Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy erre a szezonra elbúcsúzzunk a paradicsomtól. Hétvégén még sikerült néhány kilót szereznem egy közeli farmról, aminek aztán egy részéből sült paradicsomszószt készítettem és lefagyasztottam, hogy legyen mihez nyúlni a télen. Ebédre pedig terveztem egy sós paradicsomos, krémsajtos pitét, de aztán helyette mégis desszert született! Méghozzá, egy végtelenül egyszerű vaníliás paradicsomos sajttorta bazsalikomos fenyőmagmorzsával. A tészta pedig egész egyszerűen azért lett zöld, mert kifogytam a klorofillből, ezért egy nagy zacskó spenótot erre áldoztam. Viszont nem szerettem volna kidobni a pürét, így egy része a tésztába került. Az ízét egyébként nem érzeni, szóval bátran tegyük bele!
Hozzávalók: 250 g liszt 125 g vaj 1 tojás 1 tk cukor 1/2 tk só 2 ek spenótpüré 300 g paradicsom 2 ek cukor 250 g krémsajt 50 g cukor 2 tojás 1 tk vaníliakivonat 1 ek liszt
A tészta elegendő két 15x20 cm-es formához ( a maradékot nyugodtan fagyasszuk le!), a töltelék egyhez.
A tésztához gyúrjuk össze a lisztet a vajjal, sóval, cukorral, tojással és a spenótpürével, majd használatig tegyük fóliába csomagolva a hűtőbe. A töltelékhez tegyük fel főni a kockára vágott paradicsomot a cukorral, majd ha a leve elfőtt szinte teljesen, pürésítsük és kenjük át egy szűrűn. A töltelékhez keverjük simára a krémsajtot a paradicsompürével vaníliával, adjuk hozzá a tojásokat, a cukrot (esetleg többet, ha nem elég édes) és a lisztet. Nyújtsuk ki a tészta felét és béleljük ki vele a formát, majd öntsük bele a krémsajtot keveréket. 180°C-ra előmelegített sütőben süssük 25-30 percig. A morzsához keverjünk össze 1 evőkanál fenyőmagot, 3-4 ek lisztettel, 1 ek vajjal és ízlés szerinti mennyiségű cukorral és bazsalikommal. Morzsáljuk egy sütőpapírral kibélelt tepsire és süssük aranybarnára, majd tálaláskor szórjuk a sajttortára.
Remélem, nem unjátok még a macaronokat! Bár, most töltelék receptet hoztam, ami talán bizarrnak tűnhet, de engem teljesen levett a lábamról! Ha nem tartottak volna vissza a kalóriák, az egészet elnassolom, még mielőtt összeragasztom vele a macaronokat. Hiba lett volna, hiszen a kis talpas falatkák őrölt tökmaggal készültek. Persze azért merész kombináció ez, aláírom, azt is, hogy biztosan nem mindenkinek ízlik,de nálunk elsöprő sikert aratott. Komolyan! Száz szónak is egy a vége, olyan, ami után azt hallod, hogy óó.. meg mmm..! Tényleg, tökmagolaj van benne?! Az viszont tény, hogy minden az alapanyagok minőségén áll, vagy bukik. Nincs lehetőség arra, hogy esetleg fűszerekkel trükközzünk, úgyhogy igazán jó csokit és olajat használjunk, másképp nem igazán érdemes megcsinálni. Egyébként, majdnem nem sikerült megosztanom ezeket a zöld szépségeket, mert tegnap előtt a kamerám semmiképp sem akarta visszadni a színt, helyette barna volt. Először azt hittem, hogy nem látok jól, de sajnos mégis. Úgyhogy, tegnap reggel eldöntöttem, hogy félóránként csinálok egy képet, hátha elcsípem a megfelelő fényt, ami nem a legkönnyebb egy tetőtéri lakásban. Nagy kő esett le a szívemről, hogy sikerült, persze némi utómunkára is szükség volt. A hab a tortán, visszatekintve a tegnap előtti mizériára a színnel, ma az volt, hogy a háttér szépen rázuhant a macaronokra. Ez mondjuk annyira nem rossz, hiszen ilyenkor nyomban el kell pusztítani a bizonyítékokat, nem igaz?
Hozzávalók: 45 g tejszín 100 g fehér csokoládé 70 g tökmagolaj
Melegítsük fel a tejszínt, ezalatt aprítsuk fel a csokoládét és tegyük egy tálkába. Öntsük a forró tejszínt a csokira, várjunk egy keveset, hogy a csoki átmelegedjen és egy fakanállal keverjük simára, majd vékony sugárban adjuk hozzá az olajat folyamatos keverés mellett.
Ahogy ígértem, itt a ravioli! Rengeteg különböző variáció lebegett szemeim előtt, aztán amikor elkezdtem kinyújtani a tésztát minden világossá vált. Szerettem volna a tegnap elmaradt mártásból a sajtot mondjuk úgy tésztaruhába csomagolni, amibe egyébként rejtettem néhány levél zsályát is, úgy, mint itt.
Aztán jött az ötlet, hogy sült gesztenyével keverjem a sajtot, majd ehhez került néhány kocka pirított sütőtök is. A gorgonzolával viszont vigyázni kell, nehogy túlságosan domináljon, ezért először csak keveset tegyünk hozzá és kóstoljuk meg. Akkor a töltelékkel megvolnánk, ravioli kipipálva! Mi legyen a mártással? Gondolkodtam egy zsályás sütőtök pürén, de aztán inkább szétszedtem őket, így született egy sütőben sült tökből kevés fokhagymával, szegfűborssal, szerecsendióval ízesített barnavajas püré, amit kevés tejszínnel tettem krémesebbé, miután átkentem egy szűrőn.
Néhány sült gesztenyét egészben hagytam, karamellizáltam és közben felöntöttem egy kevés marsala borral, ezzel egy enyhén édes komponenst csempészve az ételbe. Ami a tányérról hiányzik, az egy jó minőségű tökmagolaj, de mindenképpen remekül kiegészíti. Á, a zsályahab pedig a rég bevált bazsalikomhabnak a receptjén alapszik, némi változtatással.
Tegnap délután sütöttem egy adag tökmagos macaront, ami annyit tesz, hogy a mandula egy részét lecseréltem darált tökmagra. Közben azon morfondíroztam, hogyan tudnék színes macaronokat gyártani mesterséges színezékek nélkül. A porral nem voltam eddig megelégedve, mert ha adtam hozzá, mondjuk kurkumát, vagy málnaport, mindig nagyon szétcsúszott a massza. Úgy meg nem volt az igazi, hiszen nagyok és laposak lettek a macaronok. A kamrában a fehér csokoládé után kutatva megakadt a szemem egy doboz céklalén. Hirtelen arra gondoltam, mi lenne, ha egyszerűen lecserélném a vizet a szirupban a céklaléra. Egy próbát mindenképpen megér, így ma nekiálltam. A hab remek állagú lett, s csodák csodája a macaronok rózsaszínek és talpasak! Igaz, nem lettek túlságosan egyformák, de izgultam és siettem, mert hamar látni akartam az eredményt. Ugrálni tudtam volna örömömben! Tudjátok, mit jelent ez?! Most már nincs megállás, hiszen mennyi zöldség-, és gyümölcslé van a piacon! Arról nem is szólva, hogy még ízt is adnak a macaronnak! Szóval ízek és színek rengetege vár! Már alig várom, hogy süssek málnásat, meg feketeribizliset, spenótosat, narancsosat és és...! Elvileg azoknak is működnie kell, nem igaz? Ha mégsem, legalább a rózsaszín bekerült a repertoáromba!
Dobpergés, trombitaszó és minden egyéb! Kérem szépen ezennel hivatlosan megnyitom az idei sütőtökszezont itt nálam a sarkon. A sütőtökláz Zizinek köszönhetően tört ki, melynek hatására tegnap öt különböző sütőtökös finomságot főztem. Úgyhogy, kezdjük is a sorozatot két könnyű és gyors étellel! Az idei ősz egyébként nagyszerű ajándékokkal lepett még, végre találtam szőlőt, amelyik olyan mint, az otthoni othello. Még most is alig hiszem el! A másik pedig a magyar (nagydobosi?) kék sütőtök, ami a sorozat főszereplője!
Tegnap ebédre csináltam magamnak egy adag gnocchit, igaz most nem a receptem, hanem Robert receptje alapján és klasszikusan barna vajjal és zsályával tálaltam, no meg rengeteg parmezánnal. Napok óta gondolkodom már azon, hogy mi mindent főzzek a gyönyörű 5 kg-os sütőtökből, aztán miután végre elkapott az ihlet, nem volt megállás! Arra gondoltam, hogy tésztát gyúrok sütőtökpürével és kéksajtos mártással tálalom. A tészta része aztán meglett, viszont tökmagolajos pesto és juharszirupos sütőtökkockák lettek a sajtmártásból. A maradék tésztából, pedig ravioli készült, de azt, majd holnap mutatom meg!
Hozzávalók: 50 g durumliszt 100 g liszt 40 g főtt sütőtök szerecsendió szegfűbors só
A sütőtököt főzzük puhára a fűszerekkel egy kevés vízben, esetleg narancslé és víz keverékében, majd pürésítsük. Ha kihűlt gyúrjunk tésztát a lisztekből a sóval és szükség esetén kevés vízzel. Hagyjuk pihenni egy órát, majd tésztagép segítségével nyújtsuk ki és vágjuk tetszés szerinti vastagságúra.
50 g tökmag 1 kis gerezd fokhagyma 1/2 csokor petrezselyem 1/2 csokor turbolya 70 g frissen reszelt parmezán 7-8 ek tökmagolaj só, bors
A tökmagot pirítsuk meg forró serpenyőben, majd mindent dobjunk bele egy mixerbe, ízesítsük és keverjük össze a tésztával.
Szinte már novembert írunk, így igazán nagy meglepetésként ért, amikor múlt szombaton a kedvenc termelőmnél gyönyörű, hatalmas szemű málnára bukkantam. Az ízük remek, egész szezonban nem volt szerencsém ennyire aromás málnához jutnom. Mint kiderült, a bokrokat visszavágták, amolyan kísérlet gyanánt és jutalmul ezeket az óriási szemű málnákat kapták. Ha permetezték volna, biztosan nagyobb lett volna a hozam, de azért is szeretem ezt a gazdaságot, mert csak annyi növényvédőszert használnak, amit feltétlenül szükséges. Egyébként, annyira nem is furcsa, hogy még megérett a málna, hiszen rengeteg napos októberi délutánban volt részünk mostanában. Mindenképpen valamilyen desszerttel szerettem volna megünnepelni a gyönyörű málnaszemeket, éppen ezért istenien omlós sablé bretont sütöttem, amit aztán vaníliakrémmel megkentem és a málnát a tetejére ültettem.
Hozzávalók: (Alain Ducasse receptje alapján) 250 g liszt 125 g vaj 100 g cukor 2,5 tojássárgája csipet só 10 g sütőpor 1 vaníliarúd
A lisztet, a vajat, a sót és a sütőport simára összekeverjük. A sárgájákat kikeverjük a cukorral, a vaníliarúd kikapart magjaival, majd az egészet a lisztes keverékhez adjuk és homogén tésztát gyúrunk, majd néhány órára a hűtőbe tesszük. Ezután kinyújtjuk és 180°C-os sütőben tetszőleges méretben és formában megsütjük (használjunk fémkarikát a sütéshez, különben nem tartja a formáját!).
3 tojássárgája 65 g cukor 20 g liszt 250 ml tej 1 vaníliarúd 40 g vaj
A tojássárgájat keverjük habosra a cukor egyharmadával, majd adjuk hozzá a lisztet. A tejet főzzük fel a maradék cukorral és a vanílirúddal, valamint annak kikapart magjával. Öntsük folyamatos keverés mellett a tejet a tojássárgájás keverékhez, majd tegyük vissza a tűzhelyre és folyamatos keverés mellett kb. 2 percig főzzük. Öntsük egy tálba, szórjuk meg a tetejét porcukorral, így nem fog megbőrösödni. Ha kihűlt keverjük hozzá a vajat és használatig tegyük a hűtőbe.
Úgy tűnik, mintha hosszú hónapok óta nem főztem volna, pedig csak egy rövid ideig voltam kényszerpihenőre ítélve. A ludas, egy fekete macska volt, meg az én figyelmetlenségem, így aztán, miután közelebbről megismerkedtem a ház falával, majdnem egy hétig nyomtam az ágyat. Főzni nem főztem, igaz enni sem ettem sokat, de vasárnap végre újra fakanalat ragadtam. A múlt hét rengeteg különböző jó és kevésbé élvezhető főzőműsor hallgatásával telt, és mivel legalább háromban roastbeefet készítettek, így nem maradt más hátra mint, hogy nálunk is az legyen a vasárnapi ebéd. A yorkshire pudding pedig semmiképpen sem hiányozhatott, hiszen a mártással és a hússal fejdelmi étek! Néhány hete egy elzászi piacon sikerült szert tennem apró hagymákra, melyeket héjastól megsütötöttem és a tálalás előtt a mártáshoz kevertem. Pirított burgonya és juharszirupos kakukkfüves sárgarépa is került köretként a tányérra. A lényeg, a marha, pedig alacsony hőfokon sült, pontosan 80°C-on egy egyszerű szabályt követve: fél kilónként 1 óra sütési idő. Ha elérte a hús az 55-60°C akkor tökéletes rózsaszínre sült roastbeef a jutalmunk. Másnap a maradék friss tormával és egy szelet kenyérrel mindenképp megállja a helyét!
Hozzávalók: 1 salotta 400 ml barna borjú alaplé 50 ml whisky + 2 ek kaukkfű 1 marék sült hagyma
só, bors
A mártást úgy készítjük, hogy egy forró serpenyőben néhány pillanat alatt a húst minden oldaláról megpirítjuk, kakukkfűvel és egy gerezd fokhagymával. Ezután mehet az előmelegeített sütőbe. A serpenyőből kiöntjük a felesleges zsiradékot és a kockára vágott salottát üvegesre pirítjuk. Felöntjük whiskyvel, ha majdnem elfőtt, hozzáadjuk a barna borjú alaplevet és kb. a felére redukáljuk. Ezután leszűrjük és még 2-3 ek whiskyvel sóval, borssal, friss kakukkfűvel ízesítjük. Tálalás előtt adjuk hozzá a sült hagymát. Ha a mártásunk nem elég sűrű, kevés vízben elkevert keményítővel sűrítsük.
A scone, ez a skót származású, fogjuk rá, hogy pogácsa, eredetileg tányér méretű lapos kenyér volt, melyet zabból, kelesztő anyagok nélkül sütöttek és háromszögekre vágva tálaltak. Ma ezt a kerek, lapos kenyeret inkább bannock néven említik, míg a szeleteket scone-ként. A név valószínűleg a kelta "sgonn" szóból származik, mely formátlan tömeget vagy nagy falatot jelent. A brit scone gyakran édeskés és tartalmaz mazsolát, szárított gyümölcsöt, sajtot vagy datolyát. Skóciában viszont inkább a sós variációk a kedveltek, mint például a lapos tattie scone, ami burgonya keményítővel készül és része egy igazi skót reggelinek. Egyébként nagy előnye, hogy röpke tíz perc alatt mindenen túl vagyunk és már csak arra kell várni, hogy megsüljenek. Közben pedig isteni vanília illat lepi el az egész lakást. Az ízesítési lehetőségek száma persze végtelen, én a jó vaníliás scone-ra esküszöm, eper- vagy málnalekvárral és egy pohár hideg tejjel igazán fejedelmi reggeli!
Hozzávalók: 300 g liszt 2 tk sütőpor
75 g hideg vaj 50 g cukor 1 tojás 120 ml tejszín 1 púpos tk vaníliakivonat
tej a kenéshez
A hozzávalókat gyúrjuk össze, majd lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 1,5 cm vastagra és szaggassuk ki amekkorára szeretnénk. Kenjük meg a tetejüket tejjel. 200°C-ra előmelegített sütőben 5-7 perc alatt süssük meg.
A birsalma ritkaság, sőt igazi kincs, legalábbis nálunk. Tavaly nagyon biztos voltam a dolgomban, hogy ráérek a nagyobb adag zselé és egyebek befőzésével. Persze mire feleszméltem már sehol sem lehetett kapni. Egyébként sem látni a boltokban, csak kis útszéli bódékban vagy pedig egyenesen a termelőktől lehet beszerezni. Most viszont, már befőztem egy adagot, de fel szerettem volna idézni a tavalyi birsalma mousse tortát, ezért hasonló fűszereket használva összedobtam egy parfét, ami egyébként nem túl édes. Nem véletlen, hogy a dió és a birsalma szezonja egybeesik, mivel igen jól kiegészítik egymást. Ezért aztán ropogós elemként juharszirupos karamellizált dió, makadámdió és pisztácia is került a parféba. Érdemes posírozott birsalmával és karamellszósszal tálalni.
Hozzávalók: 500 g birsalma (tisztított mennyiség) 1 darab fahéj szerecsendió virág 2-3 zöld kardamom 3 tojásfehérje 150 g barnacukor 50 ml sherry 200 g tejszín 50 g cukor 2-3 tk juharszirup 30 g dió 20 g makadám dió 10 g pisztácia
A birsalmát főzzük meg a fűszerekkel annyi vízben amennyi éppen ellepi, majd hagyjuk állni egy éjszakát. Szűrjük le és pürésítsük. A tojásfehérjéket verjük félkemény habbá, közben olvasszuk fel alacsony hőfokon a barnacukrot, majd adjuk hozzá a sherry-t. Ha elolvadt a cukor akkor öntsük vékony sugárban a tojásfehérjékhez és verjük kemény habbá. Forgassuk bele a pürébe. Karamellizáljuk a diót és makadám diót, öntsük fel a juharsziruppal és amint elfőtt terítsük ki egy sütőpapírra hűlni. A kihűlt diókat és a pisztáciát keverjük a birsalmás masszához, majd forgassuk bele a felvert tejszínt. Tegyük a fagyasztóba 6 órára vagy egy éjszakára.
Tortaaaa, tortaaa! Már megint desszert, de nem szabadkozom, mert kérem ez torta, és azt nagyon régen nem hoztam, úgyhogy pont itt volt az ideje! Nem igaz? Egyébként pedig citromos, szóval még csak édesnek sem édes, pont jó. És könnyű, no nem a kalóriákat nézve, hanem úgy egyébként! A recept hosszú, de lerövidíthető, ha ezt a másik mousse-t töltjük bele, mert akkor nem kell lemon curd-öt főznünk, viszont akkor már a végeredményünk is más lesz.
Hozzávalók: (a tészta két 20 cm-es tortához elegendő)
(recept: The Art of the Cake by B. Healy and P. Bugat) 200 g vaj 200 g porcukor 200 g tojásfehérje (kb. 6 tojás) 170 g liszt 60 g kakaó
A puha vajat keverjük habosra a porcukorral, majd adjuk hozzá a tojásfehérjét és keverjük simára. Forgassuk bele a leszitált lisztet, a kakaót. Tetszőleges formában nyomjuk vagy kenjük egy sütőpapírral kibélelt tepsire és tegyük a fagyasztóba 15-20 percre.
85 g finomra darált mogyoró 75 g porcukor 25 g liszt 150 g tojás (kb. 3 darab) 90 g tojásfehérje (kb. 3 tojás) 10 g cukor
Szitáljuk a lisztet, porcukrot és mogyorót egy tálba, majd keverjük össze. Verjük kemény habbá a tojásfehérjét a cukorral. Keverjük a tojásokat a mogyorós keverékhez, majd forgassuk bele a felvert fehérjét. Öntsük a masszát az előzőleg előkészített kakaós mintára és süssük meg 250°C-on kb. 5-7 perc alatt. Hagyjuk kihűlni, majd vágjuk le a tészta széleit és vágjuk megfelelő méretűre. Aljnak süssünk piskótát 3 tojásból.
60 ml citromlé 45 ml szirup (100 g cukor + 50 g vízből főzzük) 1 és 3/4 teáskanál porzselatin 400 ml tejszín 250 g lemon curd (3 citrom levéből 4 tojásból 200 g vajjal és 200 g cukorból készítem)
Szórjuk a porzselatint a citromlére és hagyjuk állni 5 percig, adjuk hozzá a szirupot és melegítsük addig, amíg elolvad a zselatin. Adjuk hozzá a lemon curd-öt és keverjük simára majd forgassuk bele a felvert tejszínt. Hűtsük 4-5 órát. A tetejéhez szórjunk 1 és 1/4 teáskanál zselatint 80 ml vízbe majd 5 perc elteltével tegyük fel melegedni kb. 120 g lemon curddel és ha kicsit kihűlt, öntsük a torta tetejére.
