Hoztam nektek egy nagyon régi receptet, amit anyukám már 16 éves kora óta rendszeresen süt. Azám! Igazi családi kincs! Bizonyára nem lep meg senkit, ha elárulom, hogy nagyon nagy kedvencem, amióta az eszemet tudom! Pár éve még anyuval együtt mertem csak megsütni, azóta azonban talán már háromszor magam is elkészítettem. Egyébként anyukám fantasztikus tortákat süt, melyeket bizony mind maga talál ki, így aztán a recepteket hiába is kérem, hiszen egyszerűen nincsenek. Nagy ritkán azért sikerül egy-két krémet kisajtolnom belőle, persze ezek mennyiségeit utólag találja ki és bizony eddig mindegyik tökéletesen működött! Egy kérdésre azonban nem kaptam meg a választ, mégpedig, hogy miért fehérorosz torta ennek az isteni süteménynek a neve. Valószínűleg, ő maga sem tudja!
Hozzávalók: 9 tojásfehérje
18 ek cukor 30 ek darált dió
1 csipet só 9 tojássárgája
1 tojás
200 g porcukor
1 ek kakaó 50 g étcsokoládé
150 g vaj
Három diós lapot sütünk, melyekhez 3 tojásfehérjét egy csipet sóval és 6 evőkanál cukorral kemény habbá verünk, majd beleforgatunk 10 evőkanál diót. 160°C-ra előmelegített sütőben körülbelül 20 perig szárítjuk. A krémhez a tojássárgájákat keverjük habosra a porcukorral, adjuk hozzá a kakaóport, adjuk hozzá a feldarabolt csokoládét és gőz felett hagyjuk sűrűsödni. Amint kihűlt a krém keverjük hozzá a vajat és kenjük meg vele a lapokat, melyet előzőleg méretre vágtunk.
Színeket tekintve én a legfelső lila diónál teljesen elakadtam - mitől ilyen szép lila? Bár gondolom ennél is előnyösebb lepergetni a héját, mert keserű.
A hozzávalókból ítélve ez egy nagyon finom sütemény lehet:-) Nekem erősen a marlenkára hajaz, ami örmény eredetű, lehet, hogy van valami rokonság közöttük és innen a név.
@Vera: Tényleg nem fehér, és nem is fehér orosz, hanem fehérorosz. :)))
@Robi: Ez nem is lila, hanem halványrózsaszín, de egészen a bordóig terjed a színpaletta. A természet műve, ha nem tévedek akkor ez itt nem más, mint a piros dunai dió, egy különleges fajta. Anyukám szokta beszerezni nekem, valamelyik pesti piacone egy idős bácsitól.
@Citromhab: Nem akarom dícsérni, de hihetetlenül finom. Mind a mai napig nagy kedvencem, és még egyetlen másik sem tudta kiütni a nyeregből! Marlenkáról már nagyon sok helyen olvastam, de a recept hirtelen nem ugrik be, majd meglesem újra.
Hozzávalók:
Nekem a fehér oroszról a White Russian koktél jut csak eszembe. Ez pedig sehol sem fehér :)
ReplyDeleteSzíneket tekintve én a legfelső lila diónál teljesen elakadtam - mitől ilyen szép lila? Bár gondolom ennél is előnyösebb lepergetni a héját, mert keserű.
ReplyDeleteA hozzávalókból ítélve ez egy nagyon finom sütemény lehet:-)
ReplyDeleteNekem erősen a marlenkára hajaz, ami örmény eredetű, lehet, hogy van valami rokonság közöttük és innen a név.
@Vera: Tényleg nem fehér, és nem is fehér orosz, hanem fehérorosz. :)))
ReplyDelete@Robi: Ez nem is lila, hanem halványrózsaszín, de egészen a bordóig terjed a színpaletta. A természet műve, ha nem tévedek akkor ez itt nem más, mint a piros dunai dió, egy különleges fajta. Anyukám szokta beszerezni nekem, valamelyik pesti piacone egy idős bácsitól.
@Citromhab: Nem akarom dícsérni, de hihetetlenül finom. Mind a mai napig nagy kedvencem, és még egyetlen másik sem tudta kiütni a nyeregből! Marlenkáról már nagyon sok helyen olvastam, de a recept hirtelen nem ugrik be, majd meglesem újra.
mostmár tényleg lesz fagyigépem, hogy legyen mindig elég tojásfehérjém!
ReplyDeleteEbben a tortában pont az a jó, hogy a sárgája és a fehérje is elfogynak. :)
ReplyDeleteSzívesen megkóstolnám, már csak a dió miatt is :)
ReplyDeleteHa lesz lehetőséged, süsd meg egyszer, biztosan nem bánod meg! :)
ReplyDelete