Barba di frate - avagy a szerzetes szakálla

Már jó néhány éve vadászom erre a salátanövényre, melyet először Robert blogjában láttam, s azóta is hajtott a kíváncsiság. A latin nevére támaszkodva valamilyen útifű faj lehet a szerzetes szakálla névre hallgató sónövény. Íze talán a spenótéhoz hasonlítható, de mindenképpen ropogósabb. Gyakran hallal tálalják, de salátaként is kedvelt, hiszen nem csak főzve, de nyersen is fogyasztható. A 16. században még gyógynövényként is használták, mára azonban a többi saláta maga mögé utasította. Egyébként Észak-Olaszországban és a svájci Tessin kantonban termesztik.


Mostanában nagyon elúsztam a halas ételek irányába, de egyszerűen nem kívánom a húst, édességeket meg kicsit hanyagolom, bár tervben van valami a hétvégre, meg úgy egyébként is kedvem lenne sütni. A szerzetes szakállát gyakran ízesítik citromlével, és ha már hal, gondoltam, hogy én is erre indulok. Mivel nem szerettem volna vad citromízt, ezért fogtam és megsütöttem a citromokat, úgy egészben, majd a léből gyorsan összeütöttem egy sabayont. Sokan nem kedvelik a hal bőrét, pedig ropógosra sütve igazi ínyencfalat. Ezúttal külön sütöttem, és a hal mellé szórva tálaltam, mivel nem akartam, hogy a szósz alatt megpuhuljon. Könnyű, frissítő tavaszi ebéd született néhány perc leforgása alatt.