Csodálatosan hullott a hó péntek délután, mikor kedvem támadt valami édességre. Ha hiszitek, ha nem életemben először akkor ettem császármorzsát. Bizony! A császármorzsa nem más, mint egy palacsintatésztából készült karamellizált desszert, amibe a tojásfehérje felverve kerül, no de gondolom ezzel senkinek sem mondtam újat. Ms. Poppy arra buzdított mindenkit, hogy "Süssünk-főzzünk könyből", s mivel ez a recept most könyvből származik, gondoltam én is beszállok. A recept Johann Lafer "Desserts die mein Leben begleiten" című könyvéből származik. A címe annyit jelent, mint Desszertek amelyek az életem kísérik és öt fejezetből áll. Az elsőben gyermekkori finomásgokkal találkozunk, majd olyan édességek következnek melyeket kipróbált, ezt követik azok melyekkel első sikeret érte el, majd azok amelyekkel ismertté vált, s végül a mai, bár a könyv már régi, szóval az akkor éppen aktuális desszertjeit mutatja be.Talán ez a második recept amit elkészítettem a könyvéből, az első ha jól emlékszem a bukta volt, ami nagy sikert aratott, azóta anyukám is úgy készíti. No de most lássuk azt a smarnit, amit almakompót kísér!
Hozzávalók:
200 ml tej
120 g liszt
1 csipet só
1 ek tejföl
4 tojásfehérje
80 g cukor
4 tojássárgája
2 tojás
50 g tisztított vaj
15 g mazsola
50 g vaj
4 alma
2-3 ek citromlé
120 g cukor
40 g méz
150 ml fehérbor
150 ml almalé
1 rúd vanília
1 rúd fahéj
2 csillagánizs
1/2 citrom reszelt héja
Az almakompóthoz hámozzuk meg az almát. Egy almát kockázzunk fel, a többit vágjuk nagyobb darabokra és locsoljuk meg citromlével. Karamellizáljuk a cukrot és adjuk hozzá a mézet, majd öntsük fel a borral és az almalével (helyettük almabort használtam). Adjuk hozzá a fűszereket, az almadarabokat és a citromhéjat majd főzzük közepes hőfokon amíg a lé elfő és az alma puhára főtt. Vegyük ki a fűszereket és keverjük hozzá az almakockákat. A smarnihoz melegítsük elő a sütőt 220°C-ra. Keverjük simára a tejet a liszttel és a sóval. Majd adjuk hozzá a tejfölt. A fehérjét verjük fel 30 g cukorral. Keverjük a lisztes masszához a tojásokat és a sárgájákat majd forgassuk bele a felvert fehérjét. Melegítsünk vajat egy serpenyőben és öntsük bele a masszátm szórjuk rá a mazsolát (én nem raktam bele, mert nem szeretem, viszont szerintem mindenképpen jót tesz neki ha előtte rumba áztatjuk). Letakarva a sütőben süssük kb. 15 percig. Ezután tépkedjük nagyobb darabokra és a vajjal és 50 g cukorral karamellizáljuk, szórjuk meg porcukorral és tálaljuk az almakompóttal.
Évek óta nem ettem császármorzsát. Egyetem alatt viszont sokat, mert gyorsan elkészült és nem volt drága :) De én simán lekvárral szeretem.
ReplyDeleteMég én se csináltam soha,és régóta tervezem kipróbálni, igazi gyerekbarát recept :), viszont akkor melyik verzió az eredeti osztrák?
ReplyDeleteItthon sok búzadarás recepttel találkoztam és valahogy nem volt hozzá kedvem. Az almakompót hozzá az tudom, kifejezetten osztrák szokás.
Nagyon örülök, hogy csatlakoztál!
ReplyDeleteFinom étel, ennél jobb ajánlás szerintem nem is kell ennek a receptkönyvnek.:)
Azt hiszem, idén a szokottnál is több könyv lesz a fa alatt.
@Vera: Én nem tudom még mivel szeretem, kell még néhány ismétlés, hogy kiderítsem. :))
ReplyDelete@Piszke: Szerintem ez elég eredeti lehet, hiszen osztrák séf receptje, a könyvben pedig a gyerekkori finomságok között van. Ahányszor pedig főzőműsorban láttam, sosem készítették búzadarával, csak a tojások számában tértek el. Valamint egy régi bécsi recept szerint is kell bele a tejföl, no és a végén a karamellizálás sem maradhat el.
@Ms. Poppy: Örülök, hogy tetszik. Szakácskönyvből sosem elég. :)
Milyen hangulatos fotók, és micsoda finomság!
ReplyDeleteezt most úúúúgy megenném... a pöttyös edénykék is nagyon csinosak :)
ReplyDelete