Amióta megláttam a házilag készített kacsa "sonkát" a Wrightfood oldalon, azóta nem tudtam kiverni a fejemből. Majdnem egy év telt el, de végre elkészítettem! Február 13-án kezdtem el és múlt hét vasárnap lett kész.
Végig izgulva vártam, hogy vajon sikerülni fog-e. Először is a hőmérsékletet nem tudtam szabályozni. A padláson akasztottam fel, ami mellesleg egyenesen a konyhámból nyílik. Nem is tudom mitévő lennék nélküle! Igaz, hogy nagyon szeretnék egy jó nagy konyhát, melyik gasztroblogger ne akarna?!, de a spájzom semmiért sem adom!
Lényegében a spájzom majdnem olyan hideg mint odakinn. Reméltem, hogy elég hideg marad az idő, hogy sikerüljön a kacsamell. Szerencsére sikerült! Az íze szerintem fantasztikus! Alig várom a következő telet, hogy kipróbálhassak más hasonló recepteket.
Végig izgulva vártam, hogy vajon sikerülni fog-e. Először is a hőmérsékletet nem tudtam szabályozni. A padláson akasztottam fel, ami mellesleg egyenesen a konyhámból nyílik. Nem is tudom mitévő lennék nélküle! Igaz, hogy nagyon szeretnék egy jó nagy konyhát, melyik gasztroblogger ne akarna?!, de a spájzom semmiért sem adom!
Lényegében a spájzom majdnem olyan hideg mint odakinn. Reméltem, hogy elég hideg marad az idő, hogy sikerüljön a kacsamell. Szerencsére sikerült! Az íze szerintem fantasztikus! Alig várom a következő telet, hogy kipróbálhassak más hasonló recepteket.
No comments:
Post a Comment