Már-már úgy voltam vele, hogy meg sem mutatom, mert bizony nem lett olyan harsogóan piros, mint Makkáé, vagy Eszter lekvárja. Sőt, sem olyan nagyon lila, mint a három évvel ezelőtti lekvár. Viszont az illata és az íze megmaradt, úgyhogy azért mégsem fogtam annyira mellé. Amikor leszűrtem a beáztatott orgonát, akkor valami káprázatos volt a lé színe. Szépen fel is főztem a zselésítő cukorral és üvegekbe töltöttem. Azám, másnap reggel viszont ugyanolyan folyékony volt az egész. Így aztán muszáj volt újra felfőzni, most viszont agar-agarral, sajnos ezért veszett el a harsány szín, no de az íze mindenképpen kárpótol. Imádom az orgona illatát, öröm lesz majd ősszel kinyitni egy üveggel!
Hozzávalók:
100 g orgonaszirom
500 ml víz
1 citrom leve
300 g cukor
30 g agar-agar vagy pektin
Az
orgonára öntsük rá a felforrt vizet, majd adjuk hozzá a citromlevet és
hagyjuk állni egy órán keresztül. Ekkor szűrjük le és főzzük fel a cukorral
valamint az agar-agarral. Főzzük kb. 5 percig és töltsük üvegekbe.
annak mi lehet az oka, hoyg reggelre eltűnt a zselésedés?
ReplyDeleteNem reggelre tűnt az el, egyáltalán nem zselésedett. Úgy jártam el, ahogy a csomagoláson írták,bár nem igazán bíztam én benne, de gondoltam, ha ezt írják, akkor biztosan működik. Tévedtem. Ezért sem vagyok híve ezeknek a dzsemfixeknek és társaiknak. De szerencsére meg tudtam menteni.
ReplyDeleteAmúgy eheted csukott szemmel is és akkor olyan szép lila a színe amilyet csak el bírsz képzelni. :-))
ReplyDeleteIgazad van Eva! :)))
ReplyDeleteSzép a kép, jó az ötlet. Imádom az orgona illatát, tele vele az utcánk, minden háznál van. Lehet megpróbálkozok szörpnek.
ReplyDeleteIlyen helyes üvegeket olyan régóta szeretnék. Nem tudsz véletlenül Magyarországi beszerzési helyet?
Jó ötlet a szörp nagyon! Úgy emlékszem, hogy a Kookta-nál láttam, hogy írták, hogy náluk kapható(lesz).
ReplyDeleteKöszönöm szépen, már meg is rendeltem. Orgonaszörp után olvasgattam a neten és ráakadtam egy blogra, ahol ugyanilyen színű lett az orgona lekvár, mint a tiéd. (kerteszleszek.blogspot.com)
ReplyDeleteEz csodálatos lehet! El sem tudom képzelni...Neki kéne álljak, annyira megfogott...:o)
ReplyDeleteAz első képedért a szívem szakad meg! Nagyon szeretem az orgona illatát, a gyerekkori májusokat juttatja eszembe ;-)
ReplyDelete@Kriszta:ÓÓó ez szuper!
ReplyDelete@Illéskrisz: Annyira nem macerás! ;)
@Anazar: Én is így vagyok vele! A ház előtt még csak most nyílt ki a sötétlila...imádom!