Granola

Az utóbbi időben sajnos nem sikerült úgy itt lennem a blogon, ahogy azt én elterveztem. Épp itt az ideje felébrednem a téli álomból, hiszen a fák tövében mindenütt kinyíltak a hóvirágok, sőt még egy őzzel is találkoztam az első márciusi napsütésben. Ez a bejegyzés sem lesz igazán rendhagyó, mert hoztam is receptet, meg nem is. S ha már ébredés, akkor ideje reggelizni, nem igaz?


A helyzet az, hogy már jó ideje fenem a fogam egy adag gabonapehelyre, de azért egy gasztroblogger mégsem érheti be egy doboz adalékanyagos és agyoncukrozott zacskóval. Egy álmos reggelen belerohantam Nigella Lawson műsorába, ahol éppen lágytojást főzött. Bevallom, még sosem készítettem el semmit sem tőle, sőt nem is állt szándékomban, de akkor jött a csokoládés granola! Nem volt kérdés, rögtön meg kell csinálom, persze nem volt otthon hozzá se rizs se maláta szirupom, de ez nem lehetett akadály! Spontán remek ötletnek tűnt a recept, bár leesett az állam, amikor az adag mézet a szirup és még barna cukor is követett. Itt felmerült bennem, hogy vajon mennyivel jobb ez, mint a bolti agyoncukrozott variáció.


Szóval még pizsamában bevonultam a konyhába, elővettem a hatalmas műanyagdobozt, amiben a zabpelyhet tartom és adtam hozzá egy adag szezámmagot, egy zacskó mogyorót, egy kevés lenmagot s mivel tetszett a gyömbéres-fahéjas fűszerezés abból is kevertem hozzá egy adag kakaóporral együtt. Aztán jött egy adag akácméz és juharszirup, meg persze kevés olaj és már mehetett is a sütőbe. Azóta már szétnéztem granola ügyben és találtam egy rakás sokkal kevésbé "szájat összeragasztó" receptet, úgyhogy biztosan sok féle készül majd ezentúl itthon. A különbség a müzli és a granola között lényegében csak annyi, hogy az előbbit nem pirítják, míg az utóbbit igen. Egyébként finom ez a csokoládés verzió is, csak eszméletlen édes, de remekül illett hozzá a házi kókuszchips, a savanykás borbolyabogyó és néhány gerezd friss narancs. Tény viszont, hogy lehetetlen olyan apróra tördelni a kész granolát hogy annak megfelelő legyen az állaga, ezen már tényleg csak egy aprítógép tudott segíteni! Úgyhogy azt kell mondanom, granola igen, Nigella nem.