Babapiskóta

Amikor nem áll az ember rendelkezésére egy könyvtár tele régi, kopott, sárgalapú, de annál izgalmasabb gasztronómiatörténeti könyvekkel, olyankor bizony nagy feladat utánajárni bizonyos ételek eredetének. Most éppen a babapiskóta után kutattam lázasan, persze arra, hogy magyarul miért éppen így hívják, valószínűleg sosem fog fény derülni. Mint ahogyan 8-9 éves koromban rá kellett döbbennem, hogy Verne Gyula, nemhogy nem magyar, de nem más, mint a francia Jules Verne, sosem fogom megérteni, miért kellett magyarosítani a nevét. Teljes félrevezetés! Ennyi erővel Harry Potter-t is átkeresztelhették volna akár Nagy Jánossá. No de inkább térjünk vissza az eredeti témához, a biscuit à la cuillère-hez, vagyis a "kanálkekszhez". A legtöbb forrás szerint a XV. század vége felé született, méghozzá a Savoya-i Hercegség udvarában, méghozzá a király látogatásnak alkalmából, s ezután hivatalos udvari édességként kínálták az odalátogatóknak. A recept a nemesi házasságok nyomán az európai arisztokrácia minden jeles személyiségéhez eljutott. Egy monda szerint I.(Nagy)Péter orosz cár hitvesének is kedvenc csemegéje volt. Annyira szerette, hogy franciaországi látogatásukkor a szakácsot megvásárolták és úgy tértek vissza Szentpétervárra. 
 

Hozzávalók:
3 tojás
75 g cukor
95 g liszt
2 ek kukoricakeményítő
kb. 50 g cukor a szóráshoz

Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra (légkeverés) és készítsünk elő két tepsit sütőpapírral. Verjük a tojásfehérjéket egy csipet sóval félkeményre, majd adagoljuk hozzá a cukrot és verjük kemény habbá. Egy villával keverjük össze a sárgájákat, majd forgassuk óvatosan a felvert fehérjéhez. Szitáljuk rá lisztet és a keményítőt és óvatosan keverjük össze. Töltsük egy habzsákba és nyomjunk babapiskóta formájú rudacskákat a sütőpapírra. Szórjuk meg cukorral és hagyjuk állni 3 percig, majd szórjuk meg újra cukorral és süssük kb. 10 percig, majd cseréljük meg a tepsiket és süssük újabb 3-5 percig. Légmentesen elzárva 2-3 hétig eltartható.