Gesztenyeleves

A gesztenye valószínűleg a Kaukázus környékéről származik, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közötti hegyvidékről. A rómaiak nem csak a gesztenye termését használták fel a konyhában, hanem a fából edényeket, hordókat és más konyhai eszközöket is készítettek. Az Alpok déli lábához a rómaiak közvetítésével jutott el a gesztenye, az Alpoktól északra pedig Nagy Károly által, aki rendeletben adta ki annak termesztését.


Egész délelőtt gesztenyét pucoltam, mivel ebédre levest akartam főzni. Egy fontos hozzávaló a leveshez a türelem, de miután a gesztenyét megtisztítottuk, a többi igazán gyerekjáték. Használhatunk persze fagyasztott, vagy konzerv vagy akár szárított gesztenyét is, bár nem ajánlom, mert eddig ezekben mindig csalódtam. A friss gesztenye ízét helyettesíteni nem lehet. Ezúttal sütőtökkel és naranccsal kombinálva került tányérba.


Hozzávalók:
200 g gesztenye
100 g sütőtök
1 kis fej hagyma
1 ek olívaolaj
600 ml zöldség vagy csirke alaplé
1/2 narancs
szerecsendióvirág
só, bors

A gesztenyét főzzük meg, majd távolítsuk el a héját. Pirítsuk üvegesre a kockára vágott hagymát, adjuk hozzá a gesztenyét és a kockára vágott sütőtököt majd pároljuk pár percig a szerecsendióvirággal együtt. Öntsük fel alaplével és főzzük 20-25 percig, majd pürésítsük. Ízesítsük sóval, borssal, frissen facsart narancslével és narancshéjjal. Tálaljuk narancsvirágmézes gesztenyével és friss zsályával, esetleg tejszínnel.