Monday, June 20, 2011

Padlizsánkrém

Nem titok, hogy hadilábon állok a kenyérsütéssel, egy ciabatta vagy fougasse még csak-csak sikerül, de minden más csakis nehezékként, netán fegyverként használható. A kalács az már más tészta, azzal semmi gondom sem akadt még, de a kenyér, nos, nem tudom. Mindenestre elhatároztam, hogy dolgozni fogok rajta. A kudarcok miatt még a dagasztás nélküli kenyér kipróbálásától is elment a kedvem. A múlt héten azonban úgy döntöttem, hogy ha esik, ha fúj, legalább azt megsütöm. Talán csak sikerül.


Végül is nem több, mintha zacskós levest főzne az ember, de azért mégis más. A sikernek köszönhetően a hétvégén újra megismételtem, akkor már rozsliszttel. Hamarosan majd komolyabb vizekre evezek, de csak szépen lassan. A frissen sült ropogós kenyér mellé jobb kísérőt a langyos padlizsánkrémnél elképzelni sem lehet. Legalábbis nyáron.


Mindenkinek megvan a maga padlizsánkrém receptje, és bizony ezernyi verzió létezik, mégis nekem mindig ez fog a kedvencem maradni. Vannak ételek, amiket tőlem aztán nyugodtan lehet bármiféle különleges hozzávalókkal izgalmassá tenni, engem hidegen hagy. A padlizsánkrém szerintem akkor az igazi, ha megvan az a füstös íze, s bár nincs gáztűzhelyem, azért én mindig a tűzhelyen sütöm, a sütőben sült íze egyszerűen nem az igazi. Sosem lesz az.
Semmi más nem kell hozzá, mint egy pici fej vöröshagyma, só, bors és olaj. Ennyi, de semmi más.


A tűzhelyen megsült padlizsánokat még forrón megpucolom, aztán egy falapáttal leszedem a húsát és azzal aprítom fel. Az sem baj, ha egy kevés a héjából belekerül, sőt, az hozzátartozik. Anyukám még úgy tanulta a nagymamájától, hogy nem szabad fémet használni, mert megkeseredik. Ha igaz, ha nem, mi így szoktuk csinálni. Az apró kockára vágott hagymát megsózzuk, mehet rá a padlizsán és kis adagokban olajat adunk hozzá és addig keverjük, amíg kivilágosodik, sózzuk, borsozzuk és langyosan tálaljuk. Ha véletlenül
maradna másnapra, ami szinte sosem fordul elő, akkor kevés majonézt keverhetünk hozzá. Ez az én egyszerű padlizsánkrémem.

3 comments:

Frau Paprika said...

Bár a mi verziónk egy kicsit más, de azzal teljesen egyetértek, hogy a tűzhelyen sült az igazi, és persze nem hiányozhat a hagyma. És mielőtt elfelejteném, gratulálok a kenyérhez!:)

Beatbull said...

Szép rusztikus lett a kenyér, nem is értem min panaszkodsz ;) Tűzhely vagy sütő max. hőmérsékleten - az a kis égett / füstös íz nagyon jót tesz a padlizsánnak. Írtad, hogy forrón szeded még szét - nagyon fontos is szerintem, mert így szépen ki tud gőzölődni és nem lesz olyan vizes az eredmény.

chriesi said...

@Frau Paprika: Ugye, hogy az az igazi. :)) Köszi, bár nem nagy teljesítmény.

@Robi: Te sajnos nem láthattad a gesztenyés kenyerem, de Vera tudna mesélni. ;)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...