Gesztenyelisztes tészta

Visszagondolva az elmúlt két évre gasztroblog íróként, jó néhány nagyobb változáson mentem keresztül, legalábbis ami a főzést illeti. Ha végig nézem a régebbi recepteket, írásokat, felfedezek ételeket, amelyeket, most már teljesen másképp csinálnék, vagy eszembe se jutna olyasmit főzni. Mivel ez a bejegyzés a tésztáról szól, lássuk, hogyan változtak a tésztafőzési szokásaim. Először is most már szinte mindig friss tésztát készítek, kivéve ha spagettiről, vagy conghilie-ről van szó, -ez az abszolút kedvenc tésztaformám. Ha eszembe jut az első bolognaim, mindig elmosolyodok és arra gondolok, hogy szép próbálkozás volt kislány. Már nagyon régóta tudom, hogy nem létezik olyan étel, hogy bolognai spagetti Olaszországban, csupán a ragu Bolognese és hogy legalább annyiféle ragu létezik, mint tartomány. Bolognában például nem tesznek bele se tejet se tejszínt, de ha 30 kilométerrel tovább utazunk Modenaba ott viszont igen. Rengeteg olvastam már erről az ételről, azt hiszem még órákig tudnék róla beszélni. Csakúgy mint a Carbonara! Amikor egy Carbonara receptet látok amibe tejszín van, a hideg fut végig a hátamon. Semmi baj, ha valaki így főzi, csak akkor ne hívja Carbonaranak, hanem inkább sonkás-tejszínes szósznak... Nos, ami a főzést illeti fontos számomra a tradíció, és mielőtt főznék egy ételt szeretek időt tölteni azzal, hogy kutatok az eredetéről, történetéről. Egy másik számomra fontos változás, hogy utáltam a főtt paradicsomot, tehát sosem került tészta sugo di pomodoro-val a tányéromra. Nem is annyira régen rájöttem, hogy bizony a sugo nagyon finom is lehet! Most már nagyon szeretem, és nem is elég belőle, ami nem csoda, hiszen sok évnyi lemaradásom van! Ugyanez igaz a fokhagymára. Ma már rengeteg fokhagymát használok, és több fajta is van a spájzomban mint a francia rózsaszín Lautrec-i, a olasz Alio Rosso di Nubia és a szintén francia füstölt, és olykor még frisset is növesztek a párkányomon.




Az évek során egyre fontosabbá vált, vagyis inkább jobban tudatosult bennem, hogy szezonális termékekkel főzzek, és hogy lehetőség szerint a környékbeli parasztoktól szerezzem azt be, vagy a lehető legközelebbről. Inkább kevesebbet vásárolok, de minőségi terméket. Most inkább térjünk vissza a gesztenyeliszt tésztához, amit Michel Roux vargánya coulis-jával tálaltam.

Hozzávalók:
100 g gesztenyeliszt
100 g teljes kiőrlésű liszt
2 tojás
1/2 tk só
1/2 ek olívaolaj

Keverjük össze a liszteket a sóval, majd csináljunk egy mélyedést a közepébe. Törjük bele a tojásokat, öntsük rá a olívaolajat és egy villa segítségével keverjük össze a liszttel. Mikor már a tészta kezd összeállni, gyúrjuk készre a kezünkkel amíg sima lesz. Hagyjuk szobahőmérsékleten 1-2 órát állni. Nyújtsuk ki egy tésztagép segítségévél és vágjuk olyan formára amilyenre szeretnénk.