Monday, August 1, 2011

ZEITmagazin receptverseny döntő

Június elején egy levél várakozott  Robitól (kísérleti konyha) a postafiókomban, címe különösnek tűnt, pusztán néhány szó: július 11. Berlin. Kíváncsian nyitottam meg, s benne bizony nagyon izgalmas hírek vártak rám. Robi ugyanis bejutott a Die Zeit  által rendezett főzőverseny döntőjébe, mely Berlinben került megrendezésre. A kérdése pedig az volt, hogy lenne-e kedvem elkísérni, mivel egy valakit vihet magával segítségül.

© ZEIT-Verlag / Sina Preikschat

A válaszon gondolkodni egyáltalán nem kellett, hiszen egy ilyen felkérésére nemet mondani lehetetlen, sőt egyenesen őrültség lett volna. Nem minden nap adódik alkalom arra, hogy egy olyan zsűrinek főzzön az ember, melynek nem más, mint Wolfram Siebeck az egyik tagja, s mindezt a Josef Eder séf vezette berlini Grand Hyatt hotel egyik éttermében (mesa) tegye. Így aztán egy pár nappal a verseny előtt felkeredtem Erlangenbe és bekukkantottam Robi konyhájába, ahol egy korianderrel feldobott, kellemesen savanykás szilva sorbet várt. A frissitő után pedig biciklire pattantunk és megnéztük a város minden zugát. Az Aromagarten varázslatos hely, igazi kis paradicsom, ahol jó néhány különlegesség burjánzik, mint például az alma menta, vagy borágó. Utóbbira már nagyon régóta fentem a fogam, így nyomban meg is kóstoltam. Vacsorázni aztán stílszerűen felmentünk a Bergre, ahol a sörkertben sült csülökkel és füstölt sörrel zártuk  kirándulásunkat. Másnap pedig berlini városnézés következett, s este izgatottan beszéltük át a recepteket a versenyre.

© ZEIT-Verlag / Sina Preikschat

Legjobban az aggasztott, hogy hogyan fogunk közel 200 raviolit megcsinálni, hiszen 60 személyre kellett főznünk, méghozzá 3 fogást. Másnap, miután megismerkedtünk vetélytársainkkal, kellemes ebédben volt részünk. Mialatt falatoztunk a csapatok mellé beosztott két sous chef is bemutatkozott, majd Josef Eder is megérkezett, aki aztán körbevezetett bennünket a hotel három éttermében. Furcsa mód, ekkorra már egyáltalán nem izgultam, pedig azt hittem, hogy a java majd csak akkor jön, amikor a konyhában állunk. Alig vártam, hogy végre főzhessünk, mikor aztán kiderült, hogy szinte mindent előre elkészítettek már, így aztán cukkini gyaluláson kívül más dolgom nem nagyon akadt, pedig eredetileg úgy terveztük, hogy a desszert az én feladatom lesz.


© ZEIT-Verlag / Sina Preikschat

Illetve,  a legnagyobb kihívás a tálalás még várt ránk, ez ugyanis a vendégek szeme láttára történt. Egyáltalán nem egyszerű, amikor nem úgy mennek a dolgok ahogyan kellene. Az előételnél ugyanis a hab, sehogy sem akart hab lenni, de még így is két komponenst kellett a tányérra tennem. A főételnél minden remekül alakult, s bizony az ellenfél csapata már régen befejezte, mi még mindig tálaltuk az újabb és újabb adagokat. Fergeteges érzés volt! A hangulat végig fantasztikus volt, mindenki figyelmes, kedves és nagyon segítőkész. Arról nem is szólva, hogy egy remek csapat tagja lehettem. A részletes beszámolót Robinál olvashatjátok! Most pedig szeretném még egyszer megköszönni ezt a nagyszerű lehetőséget neki, és azt, hogy rám esett a választása. Remélem, hogy még lesz alkalmunk együtt konyhában dolgozni!

© ZEIT-Verlag / Sina Preikschat

5 comments:

Beatbull said...

Ah, pedig olyan jó kis időtervet készítettem, hogy hogyan lehet mindennel elkészülni este 7-ig. A pörgésnek ez a része spec. hiányzott az estéből. No mind1, tanultunk belőle mindketten, jövőre remélem sikerül ismét valamelyikünknek bekerülnie. Köszi még egyszer a segítségedet!

Zizi said...

Wow, szuper hírek és gratulálok. Fantasztikusak lehetettek!

Édes és Keserű said...

itt is gratula, már nagyon vártam a beszámolót :)))

Puszedli said...

Ez fantasztikus! Minden elismerésem!

chriesi said...

@Robi: Legközelebb majd mi is teljesen nyugodtan fogunk ebédelni, mert tudjuk, hogy minden készen van. :))) én is a lehetoséget. :)

@Zizi, Vera, Puszedli: Köszönjük! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...