Már-már úgy voltam vele, hogy meg sem mutatom, mert bizony nem lett olyan harsogóan piros, mint Makkáé, vagy Eszter lekvárja. Sőt, sem olyan nagyon lila, mint a három évvel ezelőtti lekvár. Viszont az illata és az íze megmaradt, úgyhogy azért mégsem fogtam annyira mellé. Amikor leszűrtem a beáztatott orgonát, akkor valami káprázatos volt a lé színe. Szépen fel is főztem a zselésítő cukorral és üvegekbe töltöttem. Azám, másnap reggel viszont ugyanolyan folyékony volt az egész. Így aztán muszáj volt újra felfőzni, most viszont agar-agarral, sajnos ezért veszett el a harsány szín, no de az íze mindenképpen kárpótol. Imádom az orgona illatát, öröm lesz majd ősszel kinyitni egy üveggel!
Hozzávalók: 100 g orgonaszirom 500 ml víz 1 citrom leve 300 g cukor 30 g agar-agar vagy pektin Az
orgonára öntsük rá a felforrt vizet, majd adjuk hozzá a citromlevet és
hagyjuk állni egy órán keresztül. Ekkor szűrjük le és főzzük fel a cukorral
valamint az agar-agarral. Főzzük kb. 5 percig és töltsük üvegekbe.
Az úgy volt kérem szépen, hogy ez meg az a nyakamba hullott és egyszerűen se időm, se energiám nem volt arra, hogy a blogot is írjam. No, de lassan már látszik az alagút vége! Közben pedig eszembe jutott, hogy bizony eldicsekedtem jó pár hete azon a bizonyos közösségi oldalon azzal, hogy anyukám hozott nekem hosszúkás céklát. Tudjátok mekkora céklabolond vagyok és a hosszúkás a non plus ultra a piros céklák között. Főleg, ha friss, zsenge tavaszi, de a téli is simán kiüti a kereket. Nem volt kérdés, hogy valami fabrikálnom kell belőle, valami nagyon-nagyon rózsaszínt. Pont akkor jelent meg az első rebarbara a termelőnél, így aztán gondoltam egyet és szépen egy ételbe pakoltam őket. Azám, de nem írtam fel az alapot alkotó rebarbarás zselé receptjét. Viszont, azt nem szeretném, ha a gyönyörű rózsaszín céklás kecsketúró mousse cetlire firkantott hozzávalók listájának is lába kélne, így aztán gyorsan megosztom veletek! Ehhez a színeiben nagyon csajos előételhez került még nyers és főtt bodzaecettel marinált cékla, valamint diós morzsa, no és a kihagyhatatlan chips.
Hozzávalók: 200 g kecsketúró 80 ml céklalé 2 lap zselatin 100 ml tejszín só, bors
A céklalé felét főzzük fel ízlés szerinti fűszerekkel. Bizony! Tessék csak szépen kísérletezni! Ajánlom például az édesköménymagot vagy a rozmaringot egy kevés mézzel kombinálva. Ezek mind a céklához, mind a kecsketúróhoz remekül illenek. A lé másik felét pürésítsük a kecsketúróval. Oldjuk fel az előzőleg beáztatott zselatint a meleg céklalében, majd keverjük a kecsketúrós püréhez. Forgassuk bele a felvert tejszínt és ízesítsük sóval, borssal. Tegyük 2-3 órára a hűtőbe.
Lassan itt a május és útjának indul Eszter kihívása! Ez annyit jelent, hogy akik csatlakoznak hozzá, azok egy éven keresztül minden hónapban eltesznek valamit. Meghírdettük a nulladik hónapot, amire a pitypang sziruppal készültem. Még tavaly, mikor megláttam Robertnél elhatároztam, hogy idén mindenképpen terítékre kerül. Mondanom sem kell, már nagyon vártam, hogy végre kinyíljon a virág, aztán napokig csak esett és esett, így nem tudtam szedni. Az utóbbi pár napban nem volt időm követni, hogy mi folyik a blogokban, de most látogattam el Eszterhez, s vettem észre, hogy bizony ő zselét főzött a pitypangból. Mekkora véletlen egybeesés! A szirup hasonlóan készül, bár a csészeleveleket én rajta hagytam, aztán rögtön megbántam, mert tartottam tőle, hogy keserű lesz, de semmi nyoma nem volt. A szirup egyébként nem is igazán szirup, inkább mézhez hasonlítható az állaga. Vajas kalácsra kenve igazi csemege.
Hozzávalók: 100-150 pitypang virág 1 citrom 250 g cukor
A mosatlan virágokat jól kirázzuk, hogy a benne lévő rovarok megmeneküljenek. Annyi vízzel ami éppen ellepi felfőzzük a karikára, ha szükséges lehabozzuk. Ezután hozzáadjuk a karikára vágott citromot és a kb. a felére főzzük. Másnapig állni hagyjuk, majd leszűrjük. A folyadék mennyiség felének megfelelő mennyiségű cukorral alacsony hőfokon sűrűre főzzük. Ez körülbelül 2 órát vesz igénybe 90°C-on. Üvegekbe töltjük és mehet a szárazdunsztba.
Nem volt kérdés, hogy ezt a fordulót semmiképpen sem hagyhatom ki, hiszen halakról van szó! Az sem titok, hogy a hal a kedvenc alapanyagom, de azt hiszem ez már mindenkinek feltűnt, aki rendszeresen betér hozzám. Épp a napokban kaptam egy nagyon kedves levelet egy olvasómtól, aki bizony pontosan emiatt kedveli a blogomat annyira. Gondolhatjátok, hogy ennek mennyire örültem! Mielőtt rátérnék a lényegre, szeretném újra felhívni figyelmeteket a halas listára. Nem akarok kitérni a túlhalászat problémájára, de mindannyiunk érdeke, hogy igenis odafigyeljünk arra, milyen hal kerül tányérunkra. Jómagam már majdnem 8 kerek éve nem ettem tonhalat és nagyon odafigyelek, hogy semmilyen más veszélyeztet halat se vásároljak. Egyre inkább kezdek áttérni az édesvízi halakra, bár tény, hogy olykor igen nehéz nemet mondanom a garnélára, vagy a tengeri sügérre. A 48. VKF témája nem más, mint hazai halaink. A mostani fordulónak két háziasszonya Gabi és Gaba, akik saját blogjuk mellett közösen kormányozzák a Tarka Bárkát. Úgy gondoltam, hogy a Bárka szelleméhez igazodva egy olyan fogást készítek, melyet a gyerekek is biztosan szívesen fogyasztanak majd. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy a halat nem kedvelőket is a "helyes" útra tudja téríteni. Mindenképpen azt javaslom, hogy langyosan fogyasszuk ezeket a pisztrángfánkokat, de inkább hidegen, mert úgy sokkal jobban érvényesülnek az ízek. Ha már hal, akkor a cékla sincs messze. Remélem még nem unjátok, de egyszerűen nem tudtam megállítani magam. Ugyanis tormával ízesített céklás majonézt dobtam össze a falatkák mellé. Remélem lesz egy-két leendő halbarát, aki ad egy esélyt a receptnek! Semmi macera, és amilyen gyorsan elkészül, olyan gyorsan el is fogy!
Hozzávalók: a fánkhoz: 150 g pisztrángfilé 25 g vaj 100 ml víz 90 g liszt 1 tojás 1/4 teáskanál őrölt koriander 1-2 ág friss tárkony (ízlés szerint) só, bors olaj a sütéshez
Pürésítsük a halat a tárkonnyal és a korianderrel. Közben tegyük fel a vajat a vízzel olvadni, majd amint felfőtt öntsük bele a lisztet egy mozdulattal. Közepes
hőfokon keverjük tovább, addig amíg egy vékony fehér réteg nem
keletkezik a fazék alján. Tegyük a tésztát egy keverőtálba és keverjük
bele a tojást. Adjuk hozzá a halat és ízesítsük a masszát sóval és borssal. Töltsük habzsákba és forró olajba nyomkodjuk kb. egyenlő hosszú rudakat (ollóval vágjuk el a tészát nyomás közben). Ha aranybarnára sültek hagyjuk szűrőben lecsepegni.
A tojássárgáját keverjük össze az ecettel és 1 evőkanál céklalével. Ezután adagoljuk vékony sugárban hozzá az olajat folyamatos keverés mellett. Amikor már kezd összeállni adjunk hozzá még 3 evőkanál céklalevet és a maradék olajat. A végén ízesítsük sóval, borssal, reszelt tormával és adjuk hozzá a maradék céklalevet.
Már itt is vagyok a következő és egyben utolsó borfalattal a Patricius Borház
receptversenyére. Most a
2009-es évjáratú sárga muskotályhoz várják a recepteket, mely mind halhoz, mind csirkéhez, sőt még nem túl édes gyümölcsös túrós desszerthez is kínálható. Fűszeres Eszter ismét megosztott velünk néhány tippet és egy receptet. A múltkor szárnyas került a falatkába, ezért most halra esett a választásom, méghozzá füstölt pisztrángra egy helyi tenyészetből, ahol természtesen maguk füstölik a halat. Mivel a hal jó barátságban van a korianderrel, így a tatár alatti lepénykenyeret koriandermaggal és korianderolajjal fűszereztem. A tatárt tormával, savanykás almával, zöldhagymával és egy kevés nyers fehér spárgával dobtam fel. Ha már torma és hal, akkor bizony nincs messze a cékla, ami zseléként egy kevés bodzabogyószörppel (ezzel ellensúlyozva földes ízét) a tatár tetején foglal helyet. Végül pedig cékla chips, friss erdei madársóska és árvacsalán virág koronázza.
Hozzávalók: kb. 10 db 5 cm falatkához: 250 g kenyérliszt 1 teáskanál só 10 g élesztő 1 evőkanál koriandermag + 1 teáskanál 2 evőkanál repceolaj (hidegen sajtolt) 160 ml langyos víz
A
lisztet leszitáljuk, belekeverjük a sót és a közepére készített mélyedésbe morzsoljuk az élesztőt valamint a mozsárban megtört 1 evőkanál koriandermagot. A langyos vízzel és 1 evőkanál repceolajjal összegyúrjuk és meleg helyen egy órát kelesztjük. Közben a maradék olajat felmelegítjük 60-70°C-osra és beleteszünk 1/2 teáskanál megtört koriandermagot és állni hagyjuk fél órát, majd leszűrjük. A tésztát kilapítjuk és ujjainkkal lyukakat nyomunk bele, majd meglocsoljuk az olajjal és megszórjuk a maradék fél teáskanál koridanermaggal. Letakarva még fél órát kelesztjük majd 220°C-ra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük és hagyjuk rácson kihűlni.
a tatárhoz: 150 g füstölt pisztráng (bőr nélkül) 2 újhagyma 1 evőkanál torma (vagy ízlés szerint) 2-3 evőkanál tejföl 1-2 fehér spárga 1/2 savanykás alma 1/2 teáskanál citromlé só, bors A pisztrángot apróra vágjuk, az újhagymát karikára. Az almát meghámozzuk és apró kockákra vágjuk majd összekeverjük a citromlével és hozzáadjuk az apró kockára vágott spárgát majd mindent összekeverjük a hallal. Belekeverjük a tejfölt és az újhagymát, majd ízesítjük sóval, borssal és esetleg kevés citromlével.
a chipshez és zseléhez: 1 kisebb cékla 200 ml céklalé 1-2 teáskanálnyi bodzabogyószörp (ízlés szerint) 1 1/2 lap zselatin
A céklát meghámozzuk majd vékony szeletekre gyaluljuk és 90-100°C-os sütőben kb. 1 óra alatt megszárítjuk. Tálalás előtt meghintjük sóval. A zseléhez a céklalevet a szörppel együtt felmelegítjük és feloldjuk benne az előzőleg beáztatott zselatint, majd fóliával kibélelt keretbe öntjük és hagyjuk megdermedni. Tálaláskor karikát szaggatunk a lepényből és desszertkarikába helyezzük. Erre halmozzuk a tatárt, majd a tetjére egy darab zselét, chipszet és esetleg madársóskát helyezünk.
Mióta az eszemet tudom, ha jött a nyuszi és hozta azokat a szép piros tojásokat, bizony mindig volt túrótorta az asztalon. Az alaphoz anyukám általában egy keveset lecsípett a megkelt kalács tésztájából és a formát azzal bélelte ki. Így aztán idén sem hiányozhatott a túrótorta az ünnepi desszertek közül. Mit is mondhatnék róla: csupa csupa túró és nemet mondani rá lehetetlen! Kellemes vaníliás-citromos és a tejszínhab pedig remekül kiegészíti. Persze eperrel lenne az igazi, de hát arra még várni kell!
Hozzávalók: (18 cm-es kerek formához) a tésztához: 125 g liszt 75 g puha vaj 1/2 teáskanál só 1 csipet cukor 1/2 tojás 1/2 evőkanál tej a töltelékhez: 500 g túró 3 tojás 160 g cukor 1 rúd vanília kikapart magja 1 citrom reszelt héja 1 1/2 evőkanál gríz
A tésztához szitáljuk át a lisztet és a közepére készített mélyedésbe tegyük a felkockázott vajat, cukrot, sót és tojást majd kezdjük el beledolgozni a lisztet. Ha már morzsás adjuk hozzá a tejet és gyúrjuk simára. Használatig tegyük a hűtőbe. Ha nem akarunk fél tojással vesződni, akkor készítsünk dupla adagot. A tészta akár egy hétig eltartható a hűtőben vagy fagyasszuk le. A töltelékhez keverjük habosra a tojássárgájákat a cukorral, adjuk hozzá a túrót, vaníliát, citromhéjat és 1 evőkanál grízt, majd jól keverjük össze. Ezután forgassuk bele a csipet sóval kemény habbá vert fehérjét. A tortaformát béleljük ki a tésztával, úgy, hogy kilógjon a tészta. Szórjuk a maradék grízt az aljára.Töltsük bele a túrós masszát. Ha akarjuk hajtsuk rá a kilógó széleket, de ez nem fontos, így rusztikusabb lesz. 160°C-ra előmelegített sütőben süssük körülbelül 50-60 percig. A töltelék egy picitkét össze fog esni, ha kihűlt. Viszont ezt a kis szépséghibát az íze megbocsájtja, s mellesleg tejszínhab alatt remekül elbújtatható.
Miután a lányokkal jól megbeszéltük, hogy mi is a magyar neve ennek az isteni herkentyűnek, úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje megosztani veletek a receptet. Ugyanis az úgy volt, hogy én szépen elkereszteltem császárgránátnak, mivel németül Kaisergranat néven ismert. Ugyan nem voltam ezzel túlságosan kibékülve, de gondoltam üsse kő, majd csak jön valaki és felvilágosít arról, hogy mi a hivatalos neve. S bizony jött, méghozzá Évánk aki eloszlatott minden homályt a nevet illetően. Bár a karcsú homár elnevezés nem annyira tetszetős, úgyhogy Eszter szépen át is keresztelte norvég homárrá, ami rendkívül találó, hiszen a Nephrops norvegicus, mint neve is mutatja valóban norvég partvidék lakója. Bár hívhatjuk scamponak is, ahogy tetszik. A másik feladat már sokkal nehezebb volt! Ugyanis a család nem igazán rajong a herkentyűk iránt, hal az jöhet, de ezek a kis páncélosok inkább ne. Ezért aztán úgy gondoltam, hogy szépen átverem őket és levest teszek eléjük. De jól tettem! Anyukám azt mondta, hogy ez volt élete legfinomabb levese, persze az anyukák elfogultak, de akkoris. Különben pedig az a fontos, hogy ízlett nekik, bár még így sem kóstolta meg mindenki és az isteni vajban megpirított farkat sem kérték a tetejére, legalább több maradt nekem, nem igaz? Nincs könnyű dolgom velük az már biztos! Persze a marha steak senkinek sem okozott problémát, no de nincs mit tenni! A levest magát nem akartam cifrázni, sehol semmi extra, persze a lóbabot leszámítva, hogy azért mégse legyen üres. De semmilyen különleges hozzávaló nincs benne, mondhatni teljesen klasszikus, bár azért ezt talán merészség kijelenteni.
Hozzávalók: az alapléhez: 10-15 darab karcsú homár 1 teáskanál vaj 2 salotta 1 gerezd fokhagyma 1/2 édeskömény 1 sárgarépa 1 petrezselyemgyökér 2 vékony szál zellerszár 100 ml száraz fehérbor 1/2 teáskanál koriandermag 1 kisebb babérlevél hal/herkentyű alaplé vagy víz a leveshez: 1/2 teáskanál vaj 1 salotta 1 kisebb burgonya 1/2 édeskömény 1/2 teáskanál paradicsompüré 2 csipet sáfrány 1 ág friss tárkony 70-90 ml tejszín 1-2 teáskanál konyak só, bors A herkentyűk fejét távolítsuk el, majd óvatosan pucoljuk meg a farkakat és próbáljuk meg kihúzni a bélcsatornát. Vigyázzunk a tisztításnál, mert a garnélánál sokkal keményebb a karcsú homár páncélja. Olvasztott vajban keverjük át a páncélt és a fejeket, addig, amíg a színe elhalványul. Ezután adjuk hozzá a kockára vágott hagymát, fokhagymát, édesköményt, sárgarépát, petrezselyemgyökeret, babérlevelet és koriandert, majd pároljuk néhány percig és öntsük fel a borral. Amint elfőtt a bor öntsünk rá annyi vizet vagy hal alaplevet, ami éppen ellepi és főzzük 10-15 percig, majd szűrjük le. Vajban pároljuk meg a kockára vágott salottát, burgonyát és édesköményt. Adjuk hozzá a paradicsompürét és keverjük jól át, adjuk hozzá a a félretett farkak felét és a sáfrányt, majd öntsük fel az alaplevünkkel és főzzük 10-15 percig. Ezután pürésítsük, adjuk hozzá a tejszínt és főzzük kb. 5-6 percig, majd ízesítsük sóval és borssal. Tegyük félre a levest, adjuk hozzá a tárkonyt és hagyjuk állni kb. 5 percig. Ekkor vegyük ki belőle a zöldfűszert és ízesítsük konyakkal. Tálaljuk a maradék farkakkal, melyet vajban megpirítunk, esetleg flambírozhatjuk konyakkal.
Tökéletesebben nem is időzíthetett volna a természet, mert pontban ünnepek előtt megjelent az első helyi rebarbara. Nincs szebb annál, ha az ember úgy viheti haza a zöldséget, hogy azt alig pár órája szedték ki a földből. Bevallom, hogy nem igazán tudtam mit süssek, de rebarbara kihúzott a pácból. A vérnarancs pedig éppen kapóra jött, hiszen a rebarbarával remek párost alkotnak. Izgalmasabbá tehetjük kardamommal, fahéjjal vagy gyömbérrel, én most csak vaníliát és narancshéjat használtam. A torta egyetlen nehézsége az, hogy a félgömbalakú túró mousse-t nem könnyű az előkészített alap közepére helyezni, úgyhogy ha nem akarunk ezzel vesződni, akkor rétegezzük egymásra őket.
Hozzávalók: (a tészta két 20 cm-es tortához elegendő)
(recept: The Art of the Cake by B. Healy and P. Bugat) 100 g vaj 100 g porcukor 100 g tojásfehérje (kb. 3 tojás) 85 g liszt 2-3 teáskanál málna- vagy céklapor A
puha vajat keverjük habosra a porcukorral, majd adjuk hozzá a
tojásfehérjét és keverjük simára. Forgassuk bele a leszitált lisztet, és a málnaport. Tetszőleges formában nyomjuk vagy kenjük egy sütőpapírral
kibélelt tepsire és tegyük a fagyasztóba 15-20 percre. 85 g finomra darált mogyoró 75 g porcukor 25 g liszt 150 g tojás (kb. 3 darab) 90 g tojásfehérje (kb. 3 tojás) 10 g cukor Szitáljuk
a lisztet, porcukrot és mogyorót egy tálba, majd keverjük össze. Verjük
kemény habbá a tojásfehérjét a cukorral. Keverjük a tojásokat a
mogyorós keverékhez, majd forgassuk bele a felvert fehérjét. Öntsük a
masszát az előzőleg előkészített rózsaszín mintára és süssük meg 250°C-on
kb. 5-7 perc alatt. Hagyjuk kihűlni, majd vágjuk le a tészta széleit és
vágjuk megfelelő méretűre (kb. 24-26 cm-es a torta), majd béleljük ki vele a tortakarika oldalát. Ezt megtehetjük azelőtt, hogy a zselét beleöntjük, vagy utána is, ha azt szeretnénk, hogy látszódjon a zseléréteg.
a pisztáciás joconde-hoz:
40 g darált mandula
40 g darált pisztácia
35 g cukor
18 g liszt
2 tojás
50 g tojásfehérje
40 g cukor
Keverjük
össze a lisztet a darált mandulával és pisztáciával, a 35 g cukorral és keverjük össze
a tojásokkal. Verjünk kemény habot a tojásfehérjéből a 40 g cukorral
és forgassuk bele a tojássárgájás masszába. Kenjük sütőpapírral
kibélelt tepsibe és süssük 170°C-on 10-13 percig. Ha vastagabb alapot szeretnénk a tortának, akkor duplázzuk meg a mennyiségeket.
a túró moussehoz: 500 g túró (zsírszegény) 1/2 citrom héja és 1/2 narancs héja 1 rúd vanília 120 g egyszerű szirup (120 g cukorból 120 g vízzel főzve) 80 g tojássárgája 4 lap zselatin 300 ml tejszín A túrót csöpögtessük le, ha krémesebbre szeretnénk, akkor kenjük át egy szűrőn. Gőz felett verjük habosra a szirupot a tojássárgájával, úgy, hogy az edény félig legyen benne a vízben. Amint megvastagodott vegyük le a tűzhelyről és keverjük bele az előzőleg beáztatott zselatint, a túrót és a citrusok héját. Forgassuk bele a felvert tejszínt és öntsük a masszát egy fóliával kirakott félgömb formájú tálba. Tegyük a hűtőbe kb. 4-5 órára, majd összeállítás előtt kb. fél órára a fagyasztóba.
a rebarbara zseléhez: 400 g rebarbara (tisztított mennyiség) 3 vérnarancs leve 1 narancs 150 g cukor 1 rúd vanília 2 és fél lap zselatin
A rebarbarát tegyük fel főni a vérnarancslében a vaníliával, narancshéjjal és a cukorral. Főzzük puhára, majd vegyünk le belőle 150 g-ot. A maradékba keverjük bele az előzőleg beáztatott zseltint és öntsük a pisztáciás alapunkra, majd tegyük a hűtőbe, míg megdermed. A rebarbarát ízesíthetjük kardamommal, gyömbérrel ahogy szeretnénk.
a rebarbara mousse-hoz: 150 g rebarbarapüré 2 és fél lap zselatin 3 tojássárgája 90 g cukor 300 ml tejszín A püréből vegyük le két evőkanálnyit és melegítsük fel, majd oldjuk fel benne az előzőleg beáztatott zseltint. A cukorból főzzük ugyanannyi mennyiségű vízzel szirupot, majd adjuk a tojássárgájához és keverjük habosra vízfürdőben, úgy, hogy az edény alja félig a vízben legyen. Amint vastag habot kaptunk keverjük hozzá a rebarbarapürét majd forgassuk bele a tejszínt. A pisztáciás joconde-zselé alapra borítsuk a túró mousse-t, majd öntsük rá a rebarbara mousse-t és tegyük 2-3 órára a hűtőbe.
A Patricius Borház receptversenyére készültek ezek az apró borfalatkák. Pontosabban a 2010-es évjáratú furminthoz, melyet szárnyas ételekhez ajánlanak. Fűszeres Eszternél további tippeket olvashattunk, arról, hogy mi jellemzi a bort és mi illik hozzá. Ha már szárnyas, akkor rögtön a kacsa ugrott be. A magasabb savak miatt a bor adható fajsúlyosabb ételekhez és erőteljesebb fűszerezést is elbír. Így aztán úgy gondoltam, hogy többféle fűszert csempészek majd a mousseba, és az eredetileg tervezett fokhagymát pedig lecseréltem az éppen aktuális medvehagymára. A bor ízében megjelennek a citrusok, így aztán a mousse alatt megbúvó mangózselébe zöldcitrom is került.
Hozzávalók: kb. 30 db 5 cm kosárkához: 125 g liszt 75 g puha vaj 1/2 teáskanál só 1/2 tojás 1/2 evőkanál hideg tej
A lisztet leszitáljuk és a közepére készített mélyedésbe rakjuk a kockára vágott vajat, sót és a tojást. Az ujjhegyünkkel elmorzsoljuk a hozzávalókat a liszttel, majd fokozatosan beledolgozzuk a többi lisztet, míg egy morzsás tésztát kapunk. Ekkor hozzáadjuk a tejet és simára gyúrjuk. Használatig a hűtőbe tesszük. 190°C-ra előmelegítjük a sütőt. A tésztát kb. 2 mm vastagra nyútjuk és kb. 5-5,5 cm-es kerek formával kiszaggatjuk és a formába helyezzük. Villával megszúrkáljuk, sütőpapírdarabot helyezünk a kosárkák közepére és pitesúlyt vagy szárazbot helyezünk rá, majd 10 perc alatt megsütjük és rácson hagyjuk kihűlni.
a mangózseléhez: 50 g mangó 1/2 zöld citrom 10 ml Patricius Furmint 2010 1 lap zselatin
A mangót kockára vágjuk és a fél zöld citrom levével és héjával, valamint a borral pürésítjük. Ha túl savanyú lenne, akkor ízesítsük porcukorral. Egy edényben felmelegítjük, (ne főzzük!) majd feloldjuk benne az előzőleg beáztatott zselatinlapot. A megsült kosárkák aljába kanalzzuk és a hűtőbe tesszük, míg megdermed. A maradék mangóból gyaluljon vékony szeleteket és 100°C-os sütőben 1-2 óra alatt szárítsuk meg.
a kacsamell moussehoz: 200 g kacsamell 1 evőkanál tiszított vaj 1 salotta 2-3 medvehagyma 1/4 teáskanál kínai ötfűszer keverék 2 csipet őrölt gyömbér 2 lap zselatin 125 ml szárnyas alaplé 5 cl Patricius Furmint 2010 150 ml tejszín + 2 evőkanál só, bors
Egy serpenyőben olvasszuk fel tisztított vajat majd pároljuk üvegesre a kockára vágott salottát és adjuk hozzá a kockára vágott kacsamellet (bőr nélkül). Adjuk hozzá a fűszerkeveréket és a gyömbért és süssük 5-6 percig. Áztassuk be a zselatinlapokat hideg vízbe. Az alaplevet főzzük felére, adjuk hozzá a bort, majd oldjuk fel benne a zselatint. A kacsamellet pürésítsük 2 evőkanál tejszínnel és a blansírozott medvehagymával, majd adjuk hozzá a zselatinos alaplevelet és forgassuk bele a felvert tejszínt. Töltsük a masszát 4 cm átmérőjű félgomb alakú szilikonformába és tegyük 1-2 órára a hűtőbe. Kiskanál segítségével vegyük ki a mousse-t a formából és ültessük az előkészített kosárkák tetejére. Díszítsük durvára vágott pisztáciával és mangóchips-szel.
