Borjúmáj mézeskalács-mogyoró morzsával, barna vajas sütőtökpürével, portóis birsalmával, Marsala szósszal, balzsamecetes hagymával és kelbimbóval

Zseniálisan finom sütőtökre bukkantam, viszont elfelejtettem a fajta nevét, de hamarosan visszamegyek utánpótlásért, és akkor lejegyzem. Egyébként a kis szürkés-kékről van szó, amelyik meghúzza magát a háttérben.

Elég csúnyácska, bár nekem tetszik annak ellenére, hogy pucolni sem könnyű, de a micsoda íze van! Mikor megkóstoltam, tátva maradt a szám, én még ilyen sütőtökbőrbe bújtatott ízbombával nem találkoztam eddig. Lusta voltam sütőben sütni, egyszerűen csak megfőztem a püréhez, de nagyon kíváncsi vagyok mit hoz majd ki belőle a forró sütő. Egyébként ez az étel már három hete vár arra, hogy végre megvalósuljon, csak nem volt rá alkalmam. A gyümölcs-hús kombinációt nem szívlelem, de a máj ezalól kivétel, legyen az alma, körte, vagy birsalma. Most az utóbbira esett a választásom és jó néhány fűszerrel, mint a kardamom, koriander, szegfűszeg, szerecsendió valamint citrom-, és narancshéjjal és kevés cukorral portói bor és víz keverékében pároltam puhára.

A püréhez a sütőtököt annyi alaplében, ami ellepte alacsony hőfokon puhára főztem, tejszínnel pürésítettem, majd zsályás barna vajat kevertem hozzá közvetlenül a tálalás előtt. A morzsához néhány mézespogácsát morzsoltam össze, vajon megpirítottam és durvára vágott mogyorót kevertem hozzá. A mártás, ehhez hasonlóan készült, csak konyak helyett, Marsala borral. Az apró hagymákat pedig balzsamecetben főztem néhány percig, hogy ne puhuljanak meg túlságosan. Az eredmény egy nagyon kerek, harmonikus főétel, ami biztosan tányérra kerül még néhányszor az idén!