Zölddióparfé engadini diótortával és habos szilvazselével

Mostanában azt sem tudom, hol áll a fejem, annyi minden összejött, ezért sajnos nem csak a blogolás, de a főzés is jócskán háttérbe szorult. Egyrészt ugyan csak azért, mert ebben a melegben a hideg cseresznyét leszámítva más nem is nagyon fogyott volna, így a tűzhely hideg maradt. Másrészt pedig éppen akkor, amikor végre fellélegezhetek, már nyakamon is a következő tortarendelés.


Persze ez nem panasz, élvezem a sütést és mindig izgalommal várom vajon milyen feladat vár rám legközelebb. Legutóbb az engadini diótorta volt terítéken, és mivel maradt egy kevés töltelék és tészta is, ezért sütöttem magunknak is egyet. Bár nem kifejezetten nyári desszertről van szó, ezért megpróbáltam kicsit könnyíteni rajta. Még aznap, mikor megláttam a zölddiószirupot, rögtön csináltam én is egy adagot, és bizony jó lett volna többet is. Az már más kérdés, hogy nagyon nehezen tudtam csak zölddióhoz jutni. Szakadó esőben a csúszós lejtőn ágaskodva sikerült néhány szemet megkaparintanom, de megérte!


Mindenképpen ki akartam próbálni desszertben, ezért egy adag parféban végézte, és milyen jól tette! Került még bele karamellizált dió, amit egyébként kihagytam volna, ha akkor tudom, hogy diótortával kerül majd egy tányérra. Meglepetésemre a kedvenc farmomon már megérett néhány szilva. A dió és a szilva szerintem jól megférnek együtt, így egy adag habosított szilvazselé szintén a tányért színesítette.