Visszatértem!

Kameranélküli gasztrobloggernek lenni csak egyetlen pozitív oldala van: olyan dolgokat is megfőzöl, amit már publikáltál. Bizony. Ugye, hogy egyébként mennyire ritka, ha egy hónapban egy ételt kétszer megfőzünk? Őszintén megmondva, velem nem gyakran történik meg, hiszen ha körbénézek a blogok világában, a rengeteg finomabbnál finomabb ételek között, bizony hamar egy konfliktus közepén találom magam. Melyiket főzzem meg először?! Ugye igazam van? Biztosan mindannyiunknak hosszú a listája. Aztán ugye amikor felfedezel egy új hozzávalót, egy másik kultúra ételét, vagy valamit amit gyerekként ki nem állhattál, de most adni akarsz neki egy új esélyt és így tovább. Arról nem is szóval, ha a család kíván valamit, amit már ezer éeve nem ettek, nos azt most biztosan meg is főzöd majd nekik, bár lehet hogy egy kis változtatással. Viszont túl sok ötletnek lehet negatív oldala is, hiszen esélyed sincs dönteni, mindent akarsz és most. Legalábbis velem ez néha így van. Minden amit a napokban akartam, az nem volt más, mint egy kamera. Már nagyon hiányzott, és nem csak az ételfotók miatt. Ma felfedeztem néhány közeli falut, ahol a farmerek sorra árulják termékeiket, sőt van olyan is hogy mindent magad szedhetsz. Már alig várom, hogy visszamenjek és szedjek egy szép adag zöldbabot. Még kenyeret is sütnek!


Mivel lemaradtam a málnáról, vagyis ez túlzás, de aranyára volt, így nem főztem belőle lekvárt, viszont ma vettem egy üveggel az egyik farmertől, és a bodzabogyó szörpöt sem tudtam ott hagyni. Ha már a lekvárról van szó, az idén anyukámmal hatalmas adag eper-, sárgabarack-, és meggylekvárt főztünk.