ugyanis az indiai séfek bizony ragaszkodtak ahhoz, hogy az étel indiai és nem brit, hiszen a fűszerek Indiából származnak. A kutatás utolsó állomásaként aztán kedvenc indiai éttermében, melyet egy bangladesi séf vezet arról beszélgettek, hogy a kókusztej vajon mikor kerülhetett bele és kinek a közvetítésével. Bangladesben ugyanis kedvelik a kókusztej használatát a hagyományos kormákban és a '70-es években Angliában igen kedvelt volt a kókusz használata. Azám, de a séf emlékei szerint akkoriban a csirke tikka masala nem volt rajta egyetlen indiai étterem menüjén sem, ahol megfordult az Egyesült Királyságban. Mindenestre Heston Blumenthal szerint a kókusztej teszi fel arra a bizonyos i-re a pontot.

Blumenthal elhivatottságát a tökéletesség utáni kutatásban mi sem bizonyítjat jobban, mint az, hogy a marinált csirkehúst MRI vizsgálat alá vetették. Ennek során kiderült, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy először bedörzsölik a húst gyömbérrel és fokhagymával, majd aztán marinálják a fűszeres joghurtban vagy fordítva, netán együtt a kenik rá a kettőt. Mindezt megismételték úgy, hogy a húst előtte sós vízben áztatták és végül összeshasonlítva az eredményeket arra jutottak, hogy a legtökéletesebb textúrát és ízélményt úgy tudják elérni, ha először 5 órát fokhagymás-gyömbéres kencével megkenve hagyják állni, majd ezt követi a 10 órás joghurtos marinálás fűszerekkel, végül pedig tandoori kemencében sül meg. Azám, de honnan szerez egy háziasszony tandoori kemencét? Blumenthal erre is gondolt és egy egyszerű, ám hatékony módszerrel állt elő. Azám, csakhogy nekünk nincs ilyen grillünk mint a videóban, így aztán imporvizáltunk.

Ami a receptet illeti, közel hat oldal, de nem kell megijedni tőle, mert sokkal, de sokkal kevesebb vele a munka, mint azt hinnénk. Itt megtaláljátok és ha valaki megfőzi, de mégsem teljesen világos minden, akkor nyugodtan keressen meg levélben vagy a "sarok" oldalán. Amit mindenképpen javasolok, hogy ne készítsétek el a fűszerkeveréket a teljes mennyiségből! Negyedannyi fűszerből csináltam és így is maradt egy hatalmas üveggel!  Nagyvonalakban azért elmesélem a dologot. Mint a tökéletes csirkénél a dolog azzal indul, hogy a csirkecombok sós vízben töltenek 6 órát, majd ezután újabb két órát hideg vízben, de úgy, hogy közben azt félóránként cseréljük rajta. Ezután egy nyers és sült fokhagymából gyömbérből készült krém kerül rájuk amiben újabb 5 órát töltenek el. Ezt követi a joghurtos marinád amibe sajátkészítésű garam masala (koriandermag, zöld és barna kardamom, fekete bors, fahéj, szegfűszeg, római kömény, szerecsendió virág, babérlevél), chili és görögszéna levél került. Utóbbit sajnos nem sikerült szereznem, így fele mennyiségű őrölt görögszénát használtam. A joghurtus kevérkben pedig 10 órát marinálódnak a kicsontozott combok. Ezután jöhet a sütés! Végül pedig a mártás és a naan elkészítésével nincs sok dolgunk. A masala mártáshoz a paradicsomokat kuktában főzi, ennek hiányában azonban fóliába csomagoltam és a sütőben megsütöttem, majd jött hozzá a gyömbér, maradék sült fokhagyma, chili, joghurt és kókusztej. Végül pedig kesudióvajjal és vajjal fejeztem be azt. A tetejére pirított dinnyemag és friss zöld chili került. 

Az íze? Zseniális, egyszerűen ZSENIÁLIS!

Epres spárgalekvár

A spárga-eper kombinációval már találkozhattatok itt a "sarkon", méghozzá desszertbe bújtatva. Így aztán nagyon adta magát a dolog, hogy lekvárként is kipróbájam ezt a már bevált párost. Vaníliával és naranccsal feldobva szerintem klassz lett és remek volt reggelire a kókusztejes-tonkababos scone tetején.

Hozzávalók:
500 g spárga
250 g eper
2 narancs
1 vaníliarúd
530 g zselésítő cukor  
10 g agar-agar (opcionális, ha nem szeretnénk, hogy kicsit folyós legyen)


A sprágát meghámozzuk, levágjuk a végét és annyi vízben feltesszük a hulladékkot főni, ami éppen ellepi. Kb. 15-20 percig főzzük, majd leszűrjük. A közben darabokra vágott spárgát feltesszük főni a spárgalével, a kockára vágott eperrel a narancsok levével és héjával, valamint a vaníliarúddal és annak kikapart magjával. Tíz percnyi főzés után hozzáadjuk a cukrot és az agar-agart majd 30-40 percig főzzük, ezután ízlés szerint pürésítjük, üvegekbe töltjük és már mehet a szárazdunsztba. Kb. 2 és fél üveg készül ebből az adagból.

 

Fogas polentával, fekete trombitagomba pürével, rukolás vajmártással és fehér spárga sabayon-nal

Említettem már, hogy szeretek olykor új esélyt adni olyan zöldségeknek, melyeket egyébként nem kedvelek. Tegnap olyan szép volt a rukola egy termelő boltocskájában, hogy nem tudtam otthagyni. Látszott rajta, hogy pár órája szedték csak. Igaz, hogy nem vagyunk jóba, se salátaként, sem más ételben, de úgy gondoltam egy próbát megér, hátha! Majdnem bejött, ugyanis a vajmártásban kimondottan ízlett, viszont egyébként nekem sok volt. Ha már vajmártás, akkor bizony a hal sincs messze, pláne pénteken! Fekete trombita gomba püréként, valamint zöld sprága, polenta és fehér spárga levéből vert sabayon került a fogas mellé. Remélem, hogy nem szoktátok kidobni a fehér spárga levágott végeit, valamint a héját, hiszen ebből remek alapot tudunk főzni, mind leveshez vagy mártáshoz.

Hozzávalók:
a polentához:
42 g fehér polenta
200 ml zöldség alaplé
1-2 evőkanál frissen reszelt parmezán
10 g vaj
15 g tejszín
só, bors
a rukolás vajmártáshoz:
1 salotta
10 g vaj
4 evőkanál fehérbor
1 teáskanál fehérbor ecet
200 ml hal alaplé (opcionális)
150 g jéghideg vaj 
25 g rukola
só, bors
a fekete trombitagomba püréhez:
20 g szárított fekete trombita gomba
1 teáskanál vaj
1 salotta
100 ml zöldség vagy szárnyas alaplé
35 g vaj
1 ág kakukkfű 
pár csepp citromlé
só, bors  
a fehér spárga sabayonhoz:
100 ml spárga alaplé
50 ml fehérbor
1 salotta
1 tojássárgája
pár csepp citromlé
szerecsendió

Amennyiben hagyományos polentát készítünk, akkor kövessük a zacskón lévő utasításokat. Fehér polenta esetén forraljuk fel az alaplevet, szórjuk bele a polentát és alacsony hőfokon folyamatos kevergetés mellett főzzük 30-40 percig. Ekkor keverjük bele a parmezánt, vajat és a tejszínt majd ízesítsük sóval és borssal. Tegyük egy tetszőleges formába és hagyjuk megdermedni. Tálalás előtt aztán darabokra vágva vajban pirítsuk aranybarnára. A vajmártáshoz egy kis lábosban olvasszuk fel a vajat, adjuk hozzá a kockára vágott salottát, majd öntsük fel a borral, ecettel és az alaplével. Főzzük körülbelül a negyedére és szűrjük le. Ezután keverjük bele egy mixerrel a vajat és a rukolát. Ízesítsük sóval, borssal. A gombapüréhez pároljuk a kockára vágott salottát üvegesre a vajban, adjuk hozzá a kinyomkodott gombát. Főzzül kb. 15-20 percig alacsony hőfokon az alaplében. Ezután tegyük egy aprítógépbe a vajjal és a kakukkfűvel együtt és pürésítsük. Tegyük újra egy lábosba és alacsony hőfokon "szárítsuk" 10 percig, majd ízesítsük sóval, borssal és pár csepp citromlével. A sabayonhoz redukáljuk az alaplevet és a bort a kockára vágott salottával és maradék spárgavégek és héj hozzáadásával, majd szűrjük le. Gőz felett verjük habosra a tojássárgájával, majd ízesítsük citromlével, szerecsendióval, sóval, borssal. Tálaljuk bőrén sütött fogassal, zöldspárgával és vajban átforgatott rukolával.

Portói boros rebarbaralekvár

Úgy emlékszem, először négy évvel ezelőtt főztem lekvárt, méghozzá szilvát és azért, mert egyébként ehetetlen volt a gyümölcs. Aztán később megjött a kísérletező kedvem és akkor született ez a lekvár, ami mára nagy kedvence a családnak. Főztem már csak rebarbarából, de mégis az almás verzió fogyott mindig a legjobban. Idén egy kevés portói bort is csempésztem bele, szerintem nagyon jót tett neki! Ízlés szerint nyugodtan dobjuk fel fűszerekkel, mint a fahéj, csillagánizs, kardamom, de akár fekete borssal is izgalmasabbá tehetjük!

 
Hozzávalók:
850 g rebarbara
850 g alma
650 g cukor
150 ml portói bor
3 evőkanál vaníliakivonat

A rebarbarát megmossuk, két végét levágjuk majd kb. 2 cm-es darabokra vágjuk. Az almát meghámozzuk, a magházát eltávolítjük és kb. 1 cm-es darabokra vágjuk. Egy nagy fazékban ráöntjük a cukrot, portóit és kb. 50-70 percig főzzük, míg besűrűsödik. Ha szép sima lekvárt szeretnénk akkor botmixerrel pürésítjük, majd visszatesszük a tűzhelyre. Hozzáadjuk a vaníliakivonatot és főzzük egy újabb 10-20 percen keresztül. Kiforralt üvegekbe töltjük és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

 

Céklasaláta ropogós kecsketúrógolyóval és rebarbarás-fenyőszirupos öntettel

Le se tagadhatnám, hogy a tálalást René Redzepi inspirálta, a fogást magát pedig nagy szerelmem a cékla-kecsketúró páros hívta életre. Hiába, tényleg rengeteg lehetőség rejlik még mindig bennük. Végre valahára sikerült zsenge, tavaszi céklához jutnom, így aztán nem is volt kérdés, hogy először salátát készítek majd. A cékla főve és nyersen is megjelenik a tányéron. A fenyőméz pedig mind a céklához, mind a kecsketúróhoz nagyszerűen illik. Az öntetbe nem csak nyers rebarbara, de kockára vágott főtt céklaszár is került, hiszen a fiatal cékla minden része fogyasztható. A reggeli séta alkalmával gyűjtött árvacsalán pedig szépen illeszkedett a céklához, hiszen ízük remekül harmonizál. A krémes, rozmaringos kecsketúró pedig igazi meglepetésként bújik elő a ropogós héj alól.

Hozzávalók:
80 g kecsketúró
különböző fűszernövények (pl. rozmaring, turbolya, metélőhagyma) 
1 tojás
kb. 3 evőkanál liszt
kb. 10 evőkanál zsemlemorzsa (keverhetjük pl. zabpehellyel, mandulával)
só, bors
olaj a sütéshez
4 cékla
1 szál rebarbara
1 salotta
1 evőkanál fenyőszirup vagy akácméz
1/2 teáskanál bodzabogyóecet
3-5 evőkanál repceolaj

A kecsketúrót keverjük simára a felaprított fűszernövényekkel, ízesítsük sóval és borssal. Formázzunk 8 golyót belőle és fagysszuk le 1 órára. Ezután panírozzuk, de duplán, majd süssük őket aranybarnára 180°C-os olajban. Míg a kecsketúró a fagyasztóban várakozik, addig főzzünk puhára két céklát, majd hámozzuk meg a nyers céklával együtt. Mindkettőt gyaluljuk le. A rebarbarát hámozzuk meg és a megpucolt salottával együtt adjuk öntetünkhöz melyhez a hozzávalókat simára keverjük és ízesítjük sóval és borssal.

Gyömbéres rebarbarás-epres pite habbal

Hogy én már mióta kerülgetem a habos süteményeket! A híres-neves lemon meringue pie már évek óta listán, de sosem sütöttem meg. Aztán mikor a télen megláttam ezt a finomságot, akkor eldöntöttem, hogy na most vagy soha mégis megsütöm a habos citromos pitét. Hogyne, dehogy sütöttem! Végül aztán Vera fantasztikus epres-tonkababos csodája megadta a végső lökést. Így aztán ezen az esős délutánon a konyhába vándoroltam és gyorsan összedobtam ezt a nagyon könnyű tortát eperrel és rebarbarával. Hogy mitől lila a hab? A recept végén kiderül!

Hozzávalók:
100 g rebarbara
50 g eper
1 evőkanál bodzabogyó szirup
1 evőkanál cukor
az alaphoz:
80 g vaj
2 tojás
40 g cukor
1/4 teáskanál őrölt gyömbér
100 g liszt
1 teáskanál sütőpor
125 g joghurt
a habhoz:
120 g cukor
30 ml víz
1 evőkanál bodzabogyó szirup
1 teáskanál céklapor

A rebarbarát megmossuk, esetleg meghámozzuk és kb. 2 centis darabokra vágjuk majd a cukorral és a sziruppal összekeverjük. Az alaphoz a vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojássárgájákat. Ezután simára keverjük a a liszttel, sütőporral és a joghurttal. Kivajazott 18 cm-es formában elegyengetjük a masszát és rátesszük a leszűrt rebarbarát, valamint a cikkekre vágott epret. 170°C-ra (légkeverés) előmelegített sütőben kb. 25 percig sütjük. A habhoz a cukrot a vízzel feltesszük forrni és amint elérte a 110°C-ot elkezdjük habbá verni a tojásfehérjéket. Ha a szirupunk elérte a 121°C-ot akkor leversszük a tűzhelyről és ha már nem fő akkor vékony sugárban a félig felvert fehérjéhez adjuk, melyet eközben folyamatosan verünk addig, míg kemény habot kapunk. Ekkor verjük bele a szirupot és a céklaport. A formánk kapcsos részét leszedjük és a tortára halmozzuk a habot. További 5-7 percig sütjük vagy addig míg itt-ott szépen megbarnul.

Csirke fricassée

Nincs semmi ördöngösségről szó, ugyanis ez az étel nem más, mint egy becsinált. Azám, de ha kicsit mélyebbre ássuk magunkat, akkor elég hamar össze lehet zavarodni. Ugyanis fricassée nem csak csirkéből, de borjúból és akár halból is készülhet. No és itt jön be a képbe a blanquette, mely első olvasásra ugyanannak tűnik. Most akkor mégis miért kell két külöböző nevet adni egy ételnek? Miután a lexikonban nem találtam kielégítő választ, így inkább Escoffier könyvében kutattam. Milyen jól tettem! Lényegében annyi a különbség a két étel között, hogy a blanquette esetében a húst először blansírozzák, majd fehér alaplében megfőzik. Ezzel szemben a fricassée alapja a vajban pirítás nélkül átforgatott hús. Előbbinél a rántást külön lábosban teszik fel főni, míg a fricassée-nál a vajban átforgatott hús szórják meg liszttel, majd öntik fel alaplével. A végén mindkét ételt tojássárgájával és tejszínnel legírozzák. Hagyományosan mindkettőt fehér csiperkével és gyöngyhagymával dúsítják, de fricassée esetében ez mindig a szósszal együtt fő. Amennyiben szárnyasból készítjük a becsináltat, az minden esetben a fircassée nevet viseli. Az én becsináltam most csupa tavaszi zsenge zöldséget rejt magában, mint a zöldborsó és a fehér spárga, így aztán annyira nem tradicionális, de nagyon finom!

Hozzávalók:
1 csirkemell
2 csirkecomb
500 g fehér spárga
100 g zöldborsó
100 g gyöngyhagyma
500 ml csirke alaplé
2 evőkanál vaj
2 evőkanál liszt
50 ml tejszín
2 tojássárgája
néhány csepp citromlé
só, bors

Elsőként a világos alaplevet főzzük meg, melyet ebben az esetben babérlevél, feketebors, néhány szegfűszeg és szegfűbors hozzáadásval készítünk. Valamint annyi különbséggel, hogy a csontokat vajban átforgatjuk, felöntjük fehérborral és ezt hagyjuk majdnem teljesen elfőni és ezután öntjük fel vízzel, illetve adjuk hozzá a zöldségeket. Recept itt. Amennyiben nincs alaplevünk és időnk, akkor használjunk maradék húslevest. A csirkemellet vágjuk falatnyi darabokra, a combokat csontozzuk ki és szintén daraboljuk fel. A hagyományos elkészítési módtól annyiban tértem el, hogy a spárgát előfőztem sós, citromhéjas vízben egy csipet cukorral. Valamint a gyöngyhagymát és a zölborsót sós vízben szintén néhány percig főztem. Olvasszunk vajat és forgassuk át benne a csirkehúst, de arra vigyázzunk, hogy ne barnuljon meg (ha húslevest használunk akkor most öntjük fel 100 ml fehérborral és hagyjuk elfőni, illetve egy kis gézdarabban adjuk hozzá az említett fűszereket). Szórjuk meg liszttel és  és öntsük fel az alaplével majd főzzük közepes hőfokon kb. 15-20 percig. Ekkor (ha húslevest használtunk távolítsuk el a fűszereket) adjuk hozzá a zöldségeket, ízesítsük sóval, borssal majd vegyük le a tűzről és keverjük el benne a tejszínnel simára kevert tojássárgájákat. Ízesítsük pár csepp citromlével.

Zürichi-tó halleves - a Tarka Bárkán!

A Tarka Bárka két Gabija elindult világkörüli útjára, melynek keretében nálam is kikötöttek. Portugália után, most egy édesvízi halakból készült leves receptjét olvashatjátok náluk. Köszönöm, hogy a levessel egy napra én is a legénység része lehettem! 

Joghurtos retekleves reteklevélolajjal

A hétvégi dőzsölés után igazán rám fért egy könnyű leves és egyébként is túl sok retket vásároltam a piacon. Így aztán kellett valami, amibe egy nagyobb adagot el tudok használni. Régóta szemezek már a retekleves ötletével, de valahogy eddig idegenkedtem tőle. Szerettem volna mindenképpen megfőzni a retket, de azt nem akartam, hogy az üde rózsaszín elillanjon. Hamar megvolt a mentő ötlet: retek nélkül megfőztem az alapot, méghozzá burgonyából, de a levesbe nem került bele, pusztán csak a főzőlé. Így aztán igazán frissítőre és könnyűre sikerült. A reggeli séta alkalmával szedtem néhány éppen most virágzó növényt, mint a medvehagyma, a kerek repkény, a piros és sárga árvacsalán, melyek tavaszt varázsoltak a tányérba. A piros árvacsalánnal egyébként még biztosan találkoztok majd itt a blogon a napokban.

Hozzávalók:
300 g burgonya
1 hagyma
1 babérlevél
1/8 teáskanál köménymag
2 teáskanál vaj
500-700 ml zöldség alaplé
1 csomag retek 
125 g joghurt
3-4 evőkanál repceolaj
só, bors

Hámozzuk meg a burgonyát és kockázzuk fel. Egy teáskanál vajban pároljuk üvegesre a kockára vágott hagymát, adjuk hozzá a burgonyát, babérlevelet, a köménymagot és öntsük fel annyi zöldség alaplével, amennyi pont ellepi. Alacsony hőfokon főzzük 15-20 percen keresztül, majd szűrjük le. A megfőtt burgonyára nem lesz szükségünk, de nehogy kidobjuk! Készítsünk belőle pürét, vagy akár kenyérlángos, pogácsa tésztájába is felhasználhatjuk. A másik teáskanál vajban pároljuk kb. fél percig a szeletekre vágott retket majd öntsük fel az alaplével és főzzük 2-3 percig. Öntsük levesünket egy mixerbe, adjuk hozzá a lecsöpögtetett joghurtot és pürésítsük. Ha teljesen sima levest szeretnénk, akkor tálalás előtt szűrjük le. Ízesítsük sóval, borssal. Negyed csokornyi reteklevelet pürésítsünk olajjal, szűrjük le és tálaláskor cseppentsünk belőle a levesre. A levest fogyaszthatjuk langyosan, vagy nagyon hidegen.

Rebarbarás paradicsomleves

Tömérdek olyan zöldség és gyümölcs kombináció létezik, melynek szezonja bizony nem esik egybe. Ilyen például a spárga amihez remekül illik a vérnarancsos hollandi mártás, de ilyenkor már rég vége a vérnarancsszezonnak. Vagy például a friss kígyóuborka is rengeteg ételbe festne jól, de a felfújt, hosszú utat megtett uborka íze bizony messze van a helyitől. Abba még belegondolni is rémes, mennyi mindennel lehet tele. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha import zöldségről vagy gyümölcsről van szó az rossz. Nem, nem minden rossz. Hiszen vannak olyanok, melyet tényleg akkor hoznak amikor az adott országban van szezonja, csak figyelni kell. Bár továbbra is tartom, hogy azt, ami nálunk is megterem azt bizony akkor együk amikor itt az ideje és ne csábuljunk el. Viszont ott az articsóka, a citrom, a narancs, az ananász, a mangó, az avokádó és még sorolhatnám! De az tényleg túlzás, hogy már hetek óta görögdinnyét árulnak mindenütt. Ilyenkor? Ez is olyan, mint a februári eper. Azám, de ott van például a Marmadino paradicsom egyenesen Szicíliából, melynek szezonja február közepétől májusig tart. No, erre például én képtelen vagyok nemet mondani, már csak azért is, mert imádok mindent, ami szicíliai és nagy paradicsombolond vagyok. Ez talán az a bizonyos kivétel, ami erősíti a szabályt.  Mondanom sem kell, hogy zseniális az íze, kár lett volna a levesbe, amihez az ötletet a tegnapi ketchup adta és még aznap este megfőztem. 

Hozzávalók:
600 ml paradicsomlé
200 g rebarbara
2 evőkanál repceolaj
1 hagyma
10 g friss gyömbér
1 gerezd fokhagyma
50 g zellergumó
4-5 evőkanál barnacukor
50 ml portói
1 babérlevél
1-2 szegfűszeg
1 csillagánizs
1/2 teáskanál koriandermag
1 csokor bazsalikom
só, bors


A hagymát, fokhagymát, gyömbért és zellert pucoljuk meg és vágjuk kockára és pároljuk néhány percig a forró olajban. Adjuk hozzá a szeletekre vágott rebarbarát és a cukrot, majd hagyjuk enyhén karamellizálódni, majd öntsük fel a borral és főzzük el. Adjuk hozzá a  paradicsomlevet és a fűszereket egy kis darab gézbe kötve, hogy aztán könnyen ki tudjuk majd szedni. Főzzük kb. 10-15 percig, majd miután kiszedtük a fűszereket pürésítsük, ízesítsük sóval és borssal, majd tegyük bele a csokor bazsalikomot és hagyjuk a tűzhelyen kb. 5 percig alacsony hőfokon, nem kell már főnie. Amennyiben túl sűrű a leves adjunk hozzá zöldség alaplevet, szükség esetén pedig még adjunk hozzá egy kevés cukrot. Frissen reszelt narancshéj pedig nagyszerűen feldobja.

Spárgaflan lóbabbal, barna vajban posírozott tojássárgájával és parmezánhabbal

Könnyű és elsősorban gyors ebédet szerettem volna, de valami olyat, amibe bele tudom gyömöszölni a tavaszt. A spárga, a zsenge zöldborsó, lóbab, sóska és turbolya - minden csupa csupa zöld! Ahogy a lágy tojássárgája a spárgával és a parmezánnal eggyé olvad, jaj több nem is kell! Tökéletes tavaszi csemege és nem sok minden van, ami felül tudja múlni! A sóska és a ropogós mandula pedig feldobja ezt az igazán egyszerű előételt. Zsenge zöldborsó vagy akár zöldborsóhajtás nagyon jól kiegészítette volna, de sajnos még nem bújt ki a cserépben. Így aztán a flanba, ami végülis nem több, mint egy puding, abba is lóbab került, de aki teheti használjon zöldborsót. Legszívesebben én is azt tettem volna, de itt sajnos helyi igazi zsenge olyan ritka, mint a fehér holló. A lóbab egyébként egy eléggé megosztó hüvelyes, legalábbis környezetemben sokan nem kedvelik, másoknak viszont maga a non plus ultra!

Hozzávalók:
a flanhoz:
200 g zöld spárga
50 g lóbab vagy zöldborsó
10 g vaj
1 salotta
20 ml fehér portói bor
100 ml tej
2 tojás
1 ág kakukkfű
só, bors
a parmezánhabhoz:
100 ml tejszín
50 g reszelt parmezán 
só, bors 
valamint még:
személyenként 1 tojássárgája
tojásonként kb. 40 g vaj
apró sóskalevelek
turbolya
pirított mandula

Vágjuk le a sprágák fejét és tegyük félre. A szárakat héjastól vágjuk nagyobb darabokra. Vajban pároljuk üvegesre a salottát, adjuk hozzá a spárgát, lóbabot (héj nélkül) és öntsük fel a borral. Amint elfőtt szórjuk bele a kakukkfű leveleit és főzzük a tejjel körülbelül 2 percig. Pürésítsük, kenjük át egy szűrőn és ízesítsük sóval, borssal majd keverjük bele a tojásokat. Öntsük a masszát kivajazott formába és helyezzük egy vízzel teli tespibe, de úgy, hogy a form kb. a feléig legyen vízbe. 150°C-ra előmelegített sütőben gőzöljük 30-35 percig. A parmezánhabhoz főzzük fel a tejszínt, adjuk hozzá a frissen reszelt parmezánt és hagyjuk felolvadni, habosítsuk botmixerrel és ízesítsük sóval, borssal. A tojásokhoz melegítsük elő a sütőt 70-75°C-ra, közben a vajat olvasszuk fel, habozzuk le és hagyjuk addig a tűzhelyen míg megbarnul. Amint langyosra hűlt a vaj öntsük kis szufléformába és óvatosan csúsztassuk bele a nyers tojássárgáját és tegyük kb. 10-13 percre a sütőbe. Tálalás előtt ízesítsük sóval, borssal. A spárgafejeket pároljuk meg vajban, sózzuk, borsozzuk és tálaljuk a flanhoz.

Rebarbarás ketchup

A rebarbarával is úgy vagyok, mint a paradicsommal, mindig túlvásárolom magam belőle. De olyan nagyon jó, ha van mihez nyúlni és ha hirtelen elkap a vágy, hogy pitét süssek akkor semmi akadálya. No, és így biztosítva van, hogy idén is főzzek lekvárt, mert az már-már kötelező! Tegnap inspirációra éhesen kutattam rebarbarás receptek után, amikor belefutottam ebbe. A címnél tovább aztán nem is jutottam az olvasásban, helyette inkább a konyhába indultam és belevágtam. Mondanom sem kell, ha rebarbara akkor a portói bort nem szabad kihagyni! És a narancsot sem. Egyébként tartozom egy vallomással, nem szeretem a ketchupot. Szerintem több, mint egy evőkanálnyi nem fogy el nálunk egy év alatt, sőt! Viszont ez bejött, mert olyan más, nem is tudom. Próbáljátok ki és variáljátok a fűszereket, ahogy kedvetek tartja.

Hozzávalók:
300 g rebarbara
250 g passata (passzírozott paradicsom)
2 salotta
1 gerezd fokhagyma   
3-4 evőkanál barnacukor (ízlés szerint)
70 ml portói bor
40 ml eperecet vagy sherry ecet
1 babérlevél
1/4 teáskanál koriandermag
1 csillagánizs
2 szegfűszeg 
1 narancs
só, bors

A rebarbarát, hagymát és fokhagymát kockázzuk fel. A fűszereket csomagoljuk muszlinba vagy tegyük tealabdába. Tegyük a hozzávalókat egy lábosba, reszeljük rá a narancs héját és adjuk hozzá a levét. Főzzük fel az egészet és hagyjuk közepes lángon kb. 30 percet főni. Ezután távolítsuk el a fűszereket és pürésítsük. Ízesítsük sóval, borssal esetleg cayenne-i borssal.

Orgonaparfé orgonaszirupos eperrel ropogós mandulán

Egyszerűen nem hagyott nyugodni, hogy csak így ripsz-ropsz eltűnt az orgona csodálatos lilája a zseléből. Így aztán úgy gondoltam, hogy készítek még valamit belőle, valami hideget! Először sorbet volt a terv, de annyira tele van fagyasztó, hogy még ezeket kis gurigákat is alig tudtam betuszkolni egy sarokba. Persze most már bánom, ugyanis a parfé sem lett lila, sőt még csak halványlila sem. Ha ez még nem volna elég, bizony a szirup kevés volt, alig lehetett érezni az orgona ízét. Már-már kezdtem feladni, mikor jött a mentő ötlet! Hát ott a zselé! Úgyhogy került belőle bőven a masszába, ez egy remek felhasználási mód rá szerintem. Most nagyon sötét orgonát használtam, aminek hála, hogy valami gyönyörű lett az orgonavíz és a szirup pedig, de nézzétek meg a képet! Eszméletlen ugye?! Ebből kellett volna zselét főzni, de majd jövőre! A parfét egyébként egy kevesebb cukorral főzőtt, gyengébb orgonaszirupban marinált eperrel és ropogós mandulával kínáltam.

Hozzávalók:
a parféhoz:
2 tojássárgája
50 ml orgonaszirup
50 g orgonazselé
200 ml tejszín
a mandulás ropogóshoz:
20 g víz
20 g méz
30 g vaj
70 g cukor
25 g liszt
100 g szeletelt mandula

Először főzzünk fel 50 ml orgonavizet 50 g cukorral, majd hagyjuk kihűlni. Egy lábosban tegyünk fel vizet forrni, majd egy másik edényben keverjük össze a tojássárgájákat a sziruppal és gőz felett verjük habosra. Ezután keverjük bele az orgonazselét és forgassuk bele a felvert tejszínt. Öntsük tetszőleges formákba és mérettől függően fagyasszuk 2-3 órát. A mandulás ropogóshoz olvasszuk fel a vajat a vízzel és a mézzel, majd keverjük bele a többi hozzávalót. 170°C-ra melegítsük elő a sütőt. Kenjünk a masszából kiszúró forma segítségével köröket egy sütőpapírra, de ügyeljünk arra, hogy egyenletesek legyenek és ne túl vastagok. Süssük kb. 10-12 percig, vagy amíg aranybarnára sül.

 

Süss! Alkoss! Díszíts! - 6. forduló - "Kávét vagy teát?"

Nagyon felpörögtek itt az események kérem szépen! Nem csak a 49. VKF stafétáját adták kezembe, hanem Tücsökbogár rám bízta a SAD 6. fordulóját, melyet Kiskukta hívott életre. Még egyszer köszönöm szépen! Bevallom azt hittem, hogy könnyebb lesz eldönteni, hogy mi legyen a téma, de igazság szerint még mindig vacilálok. A szivem az eper, cseresznye és egyéb szezonális gyümölcsök felé húz, de úgy gondolom, hogy belőlük egyébként is sok finomságot varázsoltok és osztotok majd meg velünk. Így aztán mégis a másik téma diadalmaskodott, és azt hiszem jól tettem, mert ez a nagyobb kihívás, szerintem. A téma pedig "Kávét vagy teát?" Nem, nem az italokhoz kérek tőletek süteményt! Azt szeretném, ha olyan édességeket küldenétek, amelyekben van kávé vagy tea. Akár krémbe csempészítek, akár tésztába, a lényeg, hogy benne legyen! Ami pedig a díszítést illeti, klassz lenne, ha az édesség valamelyik hozzávalójából lenne, legyen az valamilyen gyümölcs, mogyoróféle vagy bármi más valami ropogósat készítenétek, lehet az chips, ostya (=tuiles), morzsa, az a fontos, hogy ropogjon!

2012. június 15-ig várom a nevezéseket (fényképpel és linkkel) az almondcorner(kukac)gmail(pont)com címre.
Akinek van saját blogja az ez időpontig ne publikálja az elkészült finomság képét és receptjét. Akik nem írnak blogot, azok műveit szintén várom a fenti címre és az összefoglalóban helyet kapnak.

Rebarbaraleves

Vigyázat! Savanyú, nagyon savanyú! Nem akartam elmenni az édes levesek irányába vagy akár eperrel kombinálni. Jó, jó ott van a tetején, de csak kecsketúró miatt. Nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc levesem, de hidegen, főleg ha nagy a meleg, akkor bizony igazán üdítő. Kellemesen fűszeres hála a gyömbérnek, csillagánizsnak, fahéjnak és a szerecsendiónak. Ha szeretnénk, hogy ne legyen ennyire harsogóan savanyú, akkor adjunk hozzá tejszínt és esetleg több cukrot.

Hozzávalók:
1 salotta
10 g vaj
300 g rebarbara
3 evőkanál cukor
2 narancs leve
3 cm friss gyömbér
1 csillagánizs
2 cm fahéjrúd
2 csipet frissen reszelt szerecsendió
450 ml zöldség alaplé
só, bors


A kockára vágott salottát pároljuk üvegesre a vajban. Adjuk hozzá a szeletekre vágott rebarbarát, a cukrot és reszeljük bele a gyömbért, valamint adjuk hozzá a többi fűszert. Öntsük rá a frissen facsart narancslevet és az alaplevet majd főzzük körülbelül 10 percig és pürésítsük. Előtte persze távolítsuk el a fahéjrudat és a csillagánizst. Ízesítsük sóval, borssal esetleg őrölt fahéjjal és szerecsendióval. Amennyiben tejszínt is adunk hozzá, úgy főzzük fel vele újra. Tálalhatjuk melegen és hidegen is kecske- vagy akár juhtúróval.