Tőkehal diós morzsa alatt vermutban párolt édesköménnyel, gnocchival és ribizli "majonézzel"

A zöldségesem idén rengeteg különböző és különleges burgonyát vetett. Eddig egy ősi svájci fajta, a Parli ízlett a legjobban, bár tény, hogy szorosan vetekszik a mai ebéd főszereplőjével. Persze a kék és lila burgonyafajták, valamint a nevezetes Bamberger Hörnchen vagy a francia Ratte, sőt még a háromszínű Yetholm Gypsy névre hallgató skót különlegesség sem hiányzik a palettáról. De ezeken kívül még legalább 20 féle van a választékban, sőt még egy magyar is felbukkant az egyik kosárban. Nem könnyű eldönteni, hogy melyiket kóstoljam meg hamarabb, most az egyik skót kapta tőlem a legtöbb szavazatot, méghozzá a Highland Burgundy Red, mely egy régi és ritka fajta, és "piros kardinális" (Red Cardinal) néven is ismert. 

Nem gondolkodtam sokáig, hogy milyen formában kerüljön a tányérra, hiszen gnocchi-ként szépen érvényesül majd a színe. Azt hittem, hogy sokkal intenzívebb piros szín tárul majd a szemeim elé, helyette azonban amolyan enyhén lilás-rózsaszín lett a végeredmény. Az íze pedig remek, olyan igazi, intenzív, a gnocchi állaga pedig szintén magáért beszélt. Ami az ebéd többi elemét illeti? Egy szép darab tőkehal került a tányérra egyszerű diós morzsával a tetején, melybe egyébként piros dió került. Valamint a vermutban párolt édeskömény, melynek a levéből kevés vajjal és parmezánnal egy könnyű mártást dobtam össze. A tányér egyetlen intenzív piros színfoltja pedig a ribizli "majonéz", melyet a Robinál látott piszkéből készült verzió inspirált.