Céklás kecsketúró mousse

Az úgy volt kérem szépen, hogy ez meg az a nyakamba hullott és egyszerűen se időm, se energiám nem volt arra, hogy a blogot is írjam. No, de lassan már látszik az alagút vége! Közben pedig eszembe jutott, hogy bizony eldicsekedtem jó pár hete azon a bizonyos közösségi oldalon azzal, hogy anyukám hozott nekem hosszúkás céklát. Tudjátok mekkora céklabolond vagyok és a hosszúkás a non plus ultra a piros céklák között. Főleg, ha friss, zsenge tavaszi, de a téli is simán kiüti a kereket. Nem volt kérdés, hogy valami fabrikálnom kell belőle, valami nagyon-nagyon rózsaszínt. Pont akkor jelent meg az első rebarbara a termelőnél, így aztán gondoltam egyet és szépen egy ételbe pakoltam őket. Azám, de nem írtam fel az alapot alkotó rebarbarás zselé receptjét. Viszont, azt nem szeretném, ha a  gyönyörű rózsaszín céklás kecsketúró mousse cetlire firkantott hozzávalók listájának is lába kélne, így aztán gyorsan megosztom veletek! Ehhez a színeiben nagyon csajos előételhez került még nyers és főtt bodzaecettel marinált cékla, valamint diós morzsa, no és a kihagyhatatlan chips.

Hozzávalók:
200 g kecsketúró
80 ml céklalé
2 lap zselatin
100 ml tejszín
só, bors

A céklalé felét főzzük fel ízlés szerinti fűszerekkel. Bizony! Tessék csak szépen kísérletezni! Ajánlom például az édesköménymagot vagy a rozmaringot egy kevés mézzel kombinálva. Ezek mind a céklához, mind a kecsketúróhoz remekül illenek. A lé másik felét pürésítsük a kecsketúróval. Oldjuk fel az előzőleg beáztatott zselatint a meleg céklalében, majd keverjük a kecsketúrós püréhez. Forgassuk bele a felvert tejszínt és ízesítsük sóval, borssal. Tegyük 2-3 órára a hűtőbe.